Kamaszos, munkát vállaló, nyári.

Bori előtt ott az egész nyár, és nem tudja, hogyan fogja túlélni. Idén nincs tervben családi nyaralás, és Fülöp egy cserediák programmal kint van az Államokban. Az eltérő időzóna miatt még beszélni sem egyszerű egymással. A lány így azt találja ki, hogy a nyárra állást vállal, gyűjtöget, és talán összejön annyi, hogy meglátogathassa a barátját. Egy fagyizóban kap meg kiszolgálói állást, amit még meg is szeret, és a plusz pénz is jól jön. Közben a barátnői szerelmi élete ezerrel pörög, és Bori a biztos tanácsadó: az egyik már szeretne komolyabb szintre lépni a kapcsolatában, és nem tudja mire vélni, hogy a barátja nem ugrik a lehetőségre, hogy le akar feküdni vele. A másik a barátja exe miatt szorong. Közben feltűnik egy visszajáró diós fagyit vevő srác, aki miatt Bori elhatározása is meginog, hogy kitart Fülöp mellett, akit nagyon vár haza.

Ilyesmibe is ritkán futok bele. A szerző német, de a történet nem Németországban játszódik. A helyszín Magyarország, Budapest, nyáron. A szereplői magyarok. Honnan jött ez a szerzőnek? Pláne, hogy semmit nem tett bele, amitől ez magyar regény lehetne. Annyi, hogy a szereplőinek magyar neve van, és semmi több. Még csak az sem derül ki, hogy melyik park fagyizójában dolgozik Bori.

Elkeseredni ezen nem fogok, bár magamban azért jókat mosolyogtam olyanokon, hogy ebben a regényben már euró van nálunk. Szegény forintnak már leáldozott… Vagy ez a nem túl távoli jövőben játszódik, csak ez nekem kimaradt?

De ok, nem ezen viccelődöm a továbbiakban. Igazából teljesen mindegy a helyszín. Ez egy annyira általános kamasztörténet, hogy a helyszín lehetne japán, amerikai, angol vagy akár kenyai is, akkor is működne.

A főszereplő Bori, ő az, akin keresztól a regény történéseit értékelhetjük és megélhetjük. Ha csak a konkrét eseménysort nézem, akkor nagyon nincs miről írni. Meghallgatja a barátait, tanácsokat ad, vagy elég annyi is, hogy figyel rájuk. Eljár munkába. Ha tud, beszél Fülöppel. Ennyi történik. Az igazi események inkább a fejében zajlanak. Hogyan éli meg a helyzetet, mit érez, hogyan hoz döntéseket. Kamaszregény, karakterközpontú. Ami kevés a tényleges cselekményben, az a hősnő belső világában fokozottan pótlódik.

Ami kamaszregényben ok, de nekem nem tetszett, hogy a kis ügyeiket milyen életbevágónak élik meg a szereplők. Mintha minden meghatározná az egész életüket, és olyan nagyon fontos lenne. Pedig, nem olyan nagy dolgok ezek, csak nekik. Az ilyesmiről mindig az érettségi jut eszembe. Mennyire tartottam tőle, milyen nagy dolognak tűnt. Aztán egyetem, harmadévben az első szigorlatom után már csak nevetni tudtam olyanokon, hogy érettségi. Mi az? Akkor, 18 évesen nagy próbatétel, de a későbbiek fényében olyan jelentéktelennek tűnik. Valahogy így voltam azokkal a döntésekkel és élethelyzetekkel, amikkel ebben a történetben küszködnek a szereplők.

A hangulata viszont tényleg nyári, könnyed és kellemes. Abszolút jól és könnyen olvasható, minden kihívás nélkül. Itt nem kell attól félni, hogy nem bírjuk tartani a tempót, vagy nem értjük meg az eseményeket.

A szereplők mind szerethetőek, és emberközeliek. Nincsenek negatív figurák, csak kamaszok, akik a maguk kis ügyeivel foglalkoznak. Valami jobban megy nekik, valami kevésbé. Bori a fő karakter, hozzá képest mindenki haloványabb, de azért egy-egy mellékalaknak sikerül nyomot hagynia a lány mellett.

Van egy előző kötet is, amiről eddig nem tudtam. Nem olvastam, de nem is hiányzott. Ez a kis nyári történet tökéletesen érthető volt előzmények nélkül is.

Hossfeld: Csaknem fiúmentes nyár - Mint ifjúsági: 60% érzelmi oldalról megfogott kamaszregény, nyári olvasmánynak elmegy.

Szubjektíven: 55% némettől magyar környezet, furcsa. Kellemes, de elég tartalmatlan kötet.