Egyetemre járó, útkereső, női.

Két lány kezdi az egyetemet Angliában, bejutva egy írói kurzusra. Abby fiatalon megárvult, viszont a szülei után vagyon maradt rá. A lánynak semmi miatt nem kell aggódnia, tevékenyen, bulizva, könnyeden veheti az életet. Az egyetemnek is így áll neki, de hamar rá kell jönnie, hogy ennél többre lesz itt szüksége, Komolyodnia kell, és megtalálnia magát. Dóra mostohaapja angol, az anyja magyar. Az utóbbi években Magyarországon éltek, a lány az egyetem miatt tér vissza a szigetországba. Alig várja, hogy csiszolgassa a képességeit, a könyvtárba bújjon és a szobájában írogasson. A témavezetője azonban ennél sokkal többet akar tőle. Járjon el, gyűjtsön élményeket, amiket megírhat! Szerezzen barátokat, legyen szerelmes. Dórának is változnia kell, hogy jó író és boldogabb ember lehessen. A két lány története pedig egy ponton találkozik.

Elnézőbb szoktam lenni bizonyos regényekkel, de van, amikor nem tudok az lenni. Ennél a kötetnél folyton azzal szembesültem, ha találtam valamit, ami tetszik, jött két másik olyan dolog, ami viszont nem. Így, bár vannak benne pozitívumok is, nekem nem volt élmény.

Durva, de leginkább a címe fogott meg. A regény cselekményéből konkrétan kiderül, mire utal és jól összefoglalja a szerző üzenetét is. Az életet élni kell, megtenni dolgokat, ha azok kívül is esnek a komfortzónánkon. Úgy lehet fejlődni, és megtölteni élményekkel a világunk. A pillanat bátorság annyi, hogy az első lépés megtételéhez kell. Ha már benne vagy, csinálod, menni fog. Csak bele kell kezdeni. Ez egy jó üzenet, szépen bele van ágyazva a cselekménybe és szinte mantraként működik címként is. De hogy ez legyen a kötetbe a kedvencem…

Nézzük csak a cselekményt! A regényt untam. Bár Abby intenzívebben él és több minden történik vele, összességében mindkét szálat untam. Hiányoztak azok a nagy pillanatok, az olyan események, amelyek a cselekménybe tartottak volna. Most komolyan, a párkapcsolati dilemmában az a legizgalmasabb, hogy vajon a kedves, szerény lányt szeretni fogják-e a szerelme szülei? Mondanom se kell, nem rágtam le egy körmöm sem.

Hiányoztak a szenvedélyek. Dóra alapból egy nyugodtabb karakter, de egyik lány esetében sem éreztem azt, hogy most valami elsodorna. Bár a történet arról szól, hogyan törik meg a rutinjaikat az életben, mégsem volt izgalom és izgatottság.

A karakterek. Nem fogok logikus magyarázatot adni, de egyik lány sem lett szimpatikus. Abby egy modern mesebeli királylány – még az is stimmel, hogy elveszti a szüleit. Hiszen mi a Disney mesék visszatérő eleme? A hercegnők, de még Bambi is megárvulnak, vagy félárvák lesznek. Ehhez képest egyik pillanatról a másikra a New Adult romantikus regényekbe illő lány társadalmilag felelős, érett felnőtté érik, kötelességtudattal. Mégis, mikor, miért és hogyan? Nincs meg a folyamat, így nem is éreztem hitelesnek.

Dóra fejlődése jobban le van írva, csak az meg unalmasabb. A csendes lány összeszedi a bátorságát, hogy kifejezze az udvarlójának, hogy neki is tetszik a fiú. Elmerészkedik egy-egy buliba. Ok, lélektanban stimmelünk, de ez egy csendes, unalmasabb történet.

Az meg különösen irritált, ami a történet vége lett. A csavar nem lepett meg. Kb. a regény félénél már felmerült bennem, hogy valami hasonló lesz itt. Az egyik lány nyer egy komolyabb díjat is, amin meg nevetőgörcsöt kaptam, mert azt is megmutatják, mivel. A futottak még kategóriába se kellene bekerülnie, nemhogy nyernie!

Nem tetszett a stílusa sem. Bár érezni, hogy dolgoztak rajta és finomítottak a szövegen, nem egyszer ütött meg, mennyire iskolai fogalmazás ízű. Leginkább, amikor a lányok iskolai feladatait olvashatjuk. Az kifejezetten fájt.

Ez most nem tetszett, és bár nem az erotika taszít – nincs is benne –, akkor sem fogott meg.

Fodor: Egy pillanat bátorság - Mint női: 45% van mondandója, erősen érzelmi oldalról közelít, és kifejezetten csajos is.

Szubjektíven: 25% a cselekményt untam, a lányok nem lettek szimpatikusak, plusz a szöveg.