Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Szaszkó: Késő március

Midlife Crisis 2.

2020. november 04. - BBerni86

Párkapcsolatos, nehézségekkel szembenéző, zenekaros, útkereső.

Josh és Anna 4 éve vannak együtt, és ez alatt a Midlife Crisis, vele Josh is világsztár lett. Anna a biztos pont az életében, a múzsája és a társa, akit mindennél jobban szeret. A banda is befogadta a nőt, akit a kabalájuknak is tartanak: ő Miss Midlife Crisis. Josh lánykérésre készül, már fél éve várja a tökéletes pillanatot. Anna viszont 11_4keso_marcius.jpgpokolian szenved, és képtelen a férfinak elmondani, mi minden bántja. Lassan 38 lesz, és mit tud felmutatni? Nincs se állása, se karrierje – csak otthon van, vagy a fiúkkal megy a koncertekre, ő csak Josh barátnője. A fiatalság már kezd elszállni, Josh pedig évekkel fiatalabb – mi lesz, ha egyszer gyereket akar? Mi lesz, ha ráébred, hogy Anna öreg már hozzá? Egy friss trauma is agyonnyomja a nőt, aki teljesen utat vesztett. Egyedüllétre vágyik – ám szerencséjére egy vulkánkitörés miatt nem tud elrepülni, Josh rátalál és magával viszi. Kapnak egy esélyt, hogy a 4 év rossz pillanatait is feldolgozva, szembenézve a kétségekkel és egy ármánykodó menedzserrel megmentsék magukat Európa nagyvárosait járva.

Általában már a fülszövegből és az író korábbi regényeiből elég jól meg tudom határozni, mit várhatok egy regénytől és mennyire fog tetszeni. Itt is voltak előzetes jóslataim. Középmezőnyt vártam – Szaszkó Gabriella nagyon jól ír, élettel tölti meg a szereplőit és sodortat végig az eseményeken, nem kevés lelki mélységet bejárva. Ezt vártam. Viszont, a Kora február, a Midlife Crisis első kötete miatt a cselekményt fenntartásokkal kezeltem. Nagyon irritál, amikor egy csaló, másokat megbántó párnak kell drukkolnom. Anna és Josh pedig ezt csinálták, és komolyan rühelltem a szerelmi szálukat az első kötetben. Vagyis: remek kivitelben egy olyan sztori, ami taszít.

De félretettem az előítéleteim, és elolvastam a regényt. A kiadónak is hála, hogy rászántam magam. Valószínűleg nem bírtam volna megállni, és előbb-utóbb elolvastam volna, de ha lehetőségem van a megjelenés előtt olvasni, az nagy hajtóerő, hogy előre kerüljön az olvasólistámon, így kora novemberben eljött a Késő március.

Ritka, amikor egy könyv ennyire meg tud lepni, és rácáfol minden előzetes várakozásomra. Amit legfontosabbnak tartok leszögezni, hogy ez alig szerelmes regény, szívem szerint egyáltalán nem nevezném annak. Itt egy stabil párkapcsolatot látunk, úgy, ahogy nem szokás írni róla. A párnak már megvolt a „boldogan, amíg meg nem” pillanatuk, itt pedig megnézhetjük, mi lett utána. Szerelmesek, hűségesek, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek nehézségeik vagy problémáik. Szaszkó Gabriella tucatnyi olyan kételyt és kérdést belesző a cselekménybe, amelyek minden párkapcsolatban élő embernek ismerősek lehetnek és nem kell hozzá rocksztárnak lenni. Ha leveszem a Midlife Crisis körüli felhajtást, nagyon is valós dolgok merülnek fel. Az egyik fél nagyon sikeres a munkájában, sokat is dolgozik, és ettől távolodik is, ha nem is ez a célja. Egyszerűen csak a munka egy akkora szelet az életében, ami miatt a kapcsolatára kevés ideje marad – a másik fél pedig egyre magányosabb. Vagy a féltékenység, ami akkor is beköszön, ha a másiknak semmi oka rá. Igen, itt Josh szakmája miatt ez sokkal extrémebb: azért nem mindenkinek kell azért aggódnia, hogy a pasija a Föld egyik legszexibb énekesnőjével forgat erotikus töltetű klipet, ráadásul a hölgyemény ismert is arról, hogy mennyire könnyen kapható.

Ahogy ezek sorra jönnek fel és kénytelenek foglalkozni vele a szereplők, az első részből ismerős szerkezettel oldotta meg a szerző. A jelenben ott a páros, akik küzdenek egymásért, és el kell dönteni, hogyan tovább. Élénk álmokban pedig megelevenedik a múlt – ami duplán érdekes. Egyrészt, az idősíkok keverése feldobja a regényt. Másrészt, jól rávetít arra, hogy a szerelem önmagában nem elég. Josh és Anna imádják egymást, jót is tesznek egymásnak, de ettől még nem jut nekik happy end. Dolgozni kell egy kapcsolaton.

Azért külön hálás vagyok, hogy most a múltidézés nem egy gyógyszer miatt történik. Az első részben nem szerettem azt a fajta terápiát, fura volt. A közel jövőben játszódik ugyan, de nem tudom beleélni magam, hogy ilyet csináljanak orvosi célzattal és gyógyszerekkel.

Kerülgessem még egy kicsit a forró kását? Mi van a megcsalás témával, miért nem taszít most? Egyrészt, a cselekmény adott egy nagy mankót, ami miatt el tudtam fogadni ezt a helyzetet. Patrick is visszatér, és a kötet egyik legszimpatikusabb alakja. Ő sok olyasmit kimond, ami miatt elfogadom, hogy ez másik regény. A múlt már megesett, Josh és Anna együtt vannak, kisebb-nagyobb döccenőkkel stabil páros. Igen, roppant mocskos volt, ahogy viszonyuk volt az első részben, de legalább nem hiába volt minden szenvedés. Mindenki esélyt kapott arra, hogy boldog legyen, önmaga legyen, Patrick is. Itt már megcsalás nincs – a Kora február esetében is azt mondtam, ha Anna az elején borítja az asztalt, és elmondja, válni akar, mást szeret, semmi bajom nem lett volna. Maga a férje háta mögötti viszony, ami irritált. Azért, egyszer megint volt egy olyan sor, ami felhozta ezt az ellenérzésem, amikor Anna azon mereng, milyen vacsorákat főzött a férjének bűntudatból, mert délutánt a szeretőjével töltötte.

De volt még valami. Elhangzik, hogy örökre meg kell bélyegezni egy nőt, mert egyszer csalfa volt és hibázott? Bánja mindkettő, szenvednek tőle néha most is, és így azért könnyebb megbocsátani nekik. Nekem összejött. Fejben egész máshol van a két könyv. Az első egy romantikus regény, taszító szerelmi háromszöggel. A másik párkapcsolati mélyrepülés és egy ütős női regény.

Hiszen a két főszereplő közül Anna vonala az, amit erősebbnek érzek. Josh egy helyes, sikeres fiatalember, akin nagyon nincs mit ragozni. A helyén van a magánéletében és a szakmájában is. Neki nincs olyan belső konfliktusa, mint a nőnek. Neki csak figyelnie kell, kicsit javítani a körülményeiken és ennyi.

Anna viszont mélyponton van. A banda neve Midlife Crisis, de Anna az, aki megéli ezt az életközép válságot. Nagyon női szemmel, nagyon belülről. Olyan lelki mélységekbe megyünk le, hogy a kötet teljes első felét gyomorgörccsel olvastam, annyira féltem attól, mi jön még. Az élet minden területén kérdőjelek és válságok vannak és le is lettünk rántva Anna pokoljárásába.

Egyrészt, nincs előtte jövőkép a munkában. Anna nem olyan nő, aki boldog attól, hogy van egy gazdag pasija és csinálhat, megvehet, amit csak akar. Neki saját cél kellene, valami, amitől hasznosnak és boldognak érzi magát. Ahogy az itt megvan, hogy akarok valamit, de magam se tudom mit, és mi legyen – padlóra küld. Talajvesztés, első szint.

Másodszor, utat vesztett, mint nő. Szembe kell néznie az öregedéssel és mit jelent ez akkor, ha a szerelme 6 évvel fiatalabb. Abszolút ki vannak mondva és megélve azok a gondolatok, amelyeket megfogalmaztam magamban én is a kapcsolatuk miatt. Ehhez kapcsolódik az anyaság tárgyköre is. Szaszkó nagyon precízen nyúl ahhoz, hogy mennyire nehéz elfogadtatni, ha valaki nem akar anya lenni. Milyen nyomások érkeznek kívülről, és milyen lelki kínoknak tesznek ki akár idegenek is a gyerektéma miatt.

Egy női életközép válság, annyira átélhetően és mélységeiben, hogy nekem ez egy chick-lit olvasmány volt, és egyáltalán nem romantikus. Ha nagyon akarnám, a #metoo mozgalomhoz is köthetném, mert van egy olyan cselekményszála, ami a nők kihasználását elemzi és mutatja meg annak a fájdalmas vetületeit. De ez kicsit spoiler, így ezt rátok hagyom, fedezzétek fel magatok a cselekményben!

Ez a könyv is szaszkógabisan sodor el, és megsebez. Adja az öklösöket, ahogy átélteti nem csak a cselekményt, de a szereplői válságait és szenvedéseit. Annyira nem rázott meg, mint a sok tekintetben brutális Pennington fivérek, de vannak érzelmi tető(mély?)pontok itt is.

Belülről éltem meg a sztorit, az érzelmi részek fogtak meg, pedig van rockbandás cselekménye is, turnékkal és egyéb szálakkal, ami ad a regénynek, de nem ez hatott rám.

Ez a regény nem fog szórakoztatni. Alaposan gyomron vág, megráz, de megköszönöd neki.

 

Szaszkó: Késő március - Mint női: 90% fel mer hozni szinte tabutémákat, mélyen érzelmes és sodor a cselekmény is.

Szubjektíven: 80% a kezdeti ellenszenvem gyorsan legyőzte a próza és a mély embersége.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr7216272864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása