Eltűnt személy után eredős, viszonyba kezdő.

Sara józan fiatal nő, aki tanárként dolgozik. Amikor a barátnője egy raktárvásáron egy naplóba botlik, Sara is Rebecca történetének megszállottja lesz. A nő egy galériában dolgozott, és viszonyt kezdett egy domináns férfival, aki uralkodott Rebecca felett minden értelemben. Miközben ez valahol zavarta is, ellenállni sem tudott. A naplók furcsa vége miatt Sara aggódik, és elkezdi lenyomozni Rebecca életét. A galériában épp üresedés van Rebecca helyén, és a művészeti diplomájával Sara alkalmas az állásra. Elfogadja, és érzékeli, vonzó főnöke milyen szemekkel néz rá. Azonban a nőnek a galéria milliomos művésze, Chris veszi el az eszét. Miközben Sara forró viszonyba bonyolódik a férfival, aki terelgeti a BDSM felé, egyre biztosabb benne, ki volt Rebecca szeretője a naplókból.

Visszafogjam magam kicsit, vagy csináljam azt, amikor az ember elrontja a gyomrát, és akkor tud csak megkönnyebbülni, ha mindent kiadott magából? Erős kísértést érzek a második verzióra, mert ez egy olyan könyv, amit nem csak simán utáltam, de károsnak is tartok.

Az csak egy dolog, hogy sok benne a szex. Attól még erotikus regényként lehet jó – a Halhatatlanok alkonyatkor sorozat az egyik kis guilty pleasure olvasmányom, és az is olyan, amiben nincs helye pironkodásnak. Itt viszont olyan irányba mennek el, amiben semmi realitást nem látok. Sara nem egyszer kifejezi, hogy mennyire nem tűri, ha irányítani akarják, az ágyban sem. Az előző pasijától azt is zokon vette, ha arra kérte, máshogy tartsa a kezét. Jön Chris, aki viszont alávetetett csinál belőle, és Sara ezt élvezi is? Nem hiszem, hogy bármi, amit utálunk, vonzó lehetne attól, hogy egy dögös pasi csinálja.

Ehhez hozzájön, hogy Sara számomra egy végtelenül buta karakter lett. Önáltató, naiv és sok tekintetben gyerekesnek is éreztem. A könyv fülszövegében az van, felismeri, hogy Rebecca nyomdokaiba lépett. Olvasva viszont úgy találtam, minden erejével azon van, hogy áltassa magát. Már azon a szinten, hogy bebeszéli magának, hogy azért jött ide és dolgozik itt, mert meg akarja találni a nőt. Viszont, ő élvezi ezt: szereti az állást, és beszédül Chris karjaiba, aki elkezdi szexuálisan abba a világba vinni, amiben Rebecca kalitkába került. Sara neki is talál mentséget. Mark, a főnöke és Chris is BDSM igényű, dominánsként. De abban akar hinni, hogy Mark volt Rebecca szeretője – mintha direkt figyelmen kívül hagyná Chris reakcióit és megjegyzéseit, amikor szóba kerül Rebecca. Nekem nem példakép és erős nő volt, hanem éppen az ellentéte. Egy nő, aki elkezdi feladni magát és nagyon esik az IQ szintje is, amint a pasi színre lép.

Aki különben egy üres váz. Alig tudunk meg róla valamit. Igaz, ebben Mark sem különb. Mindketten csak a vágy titokzatos tárgyai, mondhatni, sablonok, akikből az a legfontosabb, hogy férfiasak, szexik.

A keret miatt vártam, hogy legalább erotikus thriller lesz, nyomozással és feszültséggel, mi történhetett az eltűnt nővel. Néha, csak egy nagyon kicsit ennek az érzete volt meg: mégis, hova tűnt Rebecca? De Sara egyszer sem érzi magát veszélyben, és csak kombinálgat magában, amit művel, nem nevezhető nyomozásnak. A szexuális határai kitolása sokkal inkább leköti, mint a naplók rejtélye.

Annyira taszított a sztori, hogy kétféle reakcióm alakult ki. Az egyik, hogy röhejesnek találtam, ami le volt írva. A másik, hogy fejben elkezdtem átírni a sztorit. Egy nagyon kis variálással sorozatgyilkosos erotikus thriller lehetne, Elemi ösztön módon, csak itt Chris és/vagy Mark kapná a jégvágót eszközül. Sara ideális áldozat lenne.

Szerintem sokat mond, hogy komolyan azért drukkoltam a végére, hogy Chris legyen rafinált csábító és gyilkos, és vágja már át Sara torkát.

Jones: Ha én lennék te - Mint erotikus: 30% szenvedély akad benne bőven, a cselekmény el is veszik az ágyban.

Szubjektíven: 5% egy kis thrilleres feszültséget leszámítva végtelenül rühelltem az egészet.