Kamaszos, baráti társaságos, szerelmes, útkereső.

Emma eldöntötte, hogy egyelőre nem foglalkozik a fiúkkal. Azzal csak a baj volt, hogy másokkal akarta a szerelmi bánatát elfeledtetni. Helyette inkább az iskola, a barátok és a blogja, ami számít. Csak éppen a legjobb barátnője, Stephanie barátnő lesz. Sokat van a barátjával, egyre csökken a barátnőivel töltött ideje. Emma magányos lesz, és így netes barátkeresésbe fog. Ha Steph nem ér rá, szerez helyette pótlékot. Csak éppen nem akarnak összejönni az új ismertségek, megint sok mindenkit megbánt, és Steph is megharagszik a lányra. Emma még ki sem találta, hogy hozhatná helyre a dolgokat, amikor szerelmi téren is változás áll be az életébe. Anna szakít a fiúval, akibe Emma nagyon rég bele van esve. A fiú így már közeledne felé, és pár lehetnének. De Emma tényleg ezt akarja?

Lehet arról vitatkozni, mitől jó egy folytatás. A filmeknél van egy olyan szabály, hogy rá kell erősíteni arra, ami az elsőben működött. Még látványosabb akciók és robbanások, ha akcióról beszélünk. Komédia esetén még több humor, még eszementebb helyzetek. Haladnia kell az eseményeknek, a szereplők fejlődhetnek, de lényegében az alap marad ugyanaz.

A Haverok és bénázások sok tekintetben megfelel a kiírásnak. Egy cseppet változik a téma, Emma most nem pasit akar fogni a neten, hanem barátkozni akar. Lényegében azonban nem változott a helyzet: a jelenben, a való világában gondja van, és nem azt oldja meg, hanem a neten áll neki kamumegoldást keresni, pontosabban most új legjobb barátnőt. Lehet sejteni, mekkora sikere lesz. Kicsit más, de lényegében ugyanaz.

A fiúk terén is ugyanaz a dilemma, ami eddig is. Most egy kicsivel érettebb döntést hoz a végén, de megint ugyanaz a vége, mint az első résznek. Emma megállapítja, hogy a barátok és saját maga fontosabb, mint hogy szerelmes párt játsszon valakivel, aki talán nem is akar igazán vele lenni, nem látja őt annak, aki. Nem bántanám ezt a véget, ha nem ismételné meg szinte hajszálpontosan azt, amit a korábbi kötet végén kaptunk.

Emma se változott semmit, és nálam ez egy rossz pont. Mivel korábban se kedveltem, most sem nőtt a szívemhez a lány. Kamaszregény, és Emma a korának megfelelően gyerekes. Zsáner tekintetében ez nem baj, így hitelesebb, csak éppen felnőtt fejjel már nem szórakoztat egy ennyire kamasz mindennapi kínja és nyűgje.

A formátum is változatlan, Emma blogja, amit olvasunk mi is. Tele van kamaszos témákkal, első szerelem, barátok, szülőkkel való kapcsolat, iskolai helyzetek. Csak éppen sok olyan témát érint, ami nekem nem hiteles egy 16-17 éves lány publikált írásaiban. De most komolyan, melyik kamasz írna arról nagyvilág előtt, hogy mennyit maszturbál?

A nyelvezete is távol áll tőlem. A köznyelv alá megy, sokszor. Sok a szleng, és valahogy igénytelennek is éreztem. Arról nem tudok véleményt alkotni, hogy ezzel a valódi 16-17 évesek nyelvezetét adták-e vissza, de nekem nem volt jó olvasni.

Valahol érzem azt is, hogy ez humoros regénynek lehetett szánva. Azon kellene tudni mosolyogni, hogy Emma miket szerencsétlenkedik, miközben vele együtt megtanulunk dolgokat szerelemről, barátságról, felnőtté válásról. A humora abszolút nem jött be, a tanulságokkal meg ugyanaz a bajom, amit fentebb már említettem. Ugyanezt hozta az első rész is, nincs benne semmi olyan plusz, amitől ez a rész más lenne.

Nem néztem meg, létezik-e Emma Nash harmadik kalandja, de remélem nem. Eddig se szerettem, most még jobban kiábrándultam ebből a sorozatból.

Seager: Haverok és bénázások - Mint ifjúsági: 45% sok érzelemmel, zűrrel, pörgősen, de ismétléssel és minimális haladással.

Szubjektíven: 15% Emmát továbbra se bírom, nem tetszett a regény stílusa és a vége sem.