Nyomozós, vámpírok közép beépülő, mágikus.

Borbíró Borbála, a barátainak Bori különös szakmát választott magának. Bölcsész diplomáival nem tudott mit kezdeni, így kötött ki a vámpírokat kutató intézetnél, ahol forradalmasította a vámpírok vérének begyűjtését. Annyira jó a szakmában, hogy rendszeresen részt vehet az Államokban konferenciákon is. Épp egy ilyenen van jelen, amikor szembesülnie kell az új valósággal: az intézet bezár, munka nélkül marad. Amerikában lenne hely a számára, de ő szeretne otthon maradni. Amikor a titkos szolgálatos Attila állásajánlattal keresi meg, először kineveti az ötletet: hogyan is épülhetne be az ő hírnevével az IQ vámpírok közé? De a lehetőség megmozgatja a fantáziáját, belevág. Hamarosan egy mágikus nyomozás közepén találja magát, ahol többek között az élete és az ország békéje a tét.

Vajon Stoker sejthette, mit szabadít el, amikor megírta a Draculát? Valahogy nem tudom elképzelni, hogy akár rémálmaiban felmerült volna benne átlag Bella és napfényben csillogó Edward románca. Ami biztos, hogy a vámpírok beépültek a fantasztikus irodalomba és filmvilágba, és már jó sok alfajuk létezik benne.

Magyar vámpírok is akadnak, és itt nem Báthory Erzsébetre gondoltam. Jobb történetek és rosszabbak, ahogy lenni szokott. A Drakulics elvtárs rémes élmény volt, szerencsére Borbíró Borbála kellemesebb emlékeket hagyott maga után.

A történet hosszas felvezetést kapott, de ennek is megvolt a maga funkciója. Miközben kevesebb esemény történik, mert Bori részt vesz egy amerikai konferencián, megismerjük a szereplőket és ennek a regényvilágnak a szabályait. Mennyiben más, mint amiben élünk? Az nem mond sokat, hogy vannak természetfeletti lények benne. Viszont azzal, hogy Bori az itteni kollégáknak elmagyarázza, hogyan nyerhetett Magyarországon a vámpírok támogatta párt, milyen körülmények között dolgozik, képbe kerülünk.

Így mire megkapja a beépülés feladatát, és képbe lép Attila, már ismerjük a környezetet és a társadalmat. Megvan a biztos alap, amire a kalandosabb és izgalmasabb cselekmény rá tud épülni. Gyorsulnak az események, változatosabb lesz a cselekmény, de mindenre elég idő van hagyva. Cselekményközpontú, fordulatos történet bontakozik ki, aminek biztos világ van a hátterében.

Gaura Ágnes olyan szereplőkkel tölti meg ezt a világot, akikre könnyeden vissza tudunk emlékezni később is. Bori belevaló hősnő, merész és kreatív, de nem tévedhetetlen. Vannak rossz döntései, nem egy szupernő, és ettől csak jobban kedveltem. Munkamániás, a szerelmi életében vannak komoly ballépései, de így emberi.

Aki még nagyon megfogott, róla spoiler nélkül nem nagyon tudok mesélni. Így beérem annyival, hogy Gaura több ponton újraértelmezte általa a történelmet, amit nagy élvezettel olvastam. Ilyen karaktert ennyire színesen és érdekesen Moore „Te szent kék!” -ében olvastam utoljára.

Milyen pipáink is vannak eddig? Érdekes és izgalmas cselekmény. Jól felépített világ. Emlékezetes hősök. Jár még egy azért is, mert nagyon bejött az írónő stílusa. Sodró, és olyan a humora, amire nagyon rá lehet kapni. Novellákat már olvastam tőle, így tudtam, mire számítsak – talán túl nagyok voltak az elvárásaim, amit lehetetlen is lett volna megugrani, de a végére már nagyon élveztem a történetet pusztán a szövegezése miatt is.

Magvas mondanivalót nem akarok belőle kikaparni, ez egy szórakoztató regény. De azért a sorok között érdemes figyelni. Amikor pl. arról van szó, miért nyerhetett a vámpír párt választást. Ott tisztán benne van a társadalomkritika.

Jó sorozatnyitány, én olvasom tovább is Bori kalandjait. Vagyis, még mesélek! Folyt.köv.

Gaura: Vámpírok múzsája – Mint fantasy: 85% jól kidolgozott világa, egyedi szereplői és emlékezetes írói stílusa van.

Szubjektíven: 75% a novellák után kicsit többet vártam, de a végére már szerettem.