Kalandos, mágikus, ügyeket rendező, halhatatlan lényes.

Álom kiszabadult, és belekezdett a birodalmának újjászervezésébe és ellenőrzésébe. Már visszaszerezte hatalma eszközeit, és az Álomvilág rendezése is folyamatban van. Sok a dolga, de bátyja, Végzet hívásának ő sem mondhat nemet. Össze kell gyűlniük a halhatatlan testvéreknek, hogy ezzel valami elinduljon a világban. Halál itt jegyzi meg Álomnak, hogy egykori szerelmét igencsak csúnyán büntette meg. Kikosarazta, de ezért évezredek a pokolban? Álom el is határozza, kihozza a nőt, ha így szembe is kell néznie Luciferrel. A pokolban azonban egész más vár a halhatatlan, mint amire számított és a mitikus világok legkelendőbb birtokának tulajaként távozhat. De a történetből kiderül, milyen tippet adott Álom Augustus császárnak, hogy múlt el az utolsó szatír és mi történt Orfeusszal.

Már furcsának tűnik, hogy sokáig magam is azon emberek közé tartoztam, akik szerint a képregények nem is érdemelnek helyet az irodalom polcain, még oldalt sem. Inkább tudtam őket rajzos, festészeti alkotásként értelmezni, mint irodalmi munkaként. Ami megváltoztatta a hozzáállásom, Neil Gaiman és a Sandman volt. Csalódott is voltam, amikor leálltak a kötetekkel, és itt maradtam egy csomó kérdéssel.

Szerencsére a Fumax felkarolta ezt a sorozatot, és a gyűjteményes kötet 2. része már olyan képregényeket is tartalmaz, melyek magyarul eddig nem voltak kiadva. Így hosszú évek elteltével visszatérhettem Gaiman egyik legjobban kitalált világába.

Kezdjük a grafikával. A Sandman nem egy szép képregény. Egyedi, megvan a sajátos képi világa, de szépnek nem jutna eszembe nevezni. Karcosabb, nyersebb, sötétebb. De megvannak benne a jellegzetes alakok, és még találónak is érzem. A fejemben Álom abszolút úgy néz ki, ahogy le lett rajzolva. (Ezért is félek, hogy ebből is tévésorozat lesz…)

Amiért ez a kötet plusz figyelmet kaphat, hogy ebben van benne az a sztori, amiből a Lucifer sorozat kinőtt. Itt olvashatjuk el, mi ütött Luciferbe, hogy a poklot hátrahagyva világgá megy. Sok tekintetben hasonlít is a karakter a sorozatosra, de azért ez egy fokkal összetettebb és komolyabb kérdéseket is felvet, mint az a krimis urban fantasy a Netflixen.

Gaiman továbbra is remek érzéssel keveri a mitológiákat, és ad nekik aktualitásokat. Az Amerika istenei ezért is jutott eszembe, érzek rokonságot a mitikus háttérrel, ahogy a különféle istenek és hitvilágok elélnek egymás mellett. (Az is Gaiman, különben.) Egy olyan felettes világ, mágia épül a lapokon, amiben hinni is tudnék. Helyenként sötét és bizarr, máskor viszont líraian szép. Az utolsó szatír pusztulása, az egyszerre lírai, szép és fájó.

Gaiman tud érzelmi csúcspontokat írni. Minden történetben rá lehet mutatni egy részre, hogy itt, ez az a pont, ahol a karakter nagy fordulata megvan, ahol kifordul a világ a sarkaiból. Miért töltött Augustus egyetlen napot koldusként az utcán? Mi volt az ő terve, álma? Ott is van egy pont, ami miatt oldalakat bírnék írni arról, hogy mit áldozott fel ez a karakter, hogyan alakította a jellemét, és egyetlen pontból hogyan épül fel egy egész életút. Legyek spoileres? Nem akarok. Maradjunk annyiban, hogy Caesar és Octavianus kapcsolata kap egy beteg, sötét színt és az fog olyan nyomokat hagyni, hogy szerintem Augustus végső célja az, hogy Caesar nagy álmát örökre lerombolja és ezzel egyfajta bosszút álljon.

Ami miatt hiányérzetem van, valószínűleg abból fakad, hogy regényszerűen olvastam a kötetet, noha nem az. Képregény sorozat volt, egy-egy története pár számban, vagy akár egy-egy számban bomlott ki. Nekem pedig egybe olvasva kellettek volna elemek, melyek összefűzik a történeteket. Vannak szakadékok az egyes történetek között, nem egymásra épülnek, nem követik egymást. Értem, miért, de a hiányérzetem attól még valós.

Utolsó gondolatként azt írnám ki, a Fumax kiadványa méltó a történet nagyságához. Csodás.

Gaiman: Sandman – Az álmok fejedelme-gyűjtemény 2. - Mint képregény: 90% tartalmas, egyedi, mesés és sötét, amelynek a külleme is sajátos.

Szubjektíven: 75% nagyon szeretem a világát, a történeteit, de van hiányérzetem egységből.