Nyomozós, családi titkos, gyújtogatásos.

Nem sokkal karácsonyt követően a rendőrségnek szörnyű esethez kell kiszállnia. Gyújtogatás történt, és egy család odaveszett. Adam Fawley nyomozó fájó szívvel szemléli, ahogy egy kisfiú holttestét elviszik, miközben az idősebb fiú az életéért küzd életveszélyes sérülésekkel. Nem baleset volt, ezt valaki tette velük. Miért voltak egyedül, hol az anyjuk? A családfő pedig eltűnt. Miközben Fawley egyre mélyebbre ássa magát az Esmond család titkaiba, a saját démonaival is szembe kell nézni. Imádott felesége elhagyta, mert a férfi hallani sem akar arról, hogy örökbe fogadjanak. Mert a fiúk elvesztése feletti gyász lassan felemészti mindkettejük erejét. Az ügybe igyekszik menekülni, de ott is túl sok olyan kérdéssel szembesül, amivel fáj szembe néznie.

Először a címet fogom megdicsérni. Többszörösen is illik a regényre. Egyrészt, a bűnügyre. Egy szörnyű tűzvész tört ki, ahonnan a házba ragadt családnak nem volt kiút. Ugyancsak igaz a kijelentés a regény főszereplőjére is, akinek a magánéletében kezdenek csukódni az ajtók. Úgy tűnik, bármit is próbál tenni, már nem tudja megmenteni a házasságát. Nincs kiút, a tűzből és a magánéletben sem.

Másodszor örülök annak, hogy a sorozat egésze milyen szépen hozza Fawley pokoljárását. Aki olvasta a korábbi részeket, tudja, hogyan vesztette el a fiát és kezdett zátonyra futni a házassága. Ez egy folyamat, de Hunter a fő lépéseit minden kötetben átveszi. Így az is érteni fogja, aki nem tudja, ki az a Jake. A történetből megint kiderül. Az előzményeket ismerők meg ívet kapnak, hogyan alakul a nyomozó és a felesége története.

Hozzáteszem hamar, hogy nem szórakoztató Fawley magánéletéről olvasni, annyi benne a trauma és a gyötrelem. Viszont, ennek ilyennek is kell lennie. Nyomasztónak, nehéznek, és ezt a szerző át is tudja éreztetni. A skandináv krimiknek is köszönhetjük, hogy a legtöbb mintarendőr, mint Fawley, Helen Grace vagy akár Harry Bosch és Hole komoly traumákat és magánéleti terheket cipel, az teszi a szakmájukban annyira jóvá őket. Azért, ebben a részben jön valami más is, ami miatt reménykedem, hogy a sorozat negyedik részére Hunter oszlatni kezdi a Fawley körüli nehéz légkört. Itt viszont még benne vagyunk a szenvedés sűrűjében.

De, a bűnügy. Kriminek remekül fel van építve a könyv. A bizonyítékok és a vallomások alapján a csapat felállít egy elméletet, amit igyekeznek bizonyítani, és ahogy még többet tudnak, indulnak másfelé vagy árnyalják a képet. Hunter biztos kézzel vezet egyik feltevésből a másikba, miközben jól elhelyezett kiderülő titkokkal mozgásban tartja a nyomozást. Logikus, következetes, és működnek a csavarok.

Maga az ügy először szimplának tűnt, de a családi titkokkal és azok milyenségével sikerül releváns és izgalmas témákat behozni. Van köztük téves nyom is, de olyan, mintha a családi idillekről lerántanák a leplet, és a szemünkbe vágnák, mi minden rejtőzhet a díszletek mögött. Testvérek közti gyűlölet, depresszió, anyagi gondok, még akár az is, hogy egyeseknek csak alibi a család, hogy be tudjanak felelni a társadalmi elvárásoknak. Ettől nekem kicsit mélyebb is lett, mint egy sima krimi. Hiszen olyan problémákat bont ki, amelyeket nagyon a korunkénak érzek, ha az krimis túlzás is, hogy itt minden egyszerre jelentkezik.

A regény egyszerre karakter- és cselekményközpontú, átható és sötét atmoszférával. Nem egy békés esti olvasásra van kitalálva.

Szerettem ezt a részt a sorozatban, jöhet a folytatás hamarosan!

Hunter: Nincs kiút - Mint krimi: 80% lassan indul, de meglepő fordulatokkal, pszichés alapossággal felgyorsul.

Szubjektíven: 70% nagyon lassan indult, már szinte bele is untam. De a terelései, a vége jó.