Fülszöveg: 

Lotti száműzetésnek éli meg, hogy vidéki rokonainál kell töltenie a nyári szünetet. Ám megváltozik a véleménye, mikor a padláson rábukkan egy füzetre, amelyből nem csak sosem látott édesanyja gyerekkori alakja bontakozik ki, hanem egy legendás színésznőé, Karády Kataliné is, akit rejtélyes szálak fűznek a kislány dédnagymamájához… A múlt titkait felfedezve Lotti a saját életére is más szemmel néz, főleg, mikor megismerkedik a kertben segédkező Péterrel…

Szerintem: 

Maros Edit érdekes szerkezettel hozta össze ezt az ifjúsági regényt. Látszólag Lotti történetét meséli, akinek

nagy bosszúságára idős dédijénél és nénjénél kell töltenie a nyár egy részét, valójában azonban Karády Katalinnak állít emléket a könyv.

Hogy jön ez össze? Lotti története keretként szolgál. A 13 éves kislány kiköt a rokonoknál, nagyon unja magát és rábukkan az anyja régi dolgaira. Ő annak idején regénybe kezdett Karády életéről, akit a dédi rajongva szeret máig. Ezt a kötetet olvassa el Lotti, ez tölti ki a kötet nagy részét. Mivel pedig Erika annak idején nem fejezte be a történetet, az Lottira vár és így a családi titok – hogyan kötődik a dédi a színésznőhöz – is kiderül. Ugyan nem számoltam össze az oldalakat, de gyanús, hogy Karády fejezetei a hosszabbak. Plusz, akkor is sokat van róla szó, amikor Lotti nyaralása zajlik.

Az ifjúsági regényt Lotti háttere adja. Elég zavaros a családi állapota, eljátszik azzal a történet, hogy a szülei mennyire a becsúszott gyerek miatt maradtak együtt, majd hogyan lett egyedülálló szülő a karrierista Róbert, miután Erika alulmaradt a rákkal szemben. Ehhez jönnek hozzá az olyan kamaszos elemek, mint a bosszankodás, hogy alig van vidéken térerő, nincs töltő és a legjobbnak mondott barátnő lecsapott a menő srácra, amíg Lotti vidéken senyvedett. Ez érdekelt kevésbé – ugyanis volt egy elem, amin fennakadtam, akárhányszor valami miatt hangsúlyozva lett.

Ez pedig: a történet nem maradhatott szerelmi szál nélkül. Lotti 13 éves, többször ki van írva. Az teljesen ok, ahogy az általános iskola menő fiúja után vágyakozik, kis kamaszos a barátnőjével való vetélkedése/kapcsolata is. Viszont, a rokonoknak besegít egy helyi fiú a kerttel. Az ő kora nincs kiírva, de nem csodagyerek. Egyetemre készül, a keresztfelvételi sikerül is neki – és ő nem Sheldon Cooper, aki 14 évesen egyetemre ment. Vagyis, a minimum, hogy 18 éves, de inkább több. Azt még elhinném, hogy Lotti felfigyel rá és áttevődik a kiskamaszos rajongása erre a fiúra. De fordítva? A végére igencsak úgy tűnik, hogy kölcsönös vonzalom támadt és pesti randit is beszélnek meg. Azt meg nagyon nem veszi be a gyomrom, hogy egy 18/19 éves fiú egy 13 éves kislánnyal kavarjon. Mert Lotti még kislány, látjuk abból, ahogy az egész regényben viselkedik és érez.

A kötet másik fele pedig életrajzi regényféle. Elindul Karády gyerekkorától, a családi háttértől és elér az amerikai évekig is. Részletesebb, mint egy lexikon, vannak kidolgozott jelenetek, de azért nem egy hagyományos életrajzi regény. Stilisztikában az volt különben érdekes, amikor utánaolvasás/beszélgetés kapcsán felmerülnek az enciklopédiát idéző életrajzi adatok, és ahhoz képest milyen volt Erika regénykezdeménye, ami ugyanazt feldolgozta.

Ha már stilisztika – a történet kikerekítése végett Maros Edit egy-egy ponton kényelmes megoldáshoz nyúlt. A dédi az egész történetben vár, hogy ’56-ban Amerikába kiment testvérétől levelet kapjon. Lotti és a szomszéd fiú majd megszerzi a valóban megírt, kb. halálos ágyon elkészült levelet a bácsi unokájától, és Lotti felolvassa a dédinek zárásként. Ebben derül ki, hogy mi a személyes kapocs a dédi és Karády között. A kényelmes meg az benne, hogy a levél részleteiben tartalmazza a világháborúban történteket, amiket a két gyerek együtt élt át. Ahogy Karády megmentette a majdnem Dunába lőtt zsidó gyerekeket. Csak éppen, mivel közös emlék, egymás között ezt tiszta felesleges ennyire regényjelenetként, részleteiben rögzíteni. Mert igazából nem is a dédinek szólt – hanem Maros Edit így mesélte el az olvasóknak, hogy mi is történt korábban. Ez annak a levélbéli megfelelője, amikor az egyik szereplő nagymonológot tart a másiknak, de igazából nem neki szól, hanem az író beszél így ki az olvasónak.

Pedig különben igyekszik változatos és igényes lenni. Korrekten meg van írva, nincs megakasztó nyelvi elem és obszcén réteg. Még dal- és versrészlet is van beemelve, amitől irodalmibb a szöveg.

De minden morgásom ellenére szerethető a történet. Lotti hitelesen kiskamasz, érdekes a családi háttere és Karády részei informatívak. Simán el tudom képzelni, hogy az is kedvet kap kicsit utána olvasni a színésznő életének, aki már egy más generáció tagjaként nem is tudja, mi az a Hamvadó cigarettavég.