Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Acton: Szinglik a Polcon

2024. augusztus 25. - BBerni86

szinglik_a_polcon.jpgFülszöveg: 

Amy Wright azt hiszi, hogy egy titkos álomnyaraláson végre megkérik a kezét – hiszen két év után bőven itt az ideje, nem? De az álom rémálommá válik, amikor a szemkötőt levéve a Polc című új valóságshow-ban találja magát. Öt másik nőhöz hasonlóan Amyt élőben, tévénézők milliói előtt dobja a pasija. A nőknek egy sor megalázó feladatot teljesítve kell versengeniük egymással az Igazi címéért. Amy eredetileg az egymillió fontos főnyeremény miatt marad a műsorban. De hála a körülötte levő nők bátorításának és az előtte álló, gondolkodásra használható hónapnak, egy még nagyobb jutalommal távozhat a műsorból.
Ez a vicces, őszinte és kissé szarkasztikus történet tükröt tart a társadalom elvárásának, hogy társra kell találni, és családot kell alapítani. Bárki, aki hallotta már a „miért vagy még szingli?” kérdést, együtt fog érezni a szereplőkkel, akik arra a kérdésre keresik a választ: boldogok tudunk-e lenni saját magunkkal.

Szerintem: 

Van egy énem, aki nagyon dicsérni akarja ezt a könyvet. Sok mindennel tud azonosulni, és az ötletét is értékeli. Egy másik felem viszont, a kötözködő, bele tudna veszni egyes elemeibe, amelyek miatt annyira mégsem rajongok a regényért. Úgyhogy, kicsit viaskodom magammal.

A show ötlete

pazar. Életképesnek érzem annyira az ötletet, hogy akár meg is lehetne valósítani. Annyira jó képe a társadalmunknak, hogy ilyen műsorok lesznek sikeresek, és mennyire álszent, álságos az egész, hogy az általam szeretett kulisszák mögé lesés nélkül is nagyon megáll a lábán. Pontosítok: csak a nők szemszögéből nézhetünk a függöny mögé. Azt nem mutatják be, hogyan manipulálnak a készítők, hogy választják a vendégeket, vagy bármit a műsorkészítéssel kapcsolatban. A játékosok szemszögén lehet lemérni azt, hogy miképpen szúrnak ki velük, hogyan bánnak velük és mit erőltetnek rájuk. A mélypont? Nálam az oktatás volt arról, hogy a férfiak szerint mi a baj a nőkkel.

Az üzenetét is alapvetően igaznak érzem és együtt tudok rezegni vele. Amy alakján keresztül azt mutatja be nekünk a szerző, hogy a saját boldogságunk belőlünk fakad, és nem a társadalmi nyomásnak való megfelelés/megfeszülés hozza el. Szembesít azzal, hogy a közösségi média miképpen mérgezi meg az énképet és az elvárásokat, valamint azzal, mennyit bír magának hazudni az ember lánya. Amit Sarah, Amy legjobb barátnője képvisel a történet eleje óta, azt tanulja meg a show-n és az ottani barátnőin keresztül Amy. Azt kell megtalálnia, ami boldoggá teszi. A saját álmait, áloméletét építeni. Nem pedig annak megfelelni, hogy mások mit várnának tőle.

A necces rész az, hogy mennyire feminista a regény. Különben nagyon. Annyira, hogy néha már nagyon közel van a ponthoz, ahol már átesne a ló túloldalára. Több szereplő története arra példa, hogy a férfiak mennyire lenyomják és minden téren a nőket. Egy nagyon fekete-fehér képet fest, ahol a férfi minden baj oka. Amy kapcsolata, Jackie házassága, de Hattie, Kathy, Lauren történetében is a pasikkal volt az egyedüli gond. A nem egyenlő bánásmód a munkahelyen. Ahogy mindenben a nő igazodik a férfihoz. Amikor a hű feleséget egy fiatalabb nőre cserélné a férj, és még ő van megsértődve, hogy az asszony nem takarodik el azonnal a közös házból. Amikor a nő dolgozik, eltartja a pasiját és még a teljes háztartást is vezeti egymaga – majd megkapja cserébe, hogy unalmas és parancsolgat.
Az menti csak meg, hogy mindig van, ami visszarántja a másik oldalról. Ahogy megfogalmazzák, hogy a családanyasággal sincs semmi baj. Ha a nő szülni akar, otthon maradni a gyerekekkel és gondoskodni a férjről, megteheti és szeretheti azt az életet. A 7 történet – mert egy ponton majd egy plusz nő költözik be hozzájuk és kapcsolódik be a műsorba, ha neki más is a története, mint a többieké – között van 2 olyan is, amiben a kapcsolati gond nem csak a férfi hibája. Annak a két nőnek magába kell néznie, rájönnie, vele mi a baj és aszerint lépni. Ott nincs az egyértelmű jó – rossz felállás, mint a többieknél. Még az is tetszett, hogy e két eset eredménye más mer lenni: az egyik nő felismeri az elvakultságát, tiszta vizet önt a pohárba és kilép a fojtogató, elnyomó kapcsolatából. A másikban viszont meglelik az egy ideje hiányzó közös nevezőt, és visszatalálnak a boldog párkapcsolatukba.

Sok jó idézet, tartalmas beszélgetés van a cselekményben. Nem csak kapcsolatról, de énképről, munkáról, alapvetően az életről is.
Az meg egy plusz jó ötlet benne, ahogy a műsor is árnyalja, alakítja a gondolkodásukat. Néha azzal, hogy botrányos dolgokat sugall és kiakasztja a szereplőket; máskor az egyetlen olyan készítő, aki valóban segíteni akar nekik és nem show-t és nézettséget generálni, a pszichológus segíti őket revelációhoz.

Minden lelkizés mellett értelmes cselekménye is van. A műsor megy, feladatok vannak, kiszavazások és egy extrém helyzet, amiben túl kell élnie a szereplőknek. Bár inkább karakterközpontú történetnek érzem, nincs panasz a történetre és a tényleges cselekményre sem. Van, fordulattal, feszültséggel és le is tudott kötni.
A fordítást is szerettem, olvasmányos és nem túl érzelmesbe átfordított. Sajnos akadt meg bakin is a szemem, de amúgy volt annyira jó a könyv, hogy ezt el tudom engedni.

Akkor, engedjek teret a másik felemnek is? A nem rajongó énem legnagyobb problémája a főszereplő: Amy. Ha nem is végig, de nagyon sokáig irritált. Benne is megvan ugyanaz az önámítás, amit annyira megvet majd Flick viselkedésében. Túl boldognak is érzem a befejezését, a történethez képest nagyon rózsaszín. Álomotthon, álommunka, gazdagság, álombarátok és család. Mindent megkap, amit sokallok. Plusz, Amy a történet átlaglánya. A szomszéd lány, van, ahol ki is mondják. Én meg szívesebben olvasok olyan szereplőkről, akik kilógnak ebből a kategóriából. A köré tett, extrémebb nők sokkal inkább tudtak érdekelni, mint az önámító, önsorsromboló Amy.

De, mivel szerettem a könyvet, utolsó gondolatnak egy olyat hagyok meg, ami pozitív. Bejött a humora. Vigyorogtam is ezen a könyvön, miközben nem egy megfogandó ötletet/tanácsot kaptam tőle.

Idézet: 

Az életkor nem akadály. Az akadály az, amit saját magad állítasz magad elé.

Nem az a célod, hogy szaporodj… Az ember célja az, hogy boldog legyen, akármilyen formában vagy alakban is jelentkezik a boldogság.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr3618472981

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása