Családi titkos, kamaszodó, visszaélő.

Julia 14 éves kamasz, aki túl korán vesztette el az édesanyját. Édesapjával kettesben él a szinte erdőben fekvő házukban, szinte vadócként, akinek az apja hagyja elvadulni az életüket, a birtokát. A Teknőc becenevű lányban a tanára lát lehetőséget, és sokan aggódnak amiatt, hogy mi történik abban a házban zárt ajtók mögött. Még a lány nagyapja is igyekszik érdeklődni, minden rendben van-e otthon, de Teknőc hűségesen kiáll az apja mellett, aki korántsem mintaszerű apa. Amikor hosszabb időre egyedül marad, és Teknőc barátságot köt pár korabeli kamasszal, akkor kezdi el felfogni, hogy nem egészséges, ahogy ők élnek egymással. Szeretet és gyűlölet viaskodik a lányban, és az apja elmegy a határig – ott már Teknőc sem tud megbocsátani neki és harcolni kezd.

Furcsa, hogy ezt a könyvet egy férfi írta meg. Bár, talán pontosabb úgy, hogy furcsa, hogy ennek a történetnek egy kamasz lány a főszereplője, erősen karakterközpontú is a történet, a szerző viszont férfi. Pedig annyira személyes, mély sebekről van benne szó, amit ezzel a nembeli különbséggel nem hiszem, hogy igazán meg lehet fogni.

Talán Teknőc fiús lány, de akkor is lány. A teste változik, kamaszodik, és az apja olyan téren használja ki, ami kifejezetten szexuális. Egy női szerzőnek jobban elhinném, amikor ilyesmiről ír. Nem egyszer volt olyan érzésem olvasás közben, hogy Teknőc nagyon furán reagál, nagyon nem lányosan. Kicsit ezt ide vezetem vissza: szerintem egy nő máshogy éli meg és dolgozza fel, egyáltalán máshogy vélekedik a nemi erőszakról és a pedofíliáról, mint egy férfi.

Ami viszont remekül megvan a könyvben, és ami miatt ennyire sikeres lehetett világszinten is, hogy az erőszaktevő – áldozata közti kapcsolatot egy családon belül nagyon összetetten tudta megmutatni Tallent. Ha a szexualitást kivesszük a képből, csak a kihasználást és a családon belüli erőszakot nézem, akkor hittem neki végig. Ahogy az apa fel sem igazán fogja, hogy bűn, amit elkövet. Amilyen pszichotikus kirohanásai vannak. Egy beteg ember. Ahogy Teknőc egyszerre gyűlöli és szereti – néha zavart is, ahogy szinte bekezdésről bekezdésre vált: ő a szeretett apja, majd már megölni is képes lenne, annyira gyűlöli.

Ehhez a dinamikához hozzálépő külsősök nem tudtak ennyire működni. Teknőc kis szerelme egy környékbeli fiúba még felesleges is volt számomra. Annyira mocskos és gyomorforgató, ahogy az apa – lánya beteg dinamika részleteit megtudjuk, hogy ez a nagyon ártatlan, nagyon naiv vonzalom túlságosan ellentétes volt vele.

A tanára, aki tudott hozzátenni a történethez. Ő az alap, amire majd Teknőc a későbbiekben építhet. Csak éppen magában kell először eljutnia addig, hogy változtatnia kell, máshogy kell élni. Mert Teknőc ennek a történetnek az áldozata, ez tény. Az különösen sötét ebben a sztoriban, ahogy az apa elhiteti vele, hogy ami köztük történik, az a lány hibája, mert olyan csábító az apjának. Így nem is érzi magát áldozatnak, van, hogy magát látja a rossznak. Mentálisan is sokat kell harcolnia, hogy ezeket legyőzze, és el tudja fogadni az olyan emberek segítségét, mint a tanára vagy anyja egykori barátnője.

Milyen a stílusa? Leginkább tömény. Magamon nagyon azt vettem észre, hogy kivetítem a szövegre azt, amit a cselekmény kapcsán érzek. Volt, ahol nagyon mocskosnak találtam. A szexuális részek úgy voltak alpáriak, hogy meg sem közelítették, azt a szintet, amit egy erotikus regény szokott. Mindig arra találtam rá a szövegben, ami érzelmileg aláhúzta az olvasott cselekményt. Ez valahol remek is, csak éppen annyira sok a mocsok, elfojtás ebben a sztoriban, hogy nem volt kellemes olvasni.

Nagyon nem ezt vártam előzetesen. Nem rossz könyv ez, csak brutális és megrázó.

Tallent: Drága kis szívem - Mint női/dráma: 75% erőteljes a témája, a hangulata és a brutalitása. Releváns, nyers kortárs.

Szubjektíven: 55% számomra túlzottan durva a témája, és a regény megoldása is csak fájó.