Életért harcoló, űrlényes, vállalati érdekes.

A Wayland-Yutani egyik bányászbolygóján valami szokatlan történik. Idegen lényekre bukkantak a tárnában és mire rájöttek, mi történik már egy vérfürdő közepén voltak. A lények a gazdatestekben a hajóra is feljutnak, és komoly károkat okoznak. A mérnökök, személyzet egyetlen esélye, ha a segélyhívásuk valaki fogja és megmenti őket. A Nostromo mentőkabinja bedokkol, és a hibernációból egy nő ébred fel. Ellen Ripley, aki döbbenten tapasztalja, hogy több, mint 30 éve az űrben sodródott. Akinek a számítógépébe feltöltötte magát Ash, az android, akinek elsődleges célja, hogy a vállalatnak leszállítson egy élő űrlényt. Ripley hamar rájön, hogy ide is azért vezette, mert a bolygón talált lények ugyanazok, melyek az ő legénységével is végeztek. A túlélőkkel összefogva menekülési tervet dolgoz ki, ám ehhez be kell merészkedniük a bányába, ahonnan a lények érkeztek. De vajon melyik a veszélyesebb: az alien horda, vagy a vállalati érdekeket kiszolgáló Ash, akinek minden ember feláldozható?

Egy sikeres filmes univerzum mindig hívogató, hogy más ágazatok is harapjanak a népszerűségéből egy darabot. Meg lehet nézni, mit nem lehet pl. Marvel hősökkel kapni. A keresztfiamnak még a fogkeféjén is Vasember pózol, mondjuk, nekem meg ott van a polcon képregényként és regényben.

A sci-fi történetek között pedig örök helye van az Alien filmeknek. Ahogy Linda Hamilton, Weaver is egy olyan női hőst tett a vászonra, akik máig inspirálnak. Az Alien filmek űrlényei pedig olyan horror szereplők lettek, akikkel senki nem akarna egy csendes, de egy viharos éjszakán sem összefutni.

Tim Lebbon többféle díjat is nyert már, és előszeretettel ír történeteket az Alien univerzumhoz. A Harag-trilógiát nem is olyan régen olvastam végig, és mutattam be, most pedig egy, a filmekhez sokkal erősebben kötődő sorozatával folytatom. Az eredeti Alien filmek első és második része között játszódik az Árnyékhajsza, amelyben egy új kalandot adtak Ripleynek.

Még arra is van megoldása, miért nem tett erről Ripley a második filmben. Nem mondom, hogy túl eredeti, de magyarázatnak megteszi.

A regény viszont a filmekhez méltóan ötvözi a sci-fi és horror elemeket. Egy bányászbolygó, menekülni akaró emberek és az útjukban álló alien horda. (El sem tudom mondani, mennyire megkönnyebbülés, hogy most nincsenek plusz nevek, mint a Haragban a xenomorfok és a yautja. Alien néven lettek közismertek, itt azok is lehetnek.) Nem annyira véres, hogy elmenjen az étvágyam, de annyira horror, hogy ne csak címke legyen rajta. A lények vérszomjasok, türelmesek, gyilkosak és szétkapják az útjukba kerülő embereket. Jó kis hajszák és küzdelmek vannak a kötetben, pláne, amikor lemerészkednek a bányába.

Mellette ott van az intelligensebb sci-fi szál, ahogy az android Ash igyekszik még mindig végrehajtani a vállalati feladatait, melyben az emberi élet nem tényező. A mesterséges intelligencia, a társadalmi kérdések is felmerülnek, az ő szereplésének hála. Arról nem is beszélve, hogy kellemes thriller hangulatot visz a kötetbe, hogy Ash éppen miben mesterkedik és Ripley hogyan igyekszik védekezni ellene.

Ripley pedig abszolút az a hős, akinek a filmekből megismertük. Bátor, logikus, harcedzett, kemény. Az újak közül Cooper lett még szimpatikus, az ő történetének végét kicsit sajnáltam is, bár a filmek mellé így lehetett csak illeszteni a teljes eseménysort.

Összefoglalva, van benne klasszikus sci-fi szál, horror, akció és még egy kis disztópia is, hála a nagyvállalati uralomnak. Jól összerakott, szórakoztató keverék lett.

Van még két kötete, vagyis folytatása következik.

Lebbon: Árnyékhajsza - Mint sci-fi: 75% idézi a film hangulatát, jól felépítettek a karakterei, horror is színesíti.

Szubjektíven: 80% szimpatizáltam a hőseivel, tetszett, ahogy Ash is tevékenykedett.