Új lakásba költözős, rejtélyes, titkokat felfedős.

Jules mindig is New Yorkba vágyott, de a város nem bánik kegyesen vele. Eddig. A barátja megcsalta, a barátnője ugyan befogadná, de érzi, hogy csak felesleges harmadik lenne egy szerelmes pár mellett. A pénze már szinte semmi, állása nincs. Így igazi mentőövnek tűnik a Bartholomew lakóház álláshirdetése: lakásfelügyelőt keresnek bentlakással egy luxusházban, remek fizetéssel. Van ugyan pár ostoba szabály: nem fogadhatnak vendéget, mindig a lakásban kell éjszakázni, de az előnyök mellett ez semmi. Jules kap az alkalmon. Az épület gyönyörű, a lakók között sok az ismert ember. Jules kedvenc regényének írónője is itt él. Egy másik lakásfelügyelővel, Ingriddel gyorsan össze is barátkoznak. Amikor a lány eltűnik, Jules nem bírja annyiban hagyni az ügyet. Nyomozni kezd, és rá kell jönnie, a ház sokkal több titkot rejt, mint amit a rossz híre sejtetett.

Riley Sager már önmagában is rejtély. Tudjuk, hogy írói álnév, de nem sejteni, kit takar a név. Annyit tudunk róla, hogy egészen más stílusú regényeket ír más néven. A bogár a fülemben ül, mert ha ilyen thrillert tud a szerző, más könyvére is kíváncsi lennék, akár egészen más zsánerben is, még kortárs szépirodalomból is.

A Zárj minden ajtót! egy ismerős horror zsánerre épül: a rejtélyes házra. Spoiler nem lesz, így nem megyek bele, pontosan mi derül ki, de széles skálán jönnek a lehetőségek, és egyik rémesebb, mint a másik. Szellemek kísértenek, mint a Ragyogás hotelében? Esetleg olyan szekta él itt, mint az AHS Hotelében? Vagy csak egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, kihasználva az épület elátkozott hírét? Vagy valami egészen más zajlik a falak között? Sok történetelem ismerős lehet máshonnan, de ahogy összeállnak itt, és megalkotják a Bartholomew rejtélyét, az Sager sajátja és borzongatva szórakoztató.

A cselekményben folyamatosan jönnek a csavarok és Sager remekül vezeti az olvasót. Mindig van egy vezető elmélet, amely felé terel minket. Mire gondol éppen Jules, mi történik a házban? A nyomok ott vannak, mi is felállíthatjuk a saját elméletünket. Van, amire rájöttem, más meglepett. De ami fontos, logikusnak éreztem végig. Minden ott van előttünk, csak Sager ügyes abban, hogy mást hitessen el velünk, mint amit a végére majd kihoz.

A végével kapcsolatban annyit, hogy volt, ami meglepett. Nem is vagyok teljesen boldog, mert jellemző módon szimpatizálni kezdtem azzal, aki a regény rossza. Úgy tűnik, reménytelenül vonzódom a pszichopata karakterekhez, már attól a szakasztól kezdve, hogy normálisnak álcázzák magukat… Ha már a vége, igen, a cselekmény végső alakulásában nagyobb a mese faktor is, de ennyi belefért. Sager nem akart depresszióssá tenni minket, azért ez sem hátrány.

Karakterek – jellegzetesek. Néha küszködöm azzal, hogy a mellékszereplőket is megjegyezzem, itt gond nélkül ment minden lakóval. A fontos szereplők alaposan felépítettek, árnyaltak és a kisebb szereplők is karakteresek is. Nem fekete-fehér a regény szereplőiben sem, még a gonosz oldalon állók mellé is lehet érveket sorakoztatni. Jules különben szimpatikus hősnő lett, könnyű vele azonosulni és drukkoltam neki. (Pedig a regények hősnői gyakran irritálnak. Ő nem.)

A stílusa nagyon olvastatta magát. Van benne humor, van benne feszültség, olvasmányos a kötet elejétől végéig. Szórakoztató, könnyen fogyasztható thriller, amiben a cselekmény, a karakterek és az atmoszféra is kiállja a próbát.

Amit esetleg hiányolni lehet belőle: nincs tanulság. Nekem nem hiányzott, ezen szórakozni akartam, nem okosodni. Ezt a célt pedig maradéktalanul el is érte a kötet.

Még egy Sager-regény vár a polcomon olvasásra, el is fogom olvasni! Tetszett.

Sager: Zárj minden ajtót! - Mint thriller: 90% hangulatos atmoszféra, meglepő csavarok és egy emlékezetes hősnő.

Szubjektíven: 85% a végével még kicsit barátkozom, túlzottan vonzódom a pszichopatákhoz.