Minden napra egy könyv

Idézzünk!

2020. április 08. - BBerni86

Mr. Dickens a fekete lebernyeg ráncait méregette, ahol Poe a kezét rejtegette. Poe mosolyogva előhúzott a ruhadarab alól egy fekete macskát.
– Ajándék az egyik látogatónknak.
– És a többieknek mit szán?
Poe elégedetten elmosolyodott.
– Az elsietett temetést?
– Zord ember maga, Mr. Poe. (Bradbury: A száműzöttek; IN: Az illusztrált ember)

 

Pusztítani sokkal könnyebb, mint teremteni. (Collins: Az éhezők viadala) 

 

– Szabályok nélkül nem maradna semmi más, csupán káosz.
– Az élet is maga a káosz. (Robb: Meztelenül a halálba)

 

Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy minél gyorsabb megoldásokat keressünk a bajra: bekapunk egy gyógyszert, és úgy teszünk, mintha ezzel megszüntetnénk a valódi okokat. Pedig ezzel csak tovább odázzuk a gyógyulást. Ez nem megy ilyen egyszerűen, és főleg ilyen gyorsan. Fel kell ismernünk, hogy mi húzódik a háttérben, és szembenézni azzal a pokolian fájdalmas ténnyel, hogy fogalmunk sincs sem arról, kik vagyunk, sem arról, kikkel élünk együtt. A figyelem, az empátia és az együttműködés fárasztó és időigényes, ami helyett sokkal kényelmesebb és szórakoztatóbb az okostelefonjainkkal játszani, de ez csak még nagyobb szakadékot mélyít közénk, és közben nem látjuk egymást, nem halljuk meg a segélykiáltásokat, nem vesszük észre magunk körül a félelmet és a szenvedést. (Cole: Elmejáték)

 

Ha túl könnyű lenne az élet, akkor az ember unalmasan átaludná – mondta Michael. (Roberts: Egy házban az ellenséggel)

 

Vajon az-e a dolgok rendje, hogy a világon minden dolog keresi a ritmust, és ebben a ritmus­ban egyfajta békét? Nekem mindig így tűnt. Minden esemény, legyen bármilyen megrázó vagy bizarr, nagyon gyorsan elhalványul a mindennapok rutinszerű teendői között. (Hobb: Az orgyilkos tanítványa)

 

A szégyen olyan, mint egy halálos seb. Gyorsan és kíméletlenül vág léket az emberen, letaglózó és pusztító fájdalommal perzselve fel az egész lényét, de a kivérzés lassan – elviselhetetlenül lassan – történik meg. (Cole: Elmejáték)

 

 

Kell egy bázis Kell valaki aki ott van az első hetekben, akihez haza lehet menni, aki támogatja és vár rá minden este. Aki tudja, miért fontos neki ez az egész, aki megérti az álmait. Kell az az ember, akire mindig számítani lehetett, bármi történt is az életben. (Róbert: Kezdjetek el élni!)

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr2615576526

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.