Egyedül az az igazi hiba, amelyet az ember meg sem próbál jóvátenni. (Dabos: Bábel emlékezete)

Látod, édes Claudinám, én úgy gondolom, hogy a történelem azt mondja el nekünk, amit az emberiség cselekedett, a művészet és az irodalom pedig azt, amit az emberiség álmodott. Ezért sokkal-sokkal szebb ám a művészet, mint a történelem. (Dánielné: Rhédey Claudina)

Nem az a legbűnösebb, aki elköveti a bűnt, hanem az, aki megbocsátja. (Kernick: Másodállása: gyilkos)

– A fenébe is! Ez aljasság!
– Az igazság általában az. (Lyons: Királyok Veszte)

Én azt vallom, hogy minden, ami egy fabatkát is ér az életben, minden, ami egy kis örömöt és boldogságot nyújt, az szükségszerűen mindig bonyolult – magyarázta. – Ha valami könnyű, akkor az valószínűleg annyit is ér. (Armentrout: Míg a halál...)

A szeretet és a szerelem épp olyan szélsőséges érzelmek, mint a gyűlölet. Az ember képes mindegyikre, olykor-olykor egyszerre, egyazon személy iránt. Épp ez teszi annyira félelmetessé. Mondjuk csak ki az igazságot: maga, én és mindenki más, aki módosítás nélkül fogant, egy eleven időzített bomba. (Hendon: Gyomláló)

Beleolvasok a kórlapokba, mielőtt vizitkor megvizsgálnék egy idős nő beteget.
Jó hír: A gyógytornász végre járt nála.
Rossz hír: Beírta, hogy „A beteg álmos, nem vizsgálható”.
Benézek hozzá. Halott. (Kay: Ez fájni fog)

ha a fegyverek bevonulnak, a hit visszakozik. (Huszti: Mesteralvók hajnala)

Az akarás nem elég. A tehetség és a vágy semmit sem ér szakértelem és képzés nélkül. (Lyons: Királyok Veszte)

Megérkezett az ebédünk. Egy törődöttnek látszó sonkás saláta nekem, chilli con carne Maliknak, ami nemcsak futólag emlékeztetett kutyaeledelre. A kocsmáros nyersen jó étvágyat kívánt, de azt hiszem, ez a veszély nem fenyegetett. (Kernick: Másodállása: gyilkos)

Igen, két pártra szakadt a világ, ahogy az már lenni szokott, nem igaz? Aztán szépen elkiabálnak egymás mellett. Ehhez értenek a legjobban. (Hendon: Gyomláló)