Viszonyos, szerelmes, múlt sebein túllépő.

Andrew Hamilton a harmincas évei elejére igazi áloméletet él: sikeres cégnél fejes, pokoli jól néz ki, és minden ujjára akad alkalmi szerető, amit alaposan ki is használ. Érzelmileg azonban senkit nem enged közel magához. A kivétel egy ügyvédeknek létrehozott honlapon egy lány, akinek közben tanácsokat ad és egyre inkább a magánéletre terelődik a szó. Andrew nagyon meg is ismerné a nőt, de ő ebbe nem hajlandó belemenni. Majd jön a sokk: a céghez gyakornokot keresnek, és a gyönyörű, dögös szőke és alig 22 éves Aubrey-ban Andrew felismeri netes ismerősét. Nagyon kiakad, a nő mindenről hazudott neki a korától kezdve a kinézetén át a szakmájáig. Mégis, pokolian vonzódik hozzá, noha már megfogadta egyszer, még egy hazug nőnek nem engedi, hogy összetörje a szívét. Mindkettejüknek megvan a maga titka és küzdelme, és most egymás mellett kötnek ki. Nem biztos, hogy nem rántják le egymást még nagyobb veszélyek és fájdalmak közé.

Ez egy olyan regény, amit nagyon megosztónak érzek magamra nézve. Benne van minden, amiért ezt a zsánert nem szoktam szeretni, így már látom is, hogy tudok vagy egy oldalon keresztül arról mesélni, miért nem bírtam ezt a könyvet. Ugyanakkor mindig van mellette valami, ami miatt mégis jól szórakoztam és nem utáltam a könyvet. Ilyen is, olyan is, így meg vagyok osztva. Szerettem is, utáltam is.

A cselekmény pont olyan, ami az agyamra szokott menni. A jó pasi meg a szexi nő találkoznak, pillanatok alatt kialakul az elemi vonzalom, amiből nagyon hamar kiéhezett viszony alakul ki.

Pont annyira van tele szex jelenetekkel, hogy nem értettem, miért kell bele ennyi. Hoppá, valamit kezdeni az érzelmekkel vagy valami cselekmény kellene – akkor most egymásnak esnek valahol és meg is van oldva a kérdés. Nem vagyok regényeken piruló alkat, de Whitney G írt le olyanokat, hogy égett a bőr az arcomon. Meg is kérdeztem magamtól, minek olvasok én olyasmit, amiben az a nagy esemény, hogy a férfi hős szex leckéket ad a női főszereplőnek? Gyakran nem is az erotikát éreztem ki a történetből, hanem az erőszakosságot. Ezt most nem fogom tudni normálisan megfogalmazni, de a regénybeli szex egy részében nem szenvedély vagy gyengédség, inkább erőszakos energiák uralkodtak, ez nem tetszett.

Ott van a regény nyelvezete is, ami finoman szólva mocskos. Erre érzékeny vagyok, és itt sem esett jól a sok erotikus jelenet közben és mellett is a káromkodások özöne.

Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy van, amiben jó volt ez a regény. Bár szidom, hogy mennyire szex központú és mennyire viszony kezdetet kapunk, ez hitelesen lett egy se veled, se nélküled kapcsolat rajza, amiben a szereplők se együtt, se egymás nélkül nem boldogulnak. Bár unalmasnak tűnhet a ritmusa, ahogy Andrew mindig ellöki a lányt, aztán visszaszerzi, de meg van alapozva mögötte.

Mert a legnagyobb erőssége az a kötetnek, hogy a szereplőit megkedveltem és kellő nehézségen kell túllépniük. Andrew okkal lett ilyen ember, és fokozatosan megismerjük a történetét. Az pszichésen mindent magyaráz, van benne tragédia, és mindkét jellemváltozást megmutatja a könyv: ahogy a csajmágnes egoista megszületett, majd ahogy szerelmes lett és a szeretett nőért kiszenvedte a változást.

Aubrey egyszerűbb jellem, neki a szüleivel volt egy harca. Jó karakter, csak ő a halványabb.

Úgyhogy, ez van. A regény egy része ellök, a másik fele miatt viszont lelkesen olvastam.

Whitney G: Alapos kétely - Mint erotikus: 85% nagyon szenvedélyes, nyers, de mellette jól felépíti a karaktereit is.

Szubjektíven: 50% nem tetszik a nyelvezet, a sok erotika, viszont Andrew jelleme… az igen.