Elmerengtem azon, hogy ezt nevezik-e boldogságnak. Teli az ember gyomra, melegben van, többé-kevésbé jó a társasága. Ennyi lenne az egész? (Tóth: Szerelmem, Balaton)

– Tudtad, hogy Dánia a világ legboldogabb országa?
– Láttam erről egy cikket ma reggel a metrón, de nem volt túl meggyőző. A skandináv thrillerek alapján igen magas a halálozási arány, rengeteg megszállott női nyomozójuk van, és folyton esik az eső. Nekem egyáltalán nem tűnik boldognak. (Caplin: Egy csésze kávé Koppenhágában)

– Ez egy… náci egyenruha?
– Jobban szeretjük a „történelmileg hiteles katonai jelmez” megnevezést – javította ki a fickó.
– Ez egy történelmileg hiteles náci egyenruha.
– Ha ragaszkodsz a részletekhez, akkor igen.
– Kikölcsönözte ezt valaha bárki is? – tudakolta Danny.
– Harry herceg egy alkalommal, azt hiszem. (Gould-Bourn: Szívedbe cammogva)

Lanthe összekulcsolta a kezét.
– Erről beszélni sem vagyok hajlandó. Itt maradok az aranyházamban, aranyágyban alszom, és aranyban fürdöm, mint Dagobert bácsi.
Ki a fene az a Dagobert bácsi? Megint valaki a tévéből? (Cole: Égsötét)

Ez már csak így megy, Kieran, ha valakinek van szíve meg lelke. A sötétben botorkálunk, fájdalmat okozunk egymásnak, aztán a lehetőségeinkhez mérten igyekszünk jóvátenni. Mind össze vagyunk zavarodva. (Clare: Éjsötét Királynő)

 Csellel nem lehet győzni, ezt te is tudod , Agolcs. Csatákat ugyan lehet nyerni, de győzni nem (Szigeti Kovács: A táltos)

A szépséghez távlat kell, azt mondják. Érdekes módon a rútra, a förtelmesre ez nem áll: igazából közelről hatásos. Márpedig az öregség, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem szép. Ezért vannak teli az otthonok. (Tóth: Szerelmem, Balaton)

– Ez itt A holtak fekete könyvének másolata – mondta. – Gonosz fortélyok címen is ismert, merthogy a valaha létezett legfélelmetesebb varázslatokat tartalmazza. – Megsimogatta a borítót. – A királynő szerint ez egy pontos másolat. Egy Fénymásoló nevű, nagy hatalmú varázsló készítette, akiről egyébként semmit sem tudunk.
– Édes Jézusom – mormogta Julian. (Clare: Éjsötét Királynő)

– Itt én vagyok az áldozat!
– Áldozat! – hüledezett az anyuka. A lányára mutatott. – Ötéves!
– Annyi volt a kissrác is az Ómenben. (Gould-Bourn: Szívedbe cammogva)

Most, hogy minden álmom valóra vált, nem is tudom, álmodhatok-e még egyáltalán. (Cole: Égsötét)

Szomorúan rázta meg fejét, mert ebben a pillanatban érezte meg igazán, milyen hatalmas ereje van a szavaknak. Még egy gyilkos tréfa is beteljesülhet, valósággá válhat. (Tong: Rizs)