Fülszöveg: 

A ​Dűne nincs többé. Haragjukban felperzselték a Megbecsült Matrónák – az univerzum távoli szegletéből a régi Impériumba visszatért vad, kegyetlen nők rendje. Az ő féktelen erejükkel csupán az ősi Bene Gesseritek dacolnak, ám a folyamatos harcban ők is megfogyatkoznak. Rejtett központjukban, a Káptalanház világán próbálnak kidolgozni egy tervet, amellyel felülkerekedhetnek az ellenfeleiken, ezzel megmentve az emberiséget a pusztulástól.

Darwi Odrade Főtisztelendő Anya ehhez a legkülönlegesebb embereket gyűjti maga mellé. Duncan Idahót, aki Paul Muad-Dib és fia, a zsarnok II. Leto szolgálatában leélt megszámlálhatatlan életének emlékeivel rendelkezik. Miles Teget, a legendás hadvezért, aki most egy tudatlan gyermek testében készül sorsa beteljesedésére. Sheeanát, aki a lassan sivataggá váló Káptalanházon várja a homokférgek eljövetelét. Murbellát, a fogoly Megbecsült Matrónát, akit elcsábít a Bene Gesseritek tudása. És Scytale-t, az utolsó tleilaxi mestert, aki megannyi titok birtokában kész teljesen új irányba lendíteni az eseményeket. Ők azok, akiknek cselekedetei eldöntik, mi vár az univerzumra, megmarad-e az a civilizáció, amelyért az Atreidesek évezredeken át küzdöttek, vagy győzedelmeskedik az esztelen düh vezérelte kegyetlenség és barbárság.

Szerintem: 

Erről már képtelen vagyok értemben írni. Annyira ugyanazt érzem kötetek óta, hogy önismétlésnek érzem minden gondolatom.

Az első, hogy ebben

sem a cselekmény a lényeg. Az tulajdonképpen alig van neki. Megint van egy jókora időugrás és a világ irányításáért asszonyok vívnak harcot. A megbecsült Matrónák és a Bene Gesserit egymás ellenségei. Kémkednének, kínoznak, ármánykodnak egymás ellen. Ez jónak hangzik, de ténylegesen olyan lassan és ismétlődően történik minden, hogy nagyon unatkoztam olvasás közben.
Még csak azt sem mondhatnám, hogy a két szervezet élesen elkülönül és nagyon mást akarnak. A függőségeik mások, de egyik szervezetet sem látnám szívesen a hatalomban.

Az Atreidesek eléggé háttérbe is kerülnek, ha több Bene Gesserit rendelkezik is a génjeikkel. Még mindig van program, már klónoznak is, és nagyon igyekeznek, hogy ne hozzanak létre egy újabb Paul-t vagy Letót. Különben még mindig nem értem, mi bajok annyira a császárral. Ok, ez így nem igaz. Egy ponton megfogalmazzák: az Atreides-család eldönti, mi a jó világnak és nem kérdezi mások véleményét. Megteszik, ami szerintük a helyes.

Biztos vagyok benne, hogy ez az a vonal, amit a sorozat szinte elejétől ragozhatunk. Szabad akarat és a vele járó káosz, vagy az irányítottság? A végcél a teljes szabadság, az emberiség elszórása az univerzumban. Ezzel Herbert állást is foglalt – szabadság. Ha vitázni akarok, akkor pedig hozzáteszem, hogy ezt Leto teremtette meg évezredek alatt nekik. Jó az, amit a nem szeretett rendszer termel ki neked?
De azt is fel lehetne dobni, hogy mennyire beszélhetünk szabadságról a Bene Geserit jelen formája esetében. Klónoznak, tenyészprogram van. Az mennyire fér össze a szabadsággal? Nekem éppen ellentétes, az élet tervezése.

Még ezzel el is lettem volna, és nem fájt volna ennyire ez a könyv, ha nem lenne még mindig visszatérő szereplő Duncan Idaho éppen aktuális létformája. Én betegesnek érzem, ahogy még mindig vele keresztezik össze-vissza az Atreides családfát. Hűség van benne, de még mindig nem fedeztem fel, miért vannak érte ennyire megőrülve. Most nincs karakteres Atreides mellette, és Idaho nem az a figura, akit évezredeken át akarok követni, ahogy saját leszármazottaival frissítik mindig a génállományt.

Mély párbeszédek, sok utalás, egy nagyon nehéz szöveg ez is. Odafigyelve, alaposan kell olvasni, és akkor sincs garancia, hogy adja magát. Magamon már rég érzem, hogy belefáradtam már annyira, hogy szenvedjek a dekódolással. A cselekményt, akciókat keresném, hiába tudom, hogy az csak az első kötetben akadt. Ez elmélet, filozófia, mélység. Igényes, jól össze van rakva és annyira szenvedek vele…

Ezzel Herbert-könyvein végigértem és nem lettem okosabb. Pár tanulságot levontam, de nekem nem jött le, az egész sorozatnak mi lenne a célja. A kedvencem meg maradt az első rész, Paul felemelkedése.

Idézet: 

Végtére is a tökéletlenből tökéleteset alkotni a legmagasabb szintű művészet.