Fülszöveg: 

1931, ​Shanghaj. Rosalind Lang többé már nem alszik, nem öregszik, ráadásul minden sebből kigyógyul, egyszóval halhatatlan. Hazája szolgálatába akarja állítani képességeit, ezért bérgyilkos lesz. Fedőneve: Fortuna. A Japán Császári Hadsereg benyomul az országba, és a japánokat sejtik egy Sanghajban elkövetett gyilkosságsorozat hátterében. Rosalind feladata, hogy beépüljön és kiderítse, kik állnak a gyilkosságok mögött. Hogy elterelje magáról a gyanút, egy nacionalista kém, Orion Hung feleségének adja ki magát. Rosalindot felbőszíti Orion hetyke modora és playboyhoz illő viselkedése, de az ország java kedvéért hajlandó együttműködni vele. Mindketten azon vannak, hogy feltárják az összeesküvést, de apránként ráeszmélnek: a rejtély szálai mélyebbre és messzebbre vezetnek, mint azt hitték.

Szerintem: 

Amikor nem szabad előzetesen feltételezni semmit. Direkt nem olvastam még a fülszöveget sem el, mert meg akartam lepődni, Gong hogyan viszi tovább a történetet. A Rómeó és Júlia átdolgozása már nem opció, de akkor mi marad?

Egy egészen

más koncepció. Sanghaj most egy összetett kémjátszma színtere, 4 évvel az előző kötet vége után. Az összekötő kapocs a helyszínen túl a főszereplő személye: Rosalind lép elő, aki egy orvosi csodaszernek/kísérletnek hála túlélte a skarlátot, kvázi sebezhetetlen lett és már aludnia sem kell. Vezekelni akart a bűneiért, így Fortuna lett, a nacionalisták egyik legjobb kéme.
Az új feladata a japánok utáni nyomozás, amihez társat is kap Orion személyében. Ő egy prominens család középső sarja, akiket a társadalom kivetett, mert a tábornok apát árulással gyanúsították meg. A gyerekei pedig eltérően reagáltak a helyzetre: az elsőszülött hívő kommunista lett.A középső, Orion meg a nevük becsületét őrzendő a kormány kémje. Házaspárnak kell kiadniuk magukat, miközben a japán szándékok után nyomoznak.

De, hogy semmi ne legyen ennyire egyszerű: egy sorozatgyilkos is áldozatokat szed a városban és nagyon olyan szaga van a dolognak, mintha folytatódnának az orvosi kísérleteket. Hiszen, ha létre lehetett hozni egy Fortunát, miért állnának ott meg? Aztán ott vannak a főszereplők testvérei is, akik szintén politikailag aktívak, szoros kapcsolatban vannak egymással és bonyolítják együttesen a testvéreikkel az életük. Mert hogy szeretheted a testvéred és legyen a bizalmasod, ha politikailag ellentétes oldalaknak dolgoztok?

Így van több szál, és több oldalról derülnek ki információk. Az olvasónak így jut a legtöbb esély, hogy mindent megfejtsen. Mi ugyanis többet tudunk, mint a saját oldaluk adatait ismerő szereplők. Így is jut bőven csavar a történetben – az pl. eszembe nem jutott volna, ki lesz a japánok hű embere és ezért milyen lépésekre is képes. A saját gyerekedből csinálni agymosott szuperkatonát… ahhoz azért gyomor kell.

Gong a szerelmi szálat sem dobta el teljesen, de ez más, mint Roma és Juliette stabil, magától értetődő szerelme egymás iránt. Rosalind nagyon megégette már magát és bezárta a szívét. Nincs udvarlás, nincsenek a románcok szokásos sallangjai, egyszerűen csak a szorosan együttdolgozó emberek közelebb kerülnek egymáshoz. Nem csak a főszereplők, a testvéreik esetében is vannak ilyen szálak.

Mozgalmas, több nézőpontból elmesélt és kellően összerakott a cselekmény is. Ki mit akar, kinek kémkedik, mit titkol. Talán kicsit hiányzik, hogy azt is nézzem, mit kezd egy közismert történettel, mint alappal, de el tudom engedni. Azért annyi még van ezzel kapcsolatban, hogy Roma és Juliette itt abszolút halottként van kezelve, mindenki azt mondja, az életüket adták a kötet gonoszának megállításáért. Viszont, a végén Rosalind kap egy üzenetet J.M. aláírással. Ha túlélték, házasok, akkor ez bizony Juliette monogramja, akiről el is hiszem, hogy segítene az unokatestvérének. Ha már ez a téma, az adaptálás – valamit tudok, amit rá tudok – bár kicsit erőszakolva – húzni: Jekyll és Hyde. Ugyanis a sorozatgyilkos maga sem tudja, hogy van egy gonoszabb, gyilkos fele.

Az is ismerős lehet, hogy a nők a kiemelt szereplők. Bár most is van férfi szereplő, Orion, de sokkal fontosabb és összetettebb Fortuna, vagyis Rosalind. Neki vannak komolyabb sebei, történetei és úgy is tűnt, hogy több mindenben aktív szereplő.

Olvasmányos, szórakoztató, és ezt a hangulatot is nagyon elkapta. Ez már nem a puskaporos hordó Sanghaj, hanem a titkos játszmák városa. A felszín alatt mennek a manipulációk és rejtett esetek, nagyon passzol is a sorozatcím, a Titkos Sanghaj.

Jó folytatásnak, jó újabb kezdetnek is. Szerettem ezt a részt is. Érdeklődve várom, magyarul jön-e a folytatás. Mert, ha jól emlékszem, nem sorban lettek kiadva. Elsőnek jött ki ez a rész és utólag Roma és Juliette története. De mindegy is, eddig nagyon rendben van ez a sorozat.

Idézet: 

Egy város a traumából születik újjá.
Emlékszik a múltjára, minden egyes másodpercre, amely a jelenhez vezetett. Látja önmagának korábbi változatát, és tudja, hogy megváltozott, már nem illik rá a régi cipő, már nem megy a fejébe a divatjamúlt kalap. Az utcák követik a terjeszkedés irányát. Hiába az új burkolat és az átépítések, az emlékek és a visszhangok nem tűnnek el olyan könnyen.
A traumának nem feltétlenül kell pusztuláshoz vezetnie. A trauma elvezethet valami jobb, valami erősebb felé. Talán nem árt, ha egy utca elfelejti az egykori hangokat, amennyiben azok gyári fogaskerekekből és embertelen körülményekből fakadtak.