Vizsgára készülő, szerelmes páros, baráti társaságos.

Soma elérte, hogy otthon maradhasson, és a testőre társaságában Magyarországon készülhet az év végi vizsgára. Így Nikitől sem kell elválnia, aki pedig nem akarja megélni, hogy az utolsó évet Somával és mégsem vele töltse – már pedig az lesz, ha a fiú megbukik és évet kell ismételnie, míg Niki végzős lesz. Így szigorúan fogja a barátját, és előírja a napi leckét. A tanáruk a pótvizsgára készülő Csanádot is beosztja melléjük, akinek lenne esze, Soma néha féltékeny is rá, de a családi körülményei sokszor hátráltatják. Nem sejtik, hogy más veszély is leselkedik rájuk. Afrikában, Soma szülei egy titkos projekten dolgoznak, és valaki a gyerekükön keresztül akarja őket rávenni arra, hogy megszerezzék a technikát.

A Menő Könyvek ezen sorozata kedves a szívemnek. Minden tagnak egy koncepciónak kell megfelelnie: egy kamasz témát kell kiveséznie, és két szemszögből. A legtöbb kötet el is különül e két részre. A könyv egyik fele az egyik, a másik fele a második elbeszélő története. Ugyanaz a történet, de két oldalról, máshogy látva ugyanazokat a konfliktusokat.

A Hidd el végre! eltér ettől a recepttől. Meghagyja a két elbeszélőt, a fejezeteket Niki és Soma felváltva mondja el, de nem ismétlik az eseményeket, lineárisan haladunk előre. Nincs meg a közös vég sem, amit más részeknél le is ragasztanak, hogy az olvasónak kelljen felvágni a könyvet. Kicsit sajnálom is, hogy most ez az élmény elmaradt.

De nem véletlenül alakult ez így: ez már a szerzői sorozaton belül is sorozat, és érezhetően nincs meg az a nagy konfliktus, ami az elején adott volt. Soma és Niki már fix pár, és jó érzékkel a szerző nem is szedi szét őket, hogy egy mondvacsinált ürüggyel húzza az olvasók idegeit és romantikus drámázzon.

Helyette hétköznapokat kapunk, egy jól működő kapcsolatot és némi humoros helyzetet is. Most is vannak kamaszos témák: a féltékenység, néha még ok nélkül is. Ezt Soma produkálja, de gyorsan le is rendezik egymás között. A másik szál, Niki félelmei a külseje miatt. Erre kicsit több súlyt tesz a szerző, és igyekszik pozitív üzenetet sugallni, és arra bíztatni a sorok között, hogy fogadjuk el magunkat, és nem kell mindig azt kutatni magunkban, ami lehetne jobb is. Inkább az értékekre kell koncentrálni, mert tökéletesek nem lehetünk soha.

Amivel viszont nem tudtam mit kezdeni, a thrilleres vonal. Már akkor mosolyogtatónak találtam, amikor a bevezetésben röviden megmutatták, mi folyik a kutatáson és milyen nemzetközi veszély áll fenn. De ahogy ez átcsapott Soma megfigyelésébe, majd veszélyeztetésébe zsarolási céllal…

Értem, valamivel fel kellett dobni a cselekményt, így lett benne konkrétan némi akció. Csak éppen ez annyira elüt a regény egészen addigi hangulatától, hogy nem tudtam örülni neki. A megoldás is túlságosan könnyen jön. Ok, ifjúsági regény és nem thriller. Ez nem olyan emberrablós, mint A szoba vagy a Pillangók kertje. Csak, ha már ehhez a zsánerhez és cselekményhez nyúl a szerző, a thriller rajongó énemnek ez kevés. Komolytalan.

Sokkal jobban működött a baráti társaság és a kamaszos vonal. Bár Soma és Niki a kiemelt szereplők, nekik igazál nagy konfliktusok már nincs. A barátaik azonban különféle ügyekben szorulnak tanácsra és segítségre, így nem csak háttérben maradnak, erőteljesebb alakokká tudnak válni. Saját kötet erősségűen nem, de jól kiegészítik Soma és Niki kettősét.

Stílusában hozza azt, amit egy ifjúsági regénytől vár az ember. Könnyen értelmezhető, eléggé érzelmes, de azért események is vannak benne. Irodalmi mélysége nincs, de nem is kell keresni benne. Némi tanulság és a sorok közti üzenet mellett egy szórakoztató regény.

Különben még mindig olyan a vége, hogy akár folytatni is lehetne. Kellemes kikapcsolódás volt, de azért nem vagyok benne biztos, hogy van még ebben a történetben még egy rész.

Erdős: Hidd el végre! - Mint ifjúsági: 70% kicsit kalandos, vannak benne érzelmek és humor. Kellemes szórakoztató.

Szubjektíven: 65% bírom a szereplőket, szerettem a humorát, de cselekményben nincs plusz.