Kamaszos, szerelmes, ármánykodó, iskolás.

Adél körül nem nagyon zajlik az élet. Szeret dobolni, van egy legjobb barátja, mindenki más meg hagyja békén. Fárasztja, hogy az anyja lányosabb lányt szeretne faragni belőle, az apja meg többet foglalkozik a foci csapatával, mint vele. A lány körül akkor kavarodnak fel az események, amikor új osztálytársnő érkezik hozzájuk. Kitti dögös, és az iskola legjobb lánya címre pályázik. Ehhez kell egy irigyelt barát is, amit Bálint személyében vél felfedezni, aki a focicsapat sztárja. Mivel Adél apja az edző, Kitti őt zsarolja meg: szállítsa neki a belsős infókat a fiúról, vagy megkeseríti a lány kövér legjobb barátjának, Tominak az életét, aki tényleg elhitte, hogy a menő Kitti önzetlenül barátkozik vele. Adél eleinte ellenáll, de ahogy Bálinttal párszor összefutnak, valami változni kezd. Neki is megtetszik a fiú, ha nem is érti, mit látna pont benne Bálint.

Ez lesz az, amit már gyerekesnek érzek. Vagyis, a zsánerben elmegy a történet, de én már fejben meghaladtam, hogy ilyen dolgokon izguljak és azonosuljak a kamasz szereplőkkel, akiknek tényleg az a világ legnagyobb kérdése, hogy kivel táncoljanak egy iskolai fellépésen.

Nagyon, de nagyon kamaszosak a regény konfliktusai. Néha úgy is éreztem, hogy nem középiskolában, hanem az óvodában játszódik. Kémkedj nekem, vagy össze fogom törni a dagi barátod szívét! Firkálnak a WC falára gúnyos üzeneteket. Most komolyan?

Még első szerelemnek is nevezni túlzás, ami a regényben szerelmi téren zajlik. Ez inkább a tetszenek egymásnak fázis, amikor egymás kezét is megfogni nagy szó, az első csók meg valami elképzelhetetlenül nagy esemény. Benne van az, hogy ennek a korosztálynak ezek mennyire nagy események. Izgulnak, átélik ezeket, csak nekem már nem ment a szemléletváltás. A cinikus énem szépen narrálgatott magában, hogy alig 2-3 év múlva ezek már mennyire semmiségek lesznek. Nem tudtam beleélni magam.

A családi konfliktusok és helyezetek már ígéretesebbek voltak, bár ezek kevesebb súlyt kapnak. Kitti kapcsán emelik ki, mennyire szenved attól, hogy az apja sokat van távol. Az is nagyon eltalált mozzanat, hogy azért bántja Adélt, mert irigy arra, hogy vele ott van az apja, és kívülről olyannak tűnik a kapcsolatuk, amilyet ő is szeretne magának, de esélye sincs rá. Adél és az anyja történetét is lehetett volna drámára faragni, de itt azért megmaradunk egy működőképes anya-lánya kapcsolatnál némi konfliktussal.

Belülről vannak megfogva az események. Adél a középpont, az ő érzései és gondolatai nyomán ismerjük meg a történetet. Elsősorban az ő nézőpontja dönti el, milyennek látjuk a többi szereplőt is. Ha jobban kedveltem volna Adélt, jobban működhetett volna, de ő a tipikus kamaszregény hősnő, a szomszéd lány karakter. Értem, vele könnyebb azonosulni, de engem pont az lökött el tőle, hogy mennyire ő az átlag lány.

Egy-egy oldalra más szereplő fejébe leshetünk bele, ezek sokkal jobban tetszettek. Nem is kicsit árnyalták azt, amilyennek Adél látta a többieket. Volt abban is igazság, de nem a teljes kép. Ha másra nem is, arra bőven jó volt, hogy lássuk, azért Adél nézőpontja erősen szubjektív, nem lehet annyi alapján megítélni még Kittit sem.

Ami viszont legmesszebb lökött a történettől: a nyelvezete. Annyira fiatalos akar lenni, hogy nekem már túlzásnak érződött. A keresztgyerekeim ugyan még kicsit fiatalabbak, mint a regény hősei, de még ők sem beszélnek így.

Szeretem az ifjúsági irodalmat, de azért ez az a szint, amit már kinőttem.

Maros: Bonyolult egy csaj - Mint ifjúsági: 65% kamaszos konfliktusokkal, sok érzéssel és több szereplővel elmondva.

Szubjektíven: 50% nem fájt, de nem is élveztem különösebben. A nyelvezete nem jött be.