Karácsonyi, nyomozós, sorozatgyilkosos.

Eve az első karácsonyára készül, mint feleség. De nem csak Roarke miatt más ez az idei év. Több barátja van, emberek, akikkel törődik, és akiknek ő is fontos. Nem tudja, hogy kell ezt kezelni, milyen ajándékokat vegyen, hogyan viselkedjen. Szerencsére Roarke és Mira is rengeteget segít neki ezekben, így kezdhet egy új, boldogabb ünnepi tradíciót kialakítani. Nem mindenki készül így az ünnepekre: egy férfi Mikulásnak öltözik, bejut a lakásokba, megerőszakolja, majd megfújtja a magányos lakót. A testen olyan ékszert hagy, ami egy karácsonyi dalt idéz meg. Eve kapja az ügyet, ami a sérülése utáni első gyilkossági ügye lesz. A nemi erőszakok saját gyerekkori emlékeit idézik meg, és a szokottnál is megszállottabb, hogy elkapja a felelőst. Az áldozatokat egy társkereső szolgáltatás köti össze, és Eve roppant gyanúsnak találja a tulajdonos ikerpár férfi tagját. De hogy bizonyítsa az elméletét?

Bár már megállapítottam ezt a korábbi Eve-regénynél is, Nora Roberts egyre rutinosabban ír krimiket, ha ezt JD Robb néven teszi is. A Halálos ünnep is egy nagyon jól sikerült, korrekt krimi, amiben az írónőre jellemző romantika csak egy kis színezetként van jelen.

Mivel nem is olyan régen láttam a bostoni fujtogatóról készült filmet, nem tudott nem eszembe jutni, hogy mennyi hasonlóság van a valóban megtörtént események és ennek a regénynek a bűnelkövetési metódusa között. Ugyanúgy fujtják meg az áldozatot a gyilkosok, akinek álcázva jutnak be a lakására. Csak ez karácsonyi krimi, így adja magát a Mikulás jelmez, míg a bostoni sorozatgyilkos szerelőnek adta ki magát, aki a gázra akart ránézni. Az meg valahol dicséret, hogy egy valódi esethez mérhető hangulatot és gyilkossághullámot tudott megírni a szerző.

De persze, a fikció szórakoztatóbb tud lenni, mint a valóság. Nagyon ki van találva a teljes karácsonyi tematika, ami sok-sok szempontból visszaköszön a regényben. A gyilkosságok abszolút az ünnep köré rendeződnek, és Eve életében is ez valami újnak a kezdete, nagyon téma nála is a karácsony.

Vannak kis betétek, ahogy a szeretteinek rátalál a tökéletes ajándékra. Foglalkoztatja, hogy mit és hogyan kellene tennie, milyen egy valódi, szeretettel teli ünnep, amiben eddig neki nem volt része. Érzelmileg egyre többet lép előre, ahogy Roarke és a barátaik mellett igazi kapcsolatai alakulnak ki, és élete lesz, nem csak hivatása. Még mindig nagyon megszállott rendőr, de vannak mellette emberek, akik emlékeztetik arra is, hogy mellette nő is. Magánember, akinek jár a boldogság.

Mivel ez karácsonyi rész, most toleránsabb voltam azzal is, milyen idilli és szenvedélyes még mindig a Roarke és Eve közti viszony. Az valahol még kifejezetten tetszik is, ahogy a férfi komoly erőfeszítéseket tesz, hogy boldoggá tegye a feleségét és család legyenek. Mondjuk, még mindig jobban szeretem, amikor együtt nyomoznak, de itt volt súlya az érzelmi részeknek is. Igaz, abból a regény közepére már elegem lett, ahogy az Eve – Roarke páros nyulakként képes egymásnak esni. Nagyon hangsúlyos ebben a kapcsolatban a szexualitás, de ezt hajlamos vagyok annak is betudni, hogy Roberts elsősorban románcokat írt.

Ami érzelmi rész, de nem akarok egy megjegyzésnél többet tenni róla: van egy vérfertőzéssel kapcsolatos szál. Nagyon nem díjazom, hogy bármilyen formában ezt legitimizálják. Az tabu.

Erre a kötetre is igaz, hogy bár a szerző a nem túl távoli jövőbe helyezte az eseményeket, a leírtak és a hangulat inkább a kilencvenes éveké, nem egy jövőbeli világkép. Eszköz is csak pár van, ami ma még nincsen, nem mondanám ezt sci-fi környezetnek sem.

Összességében ebben a részben kapunk egy érdekes ügyet, jó nyomozást – ha a vége össze is van csapva – és érzelmi fejlődést, némi romantikával nyakon öntve.

Robb: Halálos ünnep - Mint krimi: 85% jól felépített bűnesetek, korrekt nyomozás, csak a megoldás összecsapott.

Szubjektíven: 80% még sokallom a romantikus betéteket, a vége is túl gyors. De különben ok.