Fülszöveg:
Szerzők: Nora Roberts (J.D. Robb), Laurell K. Hamilton, Susan Krinard, Maggie Shayne
A szerelem univerzális. Ez derül ki napjaink négy legsikeresebb írójának történeteiből is. A szerelmi válságba került jövőbeli nyomozó, a fülledt, természetfölötti szerelmi háromszög, az emberi érintés utáni sóvárgás egy idegen bolygón, egy boszorkány kétségbeesett harca egy férfi szerelméért – a négy történet a misztikus romantika olyan tájaira vezeti el az olvasót, ahol még sohasem járt…
Szerintem:
Novellás kötet, bár egyes esetekben a kisregény műfajt is használhatnám. Egyértelműen az
Eve Dallas történet benne a húzónév, de azért nézzük meg, mit kínál a kötet.
A történetek egymás mellé kerülésének oka, a kötet szervező elve a címben van rejtve. A szenvedély az egyik kulcsszó, mert ezek szerelmi történetek. Bár van más elem is bennük, nyomoznak vagy éppen különböző fajokat békítenek össze egy sci-fi keretben, a főszereplők között akad legalább egy férfi-nő páros, akik között dúlnak a romantikus érzelmek. A tér és idő már nehezebben megfejthető, mert nem simán sci-fi történeteket kapunk. A Halálos közjáték és A leszármazott sci-fi, a Halhatatlanságban van többszáz év ugrás – az Anita Blake történet, amire igazából se a tért, se az időt nem használnám, csak a szenvedély stimmel.
Vegyesek abban is, milyenek ezek a történetek.
A Halálos közjáték pont olyan, mint egy Eve Dallas-regény, csak sokkal jobban össze van nyomva a cselekmény a terjedelem miatt. Megint van gyilkosság, Roarke megint beküzdi magát a nyomozásba, és vigyáz a feleségére, aki nyomoz. Robbnak különben a regény jobban áll, csavarosabb és jobb történeteket mesél úgy, neki rövid ez a terjedelem. De a visszatérő szereplői feltűnhetnek, van humor és még mindig nagy az Eve-Roarke kémia. Vagyis, ezt a kötet jobb történetei közé venném.
Krinard története egy romantikus sci-fi, és talán a kedvencem a regényben. Pár vonássel, de átláthatóan felvázolja egy jövőbeli világ képét más lényekkel, űrutazással, különleges képességű emberekkel. Van benne egy nagy küldetés, mely a világ sorsát is eldöntheti. Van benne két ember, akik között pattognak a szikrák, és a küldetés szerelmesek is lesznek. A terjedelem miatt ennek gyorsabban létre kell jönnie, mint ahogy nekem egy romantikus történetben jól esne, de itt maga a történet tud kibúvót adni. Mivel Jonas és Kori is telepaták, ők szó szerint egymás agyába látnak, így azért könnyű megismerni a másikat. Volt benne fordulat, kaland, románc. Talán csak az nem tetszett, amin Kori esetében meg kellett volna lepődni – a származásán. Mivel váltott szempontú, eléggé nyilvánvaló a nő oldaláról, hogy ki ő. Jonas is rájöhetett volna, de értem, így lett egy plusz feszültség, hogy valamit ki kell álljon a friss kapcsolatuk.
A Halhatatlanság lélekvándorlós és szerelmet mentő mese, ami több ponton kissé zavaros is. Itt is gyors a szerelmi szál, a fantasy vonal meg ebben a terjedelemben összecsapottnak hat, miközben rendesen el sincs magyarázva. De az is lehet, hogy csak simán nem szerettem a történetet és a szereplőit. Túl édes, túlzottan a szerelem old meg mindent, és a misztikus szál is ahhoz kell. Kellett volna bele valami más is, egy plusz szín. Kissé negédes a stílusa is, ez most egyszerűen nem esett jól.
Végül, amit nagyon rövidre zárok. Laurell K. Hamilton. Az egyik Anita Blake regényből van kiemelve egy részlet. Annyira gáz így, hogy minősíteni se akarom. Ha legalább plusz novella lenne hozzá, de ez így? Kiragadott, kontextus nélkül nem igazán érthető és egyszerűen rossz ötlet. Szerintem, aki nincs képben Anita Blake kalandjaival és szerelmeivel, nem is fog tudni mit kezdeni vele.
2 történet ok, 1 nem, az utolsó meg nagyon nem. A regényrészlet húzta le számomra leginkább, hiába volt benne, amit szerettem.