Nyaralós, kamaszos, vagyonért küzdő.

Cady mindig is egy mesének képzelte el a családja történetét. Volt egyszer egy király, akinek három gyönyörű lánya született, akik férjhez mentek és nekik is gyermekeik születtek. Boldogok lehettek volna, de a király folytonos függésben tartotta leányait: ki szeret engem legjobban, kire hagyjam majd a királyságot? Amikor Cady 16 lesz, és beleszeret az egyik nénje párjának unokaöccsébe, aki rendszeresen velük nyaralt, a saját bőrén is tapasztalja, mit jelentenek a családi elvárások. Gat indiai származású, a nagyapjának nem elég jó, így a lányra az anyja nyomást helyez. Cady azonban már megelégelte, hogy mennek itt a dolgok. Az unokatestvéreivel és Gattel, vagyis a hazudósokkal véget akarnak vetni a családi viszálynak. 2 évvel később tér vissza az amnéziában szenvedő Cady a szigetre, hogy kiderítse, mi történt itt 2 éve nyáron és miért szakadt meg a kapcsolata Gattel, akit még mindig szeret.

Kicsit még gondolkozom azon, mennyire is tetszett nekem ez a történet. Sok minden akad benne, amiért érdemes elolvasni és van üzenete, de valahogy mégsem tudott magának igazán megnyerni. Még keresem az okokat, az egyik biztosan Cady.

De haladjunk sorban. Miért pont hazudósok? A cím szempontjából érthető, Cady, a két unokatestvére és Gat kis baráti körének volt ez a neve, de ki nem érdemelték. Rendes gyerekek voltak, messze nem egy hazudós banda. Ők nem a Pretty Little Liars. Így már itt maradt számomra egy kérdőjel: miért pont Hazudósok? Nem voltak azok.

A cselekmény igazság szerint egy nagy átverés. Úgy van megírva, mintha ez az egész egy nagy szerelem története lenne, Cady első szerelméé. Gat már korábban is megtetszett neki, és a 16. évében a fiú is felfigyel rá, és pár lesznek. A visszaemlékezésekből ki van emelve, Cady hogyan lesz egyre szerelmesebb, a kérdéses nyár is kettejükről szól. Amikor a balesete után végre visszaengedik, akkor is az a nagy kérdés a számára, a fiúval mi történt, miért nem ír neki és miért nem szereti már.

Valójában ez nem szerelmi történet. Cady és Gat tiltott szerelme adta a lánynak a lökést, de igazából arról szól, hogy a gyerekeknek elege lesz abból, hogy az örökségért küzdő anyáik miatt nekik min kell átmenniük. Minden arról szól, hogy a nagyapjuknak megfeleljenek. Legyenek jó tanulók, a megfelelő emberekkel barátkozzanak, nézzenek ki csodásan. De soha nem lehetnek elég jók, ahogy az anyáik sem, akik már ott tartanak, hogy egymásnak esnek a különféle vagyontárgyakért.

A sorok között rengeteg szó esik arról, hogy mit tesz a vagyon még a szerető testvérekkel is. Hogy válik a szeretet mérgezetté. Szó van benne a liberális rasszizmusról: a nagyapa megtűri Gatet, nyaralhat az unokáival, de ott meghúzza a határt, hogy nehogy szemet vessen az unokájára! A lánya is – együtt élhet egy indiai férfival, de hozzá már nem mehet, mert tudja, hogy az apja már azt nem viselné el. Nem tartja magát rasszistának, de ott akkor is megvan az a vonal és erre Cady most döbben rá.

Sokkal jobban tetszett volna, ha nem annyira Cady és az ő érzései, sérelmei a központ, bár egy ifjúságiban kell egy ennyire felénk megnyitott karakter, akinek minden kis lelki rezdülését megkapjuk és átélhetjük. Csak éppen túl egoista, kamaszos nekem Cady. Ez a legnagyobb bajom. Minden azért történik, mert Cady sértett, duzzog, neki hogy legyen jó.

A végén a csavarról meg annyit, hogy a Hatodik érzék megtanított a jelekre. Pipa itt is.

Nekem elrontotta, hogy érzelmesebb a kelleténél, és nagyon nem szerettem a hősnőt.

Lockhart: A hazudósok - Mint ifjúsági: 75% érzelmes, tartalmas, kellően rejtélyes is – romantikába csomagolt üzenet.

Szubjektíven: 50% bár a mondanivalója átjött, és hatott is, pont a hősnőt nem szerettem meg.