Valós, embereket segítő, feladatokat ellátó.

A kutya az ember legrégebbi barátja, bár eredetileg nem az volt a domesztikáció célja. Segítenie kellett vadászni, harcolni – az csak kellemes hozadék, hogy mellette hű társak is lettek. Mára már inkább kedvencekként tekintünk a kutyákra, pedig vannak egyedeik, nem is kevesen, akik szó szerint megdolgoznak a mindennapi csontjukért. Változatos módokat fedeztek fel a gazdák, melyekkel a kutyák segíthetik az életüket. Van olyan ingatlankereskedő, aki a meghirdetett házakat rendszeresen a kutyájával készült helyes fotókkal reklámoz. Van olyan kutya, amely távolt tartja a káros madarakat a területéről, vagy éppen a juhokat védi a rókáktól. Kutyák, melyek a vakok és különféle betegek jobb életminőségét szolgálják. Vannak internetes kutyasztárok, akik reklámbevételekkel segítik a gazdi megélhetését. Közben pedig annyira szeretnek, hogy gondolkodás nélkül feláldozzák magukat, ha a gazda épsége a tét.

Ahogy a bevezetőt írtam, megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó lenne egy olyan kötet, ami már szinte szerelmes levél a kutyákhoz. Magam is kutyás személy vagyok, és nap mint nap tapasztalom, mennyi szeretetet és feltétel nélküli odaadást kapok egy kis simogatásért és játékért cserébe. Szívesen is olvasok arról, hogy mennyire sokoldalúak, hűségesek és okosak ezek az állatok.

Így a Dolgozó kutyák is felkeltette a figyelmem, már a címével és a borítóval. Hamar meggyőződtem róla, hogy a szerző is nagy kutyabarát. Érezni a hozzáállásában, hogy mennyire példaértékűnek és lelkesítőnek tartja a kutyák hozzáállását az élethez és a gazdájukhoz. Hogy tulajdonképpen dolgoznak, és mindig csinálják a dolguk lelkesen, egészen más a munkamoráljuk, mint az embereknek. Ki látott már olyan terelő kutyát, aki heverészett ahelyett, hogy a rá bízott haszonállatokat felügyelné? Rendőrkutyát, aki a farkát lóbálta, míg a bűnözők ténykedtek? Vakvezető kutyát, aki elbambult? Ha már csak annyit megért az olvasó ebből a kötetből, hogy micsoda erőfeszítésre képesek ezek az állatok, hogy milyen példát vehetnénk róluk, megérte elolvasni.

Eddig azt hittem, a celeb kutyák élete könnyű. Simán csak vannak, a gazdi meg fotókat csinál. Most kiderült számomra, mennyire tévesen gondoltam. Abban is van munka, Greaves leírja, mi és hogyan. Nem egy könnyű szakma az sem.

A téma, a szereplő kutyák tehát nagyon érdekeltek, de nagyon lehúzta számomra a könyvet Greaves stílusa. Minden fejezet hasonló szerkesztési elven alapult: bemutat egy konkrét kutyát, amely valamely embert segítő munkát lát el. Bemutatja röviden a gazdáit, miért volt rá szükségük, és hogyan lett jobb az életük, mert a négy lábú társuk benne van. Majd ebből elkezd általánosítani, és az adott kutyaszakmába vezet be alaposabban. Még tetszett is, hogy az ismert kutyamunkák (vakvezetés, pl.) mellett ritkább területek is fejezetet kaptak, mint a tűzvizsgálatban segédkező kutyák. Tudtam például, hogy mennyire jó a kutyák szaglása – a Vukban nem véletlenül vádolja a róka azzal a kutyát, hogy eladta a szaglását az embernek. Annyival többet éreznek nálunk, hogy azt számokban is nehéz kifejezni.

Elkalandoztam, mert a téma tényleg jó. De az, hogy minden fejezet ugyanúgy épül fel, nem. Az, hogy nem regényes és mesélős, hanem újságcikkre hasonlít minden egyes rész, nem tudott megfogni.

Ez annyira az a téma, ami tele lehetne érzelmekkel. De nem. Itt meglepően szárazan van megfogva a teljes történetet, még az érzelmes részek is. Ez nagyon zavart.

A fotó melléklet a kötet végén viszont nagyon sokat dob rajta, jó volt látni is a kutyákat.

Bár a stílusa nagyon nem jött be, sok értéket képvisel ez a könyv. A kutyák kellenek!

Greaves: Dolgozó kutyák - Mint ismeretterjesztő: 65% alapos munka, melyből kiérezni az állatszeretet is. Cikkszerű.

Szubjektíven: 40% a tartalma le tudott kötni, érdekes és tanulságos, de nem élményszerű.