Fülszöveg: 

A kedves és bohókás Viola Smith a Londoni Metropolitan Operatársulat zenekarában brácsázik, és a főnöke kérésére kénytelen segíteni az egyik Notting Hill-i iskolában a karácsonyi műsor összeállításában.
Nate Williams igazi Grincs: nem mondhatni, hogy fellelkesítené a közeledő karácsony gondolata. Ám mivel a kislánya, Grace a főszereplő az ünnepi műsorban, beadja a derekát, és segít Violának a szervezésben.
Viola és Nate között úgy szikrázik a levegő, mint a parázs a Portobello Road-i piacon a sült gesztenye alatt. És amikor Londonban havazni kezd, Viola és Nate azon kapják magukat, hogy csapdába estek. Ráadásul nem is egybe…

Szerintem: 

Kedves, karácsonyi romantikus – pont olyan, amit

a Hallmark megfilmesíthetne. Vagyis, egynek elmegy, de nagyon nem a zsánerem. Nekem túl limonádé, túl semmilyen.

A történet egyszerű: a zenész Violának kell egy iskolában besegíteni a karácsonyi műsor összerakásában. Itt kerül közelebb az egyik apához, Nate-hez, aki a feleségétől különváltan neveli a kislányát, Grace-t. Lehet sejteni, hogy miközben egyre többet segít a kislánnyal, úgy kerül egyre közelebb a jóképű apához is.

Valahogy még a cselekmény is kevés volt nekem. Viola írja a műsort, besegít a szüleinek és karácsonyi programokon vesz részt apával és lányával – karácsonyfát választanak és díszítenek, mézeskalácsot sütnek, meg hasonlók. Az unalmas rossz szó, csak olyan semmilyen. Kellemes, aranyos, de se feszültség, se konfliktus – majd a feleség visszatérte hoz egy kis színt, de az is pillanatok alatt el lesz rendezve és kisimul minden.

De, van furább is. Én ki nem állhatom, amikor a szereplők meglátják egymást, felcsap a nagy szenvedély és azt adja el a regény szerelemnek. Sokkal hitelesebbnek érzem azt, ami itt van: hogy fokozatosan ismerik meg egymást, előbb barátok lesznek, és csak utána vált irányt a kapcsolat. És akkor, de: itt meg a kémia nincs meg a szereplők között. Nem hiszem el, hogy Nate és Viola vonzódik egymáshoz. Inkább olyan kényelmi megoldásnak tűnik. A magányos nő, meg a férfi, aki végre talált pótanyát a kislányának, és rá is főz.

A próbálkozást végig érzem benne: több mellékszereplőt mozgat a szerző. Köztük humoros alakok és helyzetek is akadnak. Hangolja az érzelmeket, és mutatja, Viola miképpen szereti meg egyre jobban Grace-t, illetve hogyan barátkozik meg az iskolai darabbal és a gyerekekkel is. A karácsonyi hangulatot is elkapja, és ami az ünnephez tartozik, az benne van.

A stílusa is olyan kis kellemes, de semmi maradandó. Amit limonádénak hívok.

A szereplők között nincs gonosz, ahogy konfliktus sem igazán akad. Viola a kedves szomszéd lány típus, Nate a rendes ügyvéd és szerető apa, a család meg hozza a bolondos alakokat. A kis Grace cserfes és jószívű, aranyos. Még a gyerekét hanyagoló anya is érthető – karrierista, és ez mindent felülír az esetében. Nem példa, de van ilyen, és ettől nem lesz gonosz.

Nem rossz, de számomra nem is jó. Hallmark szint.