Fülszöveg: 

Mi lesz, ha a szüleid téged is szétbontatnak?
Szép új világ?
Egy olyan társadalomban, ahol a nem kívánatos kamaszok testrészeit újrahasznosítják, három szökevény száll szembe a rendszerrel, amely „szétbontaná” őket.
Connortól meg akarnak szabadulni a szülei, mert túl sok a baj vele. Risa árva, és azért jelölték ki bontásra, hogy spóroljanak a költségeken. Lev szétbontását szigorúan vallásos szülei már születése pillanatában eldöntötték. A véletlen sodorja őket egymás mellé, és a kétségbeesés tartja össze őket, ahogy árkon-bokron át menekülnek, miközben tudják, hogy az életük a tét. Ha sikerül megérniük a tizennyolcadik születésnapjukat, már nem bánthatják őket – de amikor egy egész világ vadászik rájuk, a tizennyolc nagyon-nagyon távolinak tűnik.
Te vajon túlélnéd?

Szerintem: 

Maga az ötlet valami egészen ijesztő és horrorba is

megállná a helyét. A szerző ebben a kötetében nem egy olyan jelenetet és disztópia elemet beletett, amitől nagyokat lehet nyelni.

Nincs túlírva a világa, akár egyszerűnek is mondhatnám, le van szűkítve egy-egy jelenségre. Vagyis, arra, hogy a szülők a gyermekük 18 éves koráig dönthetnek úgy, hogy lebontatják a gyereküket. Hogy itt meg van engedve az úgynevezett babázás, ami azt jelenti, hogy a nem kívánt csecsemőt valakinek a háza előtt hagyják a küszöbön, és ha nem kapják rajta az anyát, a baba törvényileg a házban lakó család gyermekévé válik. Hogy vannak, akik a bontásra ítélt gyerekeket hasonlóan mentik, mint egy más korszakban a rabszolgákat délről. Hogy van olyan vallás, ahol illik egy gyereket, a tizedet bontásra adni hálából az Istennek. Hogy vannak olyan szélsőségesek, akik a rendszer ellen öngyilkos merénylőként lépnek fel, ők a tapsolók. A szereplők, a menekülő kamaszok világa ezekben a körökben meg is ragadható, csak egy tágabb világ nincs, amiben mindez megtalálható.
Minimális az ismeret arról, hogy alakult ez a rendszer ki. Kevés utalás van arra, hogy a bontás mit tett a gazdasággal, egészségüggyel, egyáltalán hol vezették be. Világgyakorlat, vagy Amerika? Mivel ifjúsági regény, és a szereplők világa kerek, ezt nem is rónám fel, ha nem lennének olyan elejtett utalások, amelyek azt sugallják, hogy csak egy kis egészét kaptuk a történetnek. Amikor arról van szó, hogy egyeseknek a selejtesebb szerv is jó, mert az olcsóbb? Máskor arról, hogy a TB milyen pótlást fedez, illetve van lehetőség nem is kevés korrupcióra, visszaélésre is a rendszerben. Jó így, igazából nincs hiányérzetem, csak az ilyen kis plusz adalékok beindították az agyam, hogy nem csak ifjúsági, komoly disztópia is lehetne belőle némi fejlesztéssel.

A történet 3 bontásra ítélt fiatalt követ, akik a fenti rendszer minden elemét bejárják. Találó is, ahogy a személyes kalandjaikon keresztül átélteti, hogy milyen ez a világ és milyen lehetőségek vannak benne. Hozzájuk jönnek a mellékszereplők, akik gyakran egy-egy nyugtalanító jelenség megtestesítői. A kedvencem köztük különben Hayden, a gazdag szülők szeretett és kényeztetett egykéje, akit azért ítélnek bontásra a váló szülei, hogy legyen a gyerek darabokban, mint a másik félnél elhelyezve. Mit sugall ez arról, mit tett ez a rendszer a családokkal? De jól ki van találva az is, ahogy a vallási közegből jövő Lev – ő már a hármasból az egyik –, aki büszke volt arra, hogy tized, milyen könnyen fanatizálható öngyilkos merénylőnek. Érzem abban a pluszt, amit ez a vallásról sugall – az is hasonló fanatizmus, és szerencsétlen fiút is könnyen lehetett egyikből a másikba rántani.
Connor és Risa képviselik a hősi oldalt, akik majd Haydennel a gyerekmentők élére állnak. Szerencsére nem lettek túlságosan hőssé írva. Megmaradtak kamaszos dolgaik, mint Connor forrófejűsége, balhékba keveredése, amit meg kell tanulnia visszafogni és szükség esetén célirányosan felhasználni. A köztük levő szerelmi szál is annyira visszafogott, hogy szinte nincs is. Éppen csak azért kerülhetett be, hogy ez se maradjon ki az összképből.

A cselekmény folyamatosan mozgásban tartja a szereplőit, és a több fókuszba állított szereplővel ezt az érzetet még növelni is tudja. Amikor pl. az egyik csapat nyugodtan kell, hogy várja a megmentőt, a másik éppen túlélni próbál magára hagyottan. Így mindig jut valami izgalom és kaland, anélkül, hogy bárkiből Keljfeljancsit kellett volna csinálni.
Van benne bőven konfliktus, és nem csak a rendszer és annak áldozatai között. Pl. a menekülttáborban is vannak hatalmi játszmák. De lehetne mondani azt is, hogy Lev és a többiek kapcsolata hogyan alakul. Bár alapvetően azt boncolja, miért rossz ez a megfestett világ és mit lehet ellene tenni, mellette ott vannak az emberi kis ütközések is.

Jól elmesélt, könnyen olvasható és fiataloknak is érthető. A fordításban tetszettek az olyan megoldások, mint a tapsolók neve. Úgy lett saját nyelve és kifejezései a kötetnek, hogy az a köznyelven alapul. Ötlet kellett hozzá, és itt volt.

Bár megkedveltem a szereplőit, és érdekelt mi lesz velük, azért a leginkább emlékezetemben megmaradó képek az olyasmik lesznek, mint a bontott fiú szemszögéből fokozatosan elveszteni az érzékelést. A kisbaba, aki senkinek se kellett és egy utcában addig babázták át a szomszédnak, amíg a kicsi meg nem halt. Nem is tudom, melyik borzasztott el jobban. Hogy a szétbontás nem öl meg, csak szétesik minden tudatosság, vagy ezeknek a kicsiknek a sorsa, akik senkinek nem kellennek és mindenki igyekszik kijátszani a törvényt, hogy ne kelljen velük foglalkozni.

Sajnálom is, hogy magyarul még nem létezik a folytatás, engem érdekelne merre halad tovább ez a társadalom.

Idézet: 

Elképesztő, hogy egy szimpla csók képes a legnagyobb aggodalmat is félresöpörni.