Szerelmes, nyári, utazós.

Abby életét eddig a betegsége határozta meg. Soha nem azt tette, amit szeretett volna, hanem ami az életben maradását szolgálta. Az élet azonban ad neki egy esélyt: kap egy szívet, felgyógyul és végre elkezdhet élni. Az egyetem előtti nyarat szeretné is kihasználni: miközben meglátogatná a fiú családját, akitől a szívet kapta, kempingezne és kalandozna. A városban szó szerint belebotlik egy helyes fiatalemberbe. Beck azonnal fel is ajánlja, hogy vele tartana az úton. Telefonszámot cserélnek, és a lányt azt veszi észre, hogy állandóan a fiúval beszélget és üzengetnek egymásnak. Így beleegyezik, hogy együtt vágjanak neki a nyári kalandnak. Miközben felfedezik a vidéket, egymáshoz is egyre közelebb kerülnek. Abby végre igazán boldog lehetne, de egy csatát még meg kell vívnia az egészségéért és a jövőjéért.

Néha egy történet csak annyi, amennyi látszik belőle. Amikor egy fiú egy kósza szeszélyből tart egy csinos lánnyal, és nincsenek hátsó szándékai. Amikor a szereplők simán egymásba szeretnek, és nincsen semmilyen csavar a múltjukban. Ez egy ilyen regény.

Csalódott is vagyok ettől, mert végig azt vártam, mikor jön valami, ami átértékeli az addig leírtakat. Annyira mesebeli, ahogy Beck belefut a lányba, és kész vele menni a nyáron. Volt pár elméletem, miért akarja megismerni. Ahogy Abby kíváncsi azokra, akiknek a fiának a szívét megkapta, simán el tudom képzelni, hogy a családot érdekelné, ki kapta a fiuk szívét. Annyira azt vártam, hogy Beck a donor öccse vagy a legjobb barátja… de nem. Itt csak annyi van, amit az elejétől látunk. Spontán összefutnak, spontán együtt utaznak, spontán egymásba szeretnek. Még mindig kevésnek érzem ezt így.

A szerelmi rész nagyon rózsaszín. Túl könnyen jön össze nekik minden. Ez egy nyári románc, ami annyira elmélyül, hogy a végére a jövőt is együtt tervezik. Az egyetlen dráma sem a kettejük közti konfliktus. Abby betegsége, ami árnyékot vethet a terveikre, de ez egy nyálregény, lehet sejteni, hogy nem azzal lesz vége, hogy Back zokog Abby sírja mellett. (Megjegyzem, azt többre értékeltem volna, akkor legalább lett volna benne valami mély, ami nem rózsaszín árnyalatban játszik.) Így ez csak egy tipikus románc, amiből hiányzik az a plusz, ami az átlagból kiemelné.

Van cselekménye, csak nem olyan, ami engem lekötne. Megnéznek látványosságokat, túráznak, közben beszélgetnek. Hol van az adrenalin? Sehol. Legfeljebb feniletilamin és tesztoszteron termelődés történik a lapokon – még csak könnyeket sem tartalmaz. Annyira kellemes, limonádé jellegű az egész, hogy a szerelem ural mindent. Se izgalom, se dráma. Annyira béna a betegség visszahozása a végére is… az egyetlen konfliktus a könyvben, és az is a lány szervezetében zajlik.

Kerülgethetem még, de akár le is írhatom. Ezt ebben a formában unalmasnak találtam. Akinek elég a szórakozáshoz a romantika, nekik sokkal jobban fog tetszeni. Nekem nem elég.

A karakterek nem lopták be magukat a szívembe. Nem sokat tudok meg róluk. Álompasi és lány alapanyag: helyesek, kedvesek, rendesek. Mindketten egy-egy konfliktust kaptak csak, az sem vehető teljesen komolyan, annyira könnyen elrendeződik a regény világában. Abby betegsége és Beck vágya, hogy a családi elvárásokat felrúgva szakot váltson az egyetemen.

A könyv stílusa sem adta meg azt a pluszt, amit kerestem. Könnyed, egyszerű olvasni, de csak ennyi. Nem nyújt plusz élményt.

Összefoglalva, ez egy átlag romantikus történet, ami a minimum elvárásokat teljesíti. Csinos lány és dögös srác gond nélkül egymásba szeretnek egy limonádé történet keretein és stílusán belül. Se jelentős dráma, se mély konfliktusok, se összetett karakterek. Egyszeri szórakoztatásra megfelel, többre nem.

Grey: Ezzel a szívvel - Mint romantikus: 50% tipikus. Helyes lány és jóképű fiú összejönnek és ennyi. Hol a dráma?

Szubjektíven: 25% annyira vártam legalább egy csavart, de nem volt. Egyszerű románc.