Fülszöveg: 

Négy fiatal férfi luxuslakást bérel Rio de Janeiroban. Amikor egyikük miatt adósságba keverednek, pokoli ötletet találnak ki, miként jussanak pénzhez.
Dúsgazdag, elit ügyfelek számra különleges vacsorákat kezdenek tartani. És a szokatlan gasztronómiai vállalkozás nem várt mértékben szárnyalni kezd…
A precíz Dante üzleti menedzsmentet tanul.
A komoly Miguel orvosi egyetemre jár.
Az udvarias Leitao számítógépes hacker.
A céltudatos Hugo tehetséges séf.
A brutális bűncselekmények hálójára kezdetben egyikük sem gondol. De hány halottat lehet ellopni és felszolgálni?

Szerintem: 

Az első megjegyzésem, hogy a fülszöveg alapján valami inkább tabudöntőre számítottam, de

ez nem lett abba az irányba eltolva. Egy korrekt thriller, és nem egy olyan húsba vágó, felforgató regény a kannibalizmus témája ellenére sem, mint pl. az Amerikai pszichó volt.

A második, hogy a borítóra feltett ajánlás Stephen King és Agatha Christie rajongóinak a regény elolvasása után nem tűnik jó ajánlásnak. A regény különben ok, de pont nem ezzel a két szerzővel kellene rokonítani. Köze nincs Christie angolszász világához vagy a regényei stílusához – az meg, hogy a végén van csavar, nem csak Christie sajátja. A horror meg egészen más szinten mozog benne, mint Stephen King esetében. King lassan bontja ki a sztorit, és nem a nyers erőszakkal, sokkal inkább idegi szinten borzaszt. Ebben meg hullákat darabolnak és sütnek-főznek. Inkább rokonítanám olyan kötetekkel, mint a Pecsenyehús, vagy a Hannibal tévésorozat.

Amin meglepődtem, hogy a könyvnek még sajátos fekete humora is van. Ahogy belevágnak a Sirályhús Csapat első vacsorájába, az inkább egy komédiába illene, mint horrorba. Valami beteg módon vicces, ahogy szerencsétlenkedve ellopnak egy friss halottat a kórházból, majd állnak a tetem mellett és próbálják kitalálni, hogy mit kezdjenek vele. Ahogy meg Cora beállít a hentesi gyakorlatával és még csak a szemöldöke sem szalad fel… Ezzel az indulással nem is értettem, ez miért horror, amikor fekete komédiaként is simán tudtam olvasni.

De a könyv zsenialitása, ahogy Montes ebből elindul és egész mássá alakítja. A második szint, hogy a sorok között eléggé neki tud menni az emberi természetnek, a társadalmak sajátosságainak. Az elbeszélő, a vállalkozás üzleti feléért elvben felelős, de inkább a vacsorák házigazdájaként szereplő Dante egyre inkább kiábrándul az emberiségből, szembesül az önbecsapások sorával. A saját történetébe egyre inkább beleszövi, hogy milyen kártékony állat az ember. Pluszban, hogy a pénz és a hatalom mennyire erkölcstelenné tesz. Saját magán is látja, hogy milyen rossz döntéseket hoz, mennyire nem képes jobb ember lenni, így az általános megállapításai a saját valóságán is alapulnak, nem csak a vacsorákon tapasztaltakon. Nincs túlírva, nem lesz filozófiai vagy társadalmi a könyv, de megvan az íze és nekem több ezzel a réteggel is a regény.

De Montes még egyet lép, és kemény thrillerré alakítja a történetet. Dante akaratlanul is egyre több mindent észrevesz, és elkezdi megkérdőjelezni, amit csinálnak. Nyomozni kezd, hogy mennyi a valóság abból, amit mondtak neki. Így krimi-vonal van és egy olyan összeesküvésre bukkan, hogy az sokkoló is. A kis baráti vállalkozás egy brutális monstrummá nőtte ki magát, és az visz a horrorba bele, hogy Dante miket kell meglásson, amikor már nem csak szórakozik és élvezi az áramló pénzt, hanem a hogyan megválaszolása is fontos lesz. És ráépülnek a thrillerek elemei: a nyomozás, a fenyegetettség, az a pszichés nyomás, ami a történet légkörét is feszültté, nyomottá teszi.

Nagyon jó a regény dinamikája és fel van építve az egész út. Egy fekete komédia kezdő lépéseiből jutunk el egy globálissá váló embervadász szervezetig, amelyek rendőrök bevonásával is húst tesznek az asztalra. Még exportálnak is, ami egészen felfoghatatlan. A szervkereskedelem kistesónak tűnik amellett, ami a Sirályhús Csapatból kinő. Mozgatja a szereplőket, épp elég rejtélyt ad, ami majd átvezet egyik elemből és fejezetből a másikba. Néha már abszurdnak is éreztem a téma miatt, de a cselekmény sodort és érdekelt, mire lyukadunk ki. Ha azért eltúlzottnak, soknak is éreztem, hogy Vlagyimir mit össze nem rakott titokban, a társai elől is titkolva. Azt nem is értem, miért ragaszkodott egyáltalán a csapat eredeti tagjaihoz. Miguel eleve benne sem akart lenni, és egy ponton már csak az érdekelte, hogy lebuktassa őket és legyen vége az egésznek. Bár igaz, ha mindenkit elenged és élnek tovább, miből lett volna a cselekmény?

Érdekes ötlet az is, hogy ebben a történetben hogyan kezeli a szereplőket. Van egyáltalán szimpatikus, jó ember benne? Tudnám azt mondani, hogy csak farkasok és bárányok vannak benne. Poénkodjak azon, ki esz meg kit? Mert vannak, akik gátlástalanabbak, sötétebbek a többieknél. De attól még megmaradnak a kevésbé rosszak bűnei is. Dante menekülhet a droghoz, a végén fel is adhatja magát, és börtönbe mehet – akkor is ott volt egy hosszú időszak, amíg boldogan és elégedetten szervezte a kannibál vacsorákat, és maga is fogyasztó lett. Miguel, aki megalkudott, amikor kellett az anyja kórházi kezelésére a pénz, hiába undorodott az egésztől. Hugo, akit annyira elvakított a tény, hogy séfként végre elkezdik értékelni, hogy még ölni se volt rest, hogy hús kerüljön a konyhára. A többiek pedig aztán beindították és kiszolgálták a hatalmas halálgyárat. Kvázi gyilkosok lettek mind, attól függetlenül, hogy saját kézzel is öltek-e - többük megtette azt is - vagy némán beletörődtek, hogy embereket rabolnak, ölnek, dolgoznak fel és esznek meg.

Azt különben érdemes lenne megszavazni, ki a történet legbetegebb embere. Leitao vagy Cora? Ők minimum pszichopaták, és brutális az előtörténetük is. Az szintén horror elem. Nem is tudom, melyiktől kavarog jobban a fejem. Az egyiket kiskamasz korától erőszakolta az apja és dolgoztatta az állatfeldolgozásban. A másik meg egy bordélyban nőtt fel, ahol ölték és ették is a kuncsaftokat. Van benne egy rajz, amin gyerekként Leitao örökítette meg az otthoni boldogságot. Az már önmagában egy horror.

Énelbeszélő, jól alkalmazott horgokkal. Mondhatni, etette velem magát a könyv. A végére már túl soknak is találtam, de jól meg van írva. Olvasmányos, a téma ellenére sem polgárpukkasztó és változatos. Kifejezetten élveztem, ahogy pl. rajzok, chat is bele van építve – bár alapvetően Dante mondja el a történetét utólag. Pár megjegyzéssel, reflektálva a történtekre.

Hogy elköszönjek a könyvtől, a szórakoztató faktora mellett én magaménak érzem az üzenetét is. A gonoszság határtalan, és az ember természeténél fogva gonosz állat.

Idézet: 

Ha van pénzünk, az jó. Ha túl sok van, az katasztrófa.

Az igazat megvallva a nyomorult élet rosszabb, mint a nyomorult halál.

Ha nem vagy gazdag, senki vagy. A könyvek minderről hallgattak. Ha nem az apád a cég vezetője, akkor semmid nincs. És valószínűleg nem is lesz. Erről is csak a hallgatás.