Fülszöveg: 

Hajdanán tábortűz mellett hallgatták az emberek a történeteket titokzatos erőkről, távoli tájaktól, csodatévő vagy pusztító lényekről. A történetekből legenda, a legendákból mítosz született.

E kötettel téren és időn átívelő utazásra hívjuk az olvasót – Mezopotámia vidékeiről indulva, keresztül a dél-amerikai dzsungeleken, Egyiptom titokzatos földjén át, az ősmagyar mondák szárnyán egészen a középkori Japánig.

Utunk során újra felélednek valkűrök, főnixek, nefilimek, a Minótaurosz és az azték Kígyóisten is.

Szerintem: 

Az antológiákat és a fantasy történeteket is szeretem, így a NYUSZI ezen gyűjteménye alapból pozitív előjellel indult nálam. Szerencsére, nem is kellett csalódnom a kötetben. Én jól szórakoztam a történetekkel.

A kötet különben 17 novellát tartalmaz 16 szerzőtől –

Szemán Zoltán duplázott, és a nyitó-, valamint a zárónovella is az övé. A felhozatal kellemesen vegyes. Vannak benne olyan szerzők, akiknek a nevét már megjegyezhettük, de olyanok, akiktől most olvastam először. Egy antológiában ezt a verziót szeretem legjobban: amikor találok ismerősöket, de bővíthetem is az ismert szerzők névsorát.

Témában is tudja hozni ezt a vegyességet. Most nincs semmilyen keret, egymást követik a novellák. A közös szerkezeti elem annyi, hogy minden történet előtt kb. 4-5 sorban megosztja velünk a szerző a gondolatait, vagy van egy kis felvezetés. A történetek között pedig mindenféle akad: magyar ősi hiedelemvilágból táplálkozó éppúgy, mint kevésbé ismerős mezopotámiai vagy annál ismertebb görög istenek megjelenítése, volt Arthur király történet is benne, de modern urban fantasy is. Az egyik véresebb, némelyik viccesebb, de romantikus színezet is előfordult. A változatosság gyönyörködtet, és ez itt tökéletesen meg is valósult.

Szívesen keresnék közös pontokat, hogy azzal csoportosítsam a novellákat, de jelen pillanatban nem nagyon találok. Természetesen az alapján szét lehetne szedni, hogy pl. adaptáció vagy teljes saját kútfőből merítés. Modern környezetben játszódik, vagy történelmiben, vagy egy új fantasy világban. Motívumok szerint szívesebben rendezném, de azt most nem igazán lelek. Még csak olyan tartalmi elem sincs, amit rá tudnák nyomni, hogy többen előfordult.

Mivel az adaptációk a kedvenceim között vannak, innen emelnék ki pár címet. Sir Gawain új meséjében egy ifjú lovagnak kell népmesékbe illő kalandokat kiállnia, mert Morgana és Merlin fogadtak. Arthur kevésbé van jelen, a kerekasztal lovagjainak szellemisége annál inkább. A középkori lovagmesék kalandjait idézi meg, sok erénnyel és maga mögött hagyva azt a valósághoz közelített Arthur képet, ami az utóbbi időszakban inkább jellemző volt a popkultúrában.

Caldwell tollából Kerberosz pokolbeli mindennapjaiba leshetünk be, és belegondolhatunk, milyen rossz lehet egy háromfejű eb középső fejének lenni. Pláne, ha a gazdi felesége egy erőszakos akarnok, és halálra lehet unni magukat egy örökké sötét világban. A történetnek van egy feketébb, álnok humora és rengeteg nyelvi átemelés benne. Felismerhető több irodalmi utalás, akár magyar versekből is, illetve olyan modern elemek is bekerültek, mint a Dr. Martens tűsarkú gumicsizma, vagy Héraklész Superman feliratú pólója. Egyszerre paródiája is, meg nem is ennek a világnak, kissé agyament, de kellően humoros.

Taurosz történetében az ötletet bírtam nagyon. Fogja Minótaurosz legendáját, és egy kis sci-fi elemmel feldobja. Ki van tekerve az ismert mítosz, benne van minden elem, az athéni emberáldozatokkal és a királyfival, aki a szörny legyőzésére érkezik, de felnőtt mese környezetbe helyezve. Itt nincs erélyes királylány, de szexuális perverzió és csapdába esett űrlény annál inkább. Ahogy valami nagyon új találkozik az ősivel, és egy modern, kissé szemtelen és formabontó, mégis ismerős történet jelenik meg, tetszett. Még akkor is, ha a szexuálisan 17 évesen már kiégett Ariadné borzolta is az idegeimet. Cserébe ott volt az, ahogy űrlényünk rákap az emberhúsra. Az első falatozás a sérült táncossal, az horrorba is beillett volna.

A zárás a skandináv mitológiát használja fel, és egy valkűr szerelmi történetén túl Loki és Thor is megvillannak benne. A viking világ egy jelenete mellett a náci Németországba nézünk be kicsit – ötletes az időugrás, az is, ahogy pont erre a korszakra váltunk. A másvilági happy end kevésbé tetszett, az istenek földi alakmásaiban több ötletet éreztem, de ettől függetlenül az ötletét szerettem.

Az ötlet különben több történetet is jól eladott nekem. Hic Erat! Hogyan váltak a mitológiai lények hétköznapivá, önvédelemből. Még akár azt is bele tudom magyarázni, az ember miképpen teszi tönkre a környezetét. Mitológiai lényekkel van megírva, de simán bele tudom látni az ember környezetromboló tevékenységét. Az meg az ötlet, ahogy a csenő manók és a pálcikaemberek összemosódnak, történelmi hátteret kapnak és újraértelmezi a történelmet is. Van humora, van üzenete és ott van benne az ötlet.

Némelyiknek a gonosz humora fogott meg. Ok, az emberi sötétség és butaság, barbárság rettentő is lehetne benne, de valahol röhejesnek is éreztem, ahogy A Tollaskígyó visszatér történetében az újjászülető isten pörkölt húsává válik. Gyötrődöm is azon, hogy borzongani kellene azon, micsoda sötét lények ebben az emberek, mégis a viccet éreztem ki belőle.

A szerelmi történetek most kevésbé fogtak meg, pedig a szukkubusz történet remekül illik a most divatos erotikus – romantikus fantasy irányzatba. A Zsarátnok meg tényleg hozza azt a giccset, amit az alcímben ígért.

Akár többet is kiemelhetnék, mert vannak benne olyan ötletek, hogy felváltva szörnyülködtem és vigyorogtam rajtuk, lásd a vaddisznó- és bokorember története. De a lényeg, hogy nagyon változatos, alapvetően mind szórakoztató és fantasy. Az a fajta sokszínű antológia, amit én szeretek. A gyönyörű borító, a hozzáférhetősége meg külön hab a tortán.