Családos, vagyont szerző, újrakezdő.

Jakob és Emmanuelle is túlélők: a francia varrónő és az osztrák bankár egyaránt zsidó származású, így a II. VH idején munkatáborba kerültek. A két fiatal éppen hogy túlélte a tábort, de mindent elvesztettek. Családtagokat, anyagi hátteret, az egész életüket. Jakob kihasználná a segélyprogramot, és Amerikába költözne. Rábeszéli a fiatal nőt, hogy mint a felesége, tartson vele. Emmanuelle beleegyezik, és mire New Yorkba érnek, a barátságuk szerelemmé mélyül. Együtt küzdenek a bevándorlók sorsával, és Jakob egy jólelkű gyémántkereskedő segítségével egyre biztosabb egzisztenciát teremt maguknak. Fiuknak, Maxnek mindenből a legjobbat igyekeznek nyújtani. Az okos, ambiciózus fiú a Harvardon szerez diplomát, majd milliárdos céget hoz létre. A társaság egy előkelő, fiatal szépségét veszi feleségül, aki 4 gyereket is szül a férjének. Ám Max munkamániája, a felesége természete a házasság válságához vezet, és Maxnek meg kell tanulnia, hogyan legyen jó apa.

Voltak előítéleteim – Danielle Steel neve elég ahhoz, hogy valami nyálas és nagyon romantikus történet jusson eszembe. Igaz, amióta olvastam is tőle pár könyvet, már tudom, hogy a szentimentalizmus és a túlírt szerelem nem az ő világa. Steel stílusa sokkal szárazabb, mint a nyálregény íróké általában.

Az Apja nyomdokában is birtokolja azt a távolságtartást, amit eddig is megfigyeltem a szerző műveiben. Mintha nem engedné közel a szereplőket, külső elbeszélőt használ és kevés teret hagy az érzelmeknek. Nem átélteti őket, inkább kijelenti, amiket aztán az olvasó evidenciaként el kell, hogy fogadjon. Vegyük csak Jakob és Emmanuelle szerelmét! Az egyik jelenetben kijelenti, hogy komolyan kötődnek egymáshoz, az, hogy mit éltek át együtt, örök kapocs közöttük. Szó sincs róla, hogy ebben bármi gyengédség is lenne. A házasságuk is inkább azért jön létre, mert nincs garancia, hogy önálló személyekként egy városba költözhetnének, míg házasként együtt maradhatnak. Ahogy elkezdik a konkrét házaséletük, abban sem éreztem, hogy gyengéd érzelmek lennének. Majd hirtelen kijelenti, hogy Emmanuelle és Jakob szeretik egymást, lelki társak és innentől kezdve egymást szerető párként vannak jelen. Szinte már érzelmileg sivár a történet bemutatása. Az olvasó kell, hogy fejben ezeket hozzátegye.

Az események kényelmes tempóban ugyan, de követik egymást. Ha csak azt nézem, hány évnek a története, és eközben mennyi dolog történik, még kevésnek is találnám. De Steel nem hagyott üresjáratokat, és meg van húzva a cselekmény. Csak azt látjuk, amikor mozgásban vannak a dolgok, amikor alakulnak az események és a döntések, így mozgalmasnak éreztem a cselekményt annak ellenére, hogy számtanilag nem sok minden történik.

A karakterek között nagyon sok szimpatikus akad. Jakob a regény egyik példaképe, aki annak ellenére, hogy milyen sokat veszített, nem kesergett, a semmiből épített magának egy új és jó életet. Emmanuelle viselkedésében gyakran irritált, ahogy folyamatosan várta az újabb katasztrófát, és néha szinte visszahúzta a családját. A végére leküzdi ezt, és néha már szinte humoros is volt, ahogy filléreket kuporgatott a meggazdagodásuk után is, de az ő esetében ez még érthető is. Hatalmas traumát élt túl, ami egy életre hagy nyomot. De mellette önfeláldozó anya és feleség volt, akit a férje és a fia is nagyon szeretett. Max pedig az, aki a legnagyobb fejlődésen megy át a történetben. Mire elindul az életben, az apja már tud neki egy kezdőlökést adni, de maga épít egy vállalati birodalmat. Alapvetően jó ember, csak a munka és a meggazdagodás iránt megszállott. Hatalmas pofon kell ahhoz, hogy ráébredjen, hogy a családját nem kárpótolja a pénz, és képes lesz változni.

A hercegnő mellett lett még egy Steel-kötet, amit szeretek. Az Apja nyomdokában.

Steel: Apja nyomdokában - Mint családregény: 75% 3 generáció sorsa, tömören és élvezhetően. Cselekményközpontú.

Szubjektíven: 85% nem érzelmes, szinte száraz, de bírtam a szereplőit és a történetüket is.