Fülszöveg: 

Míg ​a nagyvilág a karácsony ünnepére készül, Borbíró Borbálát nap mint nap a halál fenyegető közelsége kísérti. A megfáradt vámpírológus még ki sem pihenhette a Nofertiti kínkamrájában átélt megpróbáltatásokat, máris újabb pokoljárásra kényszerül. Attilát közel három hónapja a táltosereje tartja életben, és a felbomlott mágikus egyensúly miatt esély sincs a varázslatos segítségre – mindeközben Bori mindennapjait nemcsak a boszorkányszövetség rejtélyes akciója, hanem egy új főnök is lépten-nyomon megkeseríti.
Borinak ezúttal tőle telhető legnagyobb áldozatot kell meghoznia, hogy teljesíthesse választott küldetését: a legendás hun uralkodó, Attila titkos nyughelyét kell megtalálnia ahhoz, hogy az ő Attilája ne kerüljön koporsóba. A elszánt bölcsész újabb versenyfutásba kezd az idővel, a vállalkozás sikeréhez pedig olyan szövetségre van szükség, amilyet rég nem látott a világ. De vajon milyen árat kell fizetni érte? Szembeszállhatnak-e azzal a tündérrel, akitől még egy vámpírúr is joggal tart? Bori hiába is remélte, hogy eztán elkerülheti a mágikus tereket: a táltos életéért ismét egy másik világban kell megküzdenie.

Szerintem: 

Van új rész is, vagyis ideje haladnom Bori történetével. A cím nem vonzott be túlságosan, eddig halogattam, most elolvastam.

Az első megjegyzésem, hogy

sokkal komfortosabb volt nekem a történet így, hogy Attila kómában hever, és mindössze egyetlen jelenetben van ébren és beszél Borival. A cselekménynek persze a része, mert mindenki azon dolgozik, hogy a táltos visszatérjen az életbe. De másként ment az agyamra a szerelmi szál – még mindig szimpatikusabb nekem Attila a feleségével, mint Borival. Így az, hogy nem kell azt olvasnom, hogy szenvednek ebben a háromszögben, már felszabadító. Igaz, Bori így is szenved a szerelemtől és megvannak a maga lelkizős részei, de legalább nem Attilával méregetik egymást, hogy ki mit érez vagy sem.

A második, ami már a fentiből is látszik, hogy ez nem olyan sorozatrész, ami megáll teljesen a saját lábán. Nagyon épít arra, hogy korábban mi történt a szereplőkkel. Pedig úgy tűnik, az hogy mentőakciót terveznek, önállóan olvasható is lenne, de tele van utalásokkal és olyan szereplőkkel, akiket ismerni kell az előző kötetekből.

A cselekmény különben szépen ötvözi az elemeket, amelyeket Gaura Ágnes be szokott építeni a regényeibe. Van cselekmény, kalandok és feszültség. Még növelve is van a nyomás, amikor kezdik átlátni mi történik, és ez a szeretteikre milyen hatással van. Ahhoz mesélős, hogy igazán izgalmas és pörgős legyen, de van elég rejtély és kaland, hogy megálljon a lábán. (Bori szerelmi nyűgjeit is a szokott elemek közé sorolom, bár ezt nem szeretem a sorozatban.)

Megvan a mitológia, a magyar kultúra beemelése és újraértelmezése, ami viszont az egyik kedvencem a sorozatban. Itt most kapunk tündéreket, Attila kardját és sírját, Gárdonyi Gézát. Ötletes, szórakoztató és szépen összeállnak a részletek. A láthatatlan ember egészen új színt kapott, és működik ennyire fantasy feldolgozásban is. Ezt kifejezetten szerettem is. Plusz, ókori mitológia is megjelenik. Ha nem is írom le, melyik szereplővel kapcsolatban, de Midasz király mítosza is megkapja az elemzést és utóéletet a jelen cselekményben. Ami nem tetszett, és új elem, az ország kardja és lelkülete téma. Hogy a táltos miképpen a védelmező, mit jelképez a kard és hasonlók. Az már egy fokkal elvontabb, mint ami jól esett volna.

Jellegzetes az írónő stílusa is, amit most is megcsillant. Egyedi a humora, szóviccei is vannak. Egy-egy humorbomba nekem már inkább erőltetett és fárasztó, de cserébe akad olyan is, amin jót lehetett mosolyogni. A kedélyesség megvan, ezt a kötetet lehet vigyorogva olvasni.

De, a végére hagytam, ami a ’nem tetszett’ oldalra kerül. A szereplők közül sokan és egyre jobban az agyamra mennek. Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy a zseniális, gazdag, még ’jól is néz ki’ Eric ennyire Bori után kajtat. Baleknak tűnik attól, ahogy mindent megtesz neki, most is az életét kockáztatja, és Bori legfeljebb barátként kezeli, a gonosz énem szerint meg kihasználható, okos emberként, akihez bármikor rohanhat segítségért. Ahogy Fehérholló is felveti a történet végére, el fog jönni az a pont, amikor Eric elveti ezt a vonzalmat. Nem fog mindig ugrani, amikor Borinak szüksége lenne rá, hogy aztán a barátzónából nézze, ahogy Bori másokkal kavar vagy Attila után epekedik. Bori meg egyenesen utálatos kezd azzal lenni, ahogy az Attilával való kapcsolatát kezeli és halogatja. Különben egy okos, merész nő lenne, és a magánéletében akkora szerencsétlenség, hogy már sokadik kötet óta ez a szélmalomharc megy Attiláért.
Egyáltalán minek ezt a szerelemi szálat erőltetni? Ha valamit kiirtanék a sorozatból, ez az elem lenne az. Annyira nem tud érdekelni, hogy mit szenvednek össze meg vissza.

Egy kötet még van vissza, állítólag abban már megvillan az is, maga a sorozat hova fog és akar majd kilyukadni. Érdeklődve várom.

Idézet: 

Nem az számít, mikor kezdődik valami. Az számít, mi történik utána. Hogy élsz-e a neked adott időkkel […].

Először is, mindenki abból indul ki, hogy ez Magyarország, tehát senki nem tartja be a szabályokat.

Különben is, néha olyan nehéz megítélni, mi gyengeség és mi erősség. Vagy mi bátorság és mi gyávaság.

A vérszívásnak nemes hagyományai vannak. Drakula is gróf volt –