Fülszöveg: 

Az ​élet sosem a tervek szerint alakul, hanem ahogyan a sors elrendeli.

Habár már közelít a negyvenhez, Katie Collins nem gondolja, hogy célba ért volna. Washingtoni munkája a külügyminiszter sajtós csapatában minden energiáját felemészti, és bármennyire is küzd az elismerésért, csupán még több feladat és teher a jutalma. Ami pedig a jóformán nem létező magánéletét illeti, annak is köze van a hivatalhoz, mivel nőcsábász főnöke munkaidőn túl is szívesen keresi a társaságát.

Katie tudja, hogy élete nem a helyes irányba tart, és kezd is belefáradni. A kiutat azonban nem találja. Ám amikor egy nem várt családi eseményt követően Írországba kell utaznia, úgy érzi, a fojtogató mindennapokból kiszakadva talán sikerül levegőhöz jutnia. Arra viszont egyáltalán nem számít, hogy mennyire elbűvöli a sziget különleges atmoszférája, a varázslatos táj, a vidék nyugalma, a helyiek kedvessége – és nem utolsósorban egy szexi csapos.

Az aprócska óceánparti falu sorsfordító találkozások, izzó vágyak, szenvedélyes érzelmek, szívet tépő pillanatok, fájdalmas emlékek helyszíne lesz, ahonnan a kéthetes utazása végén Katie már más emberként távozik. Feltéve, ha nem marad ott örökre.

Szerintem: 

A szerző előző történeténél jobban tetszett, de

még mindig sok olyan romantikus elemmel és szereplővel dolgozik, amelyek bosszantanak. Sőt, ennél sarkosabban is fogalmazhatok. Mély utálatot keltenek bennem.

De ennyire ne szaladjunk előre. Van, ami egyértelműen jobban tetszett: az ír hangulat a prágai helyett. Bár közhelyesnek érzem, hogy az ír atmoszférát a Moher-sziklák hordozzák és mennyit emlegetik őket, de tény, hogy a világ egyik leglátogatottabb természeti csodája. Szívesen olvastam, szép lehet, csak egy ponton már örültem volna némi változatosságnak. Azért több minden van Írországban, mint ezek a sziklák és Dublin.

Szerettem azt is, hogy nem ragadt meg a főszereplőknél. Katie egy ír kisvárosba költözik be, ami tele van sokféle emberrel. Ők aktívan részt is vesznek az eseményekben, vannak saját történeteik. Talán kicsit ebben is érzem a kirakat jelleget, ahogy beteszi azokat a dolgokat, amelyek olyan írnak tűnnek, de attól még működik. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a kötetnek jó a hangulata, könnyű belesüppedni a világába.

A szerelmi szál viszont nagyon nem nyerte el a tetszésem. Annyira nem, hogy átgondolva is haragos leszek miatta. Az első, hogy szerelem helyett megint csak vágyat és szexualitást látok. Hol ismerkedtek ezek a szereplők? A David-vonal meg kifejezetten a szexuális összhangra épült az érzelmi helyett. A két főszereplő között meg hónapos szünetek és más kapcsolatok, folytonos újrakezdések jellemzők. Alapból fenntartásaim vannak a második esélyek és újrakezdések kapcsán, és itt nem is lettek ezek feloldva. Egyszerűen rühellem, amikor szakítanak, hónapokig külön vannak, Katie még össze is bútorozik Daviddel, de aztán minden megy úgy tovább, mintha azok nem is léteztek volna, mindig is együtt lettek volna. Itt ez sokszor el van játszva és nagyon zavart.

Ha már idegesítő elem: Katie. Kettős mércével és következetlen döntésekkel. Vagyis, rendszeresen késztetésem volt drukkolni, hogy nagyon maradjon egyedül és járjon pórul. Annyira igazságtalan döntéseket képes meghozni, meg áltatja magát. David annyiszor palizza be, ahányszor csak akarja. Azt kifejezetten megvetendőnek tartom, amikor össze is bútorozik vele Dublinban. Vagy, amikor nagyon jól tudja, hogy nem szereti, nincs jövőjük és mással akar lenni, de azért lefekszik vele. Minek? Az is dühített, hogy David sokkal rosszabb, mint Conor. Vagy, inkább úgy írom, sokkal inkább képviseli azt, amiért Katie nem mer kapcsolatba bonyolódni az ír férfival. Amiért Conornak nem ad esélyt, az nem zavarja Daviddel kapcsolatosan? Mindketten nős férfiak, de Davidnek van két gyereke és politikai oka, hogy ne váljon. Élősködik a lány munkáján is. Conor külön él a nejétől, aki mással is van együtt, de anyagi okok miatt nem adták be a válást. Conor nem tudna felezni és kifizetni a családi birtok és kocsma felét, eladni meg nem akarja. Davidnek újra és újra bedől, miközben Conort ellöki érte, a másikkal meg összeköltözik? Én abban is látom az igazat, amikor a fejére olvassák, hogy a házasságtörő férjet megveti, akkor magáról mit gondol? Aki összefekszik a nőssel? Szóval, Katie sorra hozza az olyan magánéleti döntéseket, amik miatt nem kedveltem meg.

A vége is nagyobb mese, mint amit nevetés nélkül ki lehetne bírni. Ahogy nagyon szappanoperásan Conor feleségét elragadja a tenger és a férfi megözvegyül, így szabad lesz anélkül, hogy el kellene adnia az örökségét. Vagy: nem adogattam össze az éveket, de Katie az első gyereknél is kb. negyven éves. Aztán 43-44 évesen jön a második. Olyan könnyen teherbe esik, mintha huszonéves lenne, nem lassan kiöregedett. Ok, lehet jó a biológiája és ezen nem feltétlenül kellene kiakadnom, csak éppen magam körül nem azt tapasztalom, hogy a negyvenesek ilyen könnyen teherbe esnek és minden gond nélkül szülik az egészséges gyerekeket.

Conort jobban viseltem különben. Őt érettem és nem volt érzelmileg olyan defektes, mint Katie. Neki nagyon nem tudom elnézni, ahogy David ki-be járkált az életében és az ágyában.

De a sok negatív után egy, amit szerettem. Sam és a kimondhatatlan nevű ír szerelme. Az a történet és szerelem sokkal inkább lekötött, mint a főszereplőké. Samnek nagyon tudtam drukkolni és jó szituációs poénokat szült, ahogy a skót férfi az új esélyért mi mindent le nem nyel az ír városkában. Az ő párja sokkal szerethetőbb egyéniség, mint Katie. Ő nem esik vissza Sam karjaiba, ők tényleg újrakezdik és nem csak folytatják 15 év különélés után.

A cselekmény olyan felemás. Vannak fordulatok és konkrét történések, nem csak a szerelmi tematika. Az, hogy mesés, áll erre is. Ahogy beindítják a turizmust… De ezzel is több a könyv és örültem mindennek, ami miatt kevésbé nyálregényes.

Női regény, túlpörgetett érzelmekkel és belső drámákkal. Írhatom úgy is, csajkönyv. Talán egy elem van, ami kilóg, és ami szubjektíven húzta az idegeim. A regényekbe beletett vers- vagy dalrészleteknek igencsak indokoltnak kell lenni, hogy ne zavarjanak. Itt dalok vannak, sok is, és talán csak egy van, ami szervesen illik a történetbe, ami után Conor a becenevét adta Katie-nek. De a többi. Hangulati elem, értem, csak ez pont az a fajta, amit nem szeretek.

Összességében belőttem középre. Nem utálom, vannak ennél sokkal rosszabb és fárasztóbb románcok is. De meg sem szerettem, ahhoz Katie szerelmi élete számomra nagyon ellenszenves. Vagyis, az átlag, ami egyszer elmegy, elvagyok vele, aztán elfelejtem.