Bankrablós, túszejtős, emberi kapcsolatos, konfliktusokat megoldó.

Egy svéd kisváros, egy unalmas nap. Ám egy kétségbeesett szülő kétségbeesett lépésre szánja el magát: bankot akar rabolni. Ám balszerencséjére egy készpénz nélküli bankba sétál be, egy korona nélkül távozik és menekülnie kell. Egy lakásbemutatóra keveredik be, és túszul ejti a jelen levőket. A rendőrség kivonul, egy apa és fia páros igyekszik kezelni a helyzetet. A túszok kijönnek, a rendőrség bemegy, de csak egy nagy vértócsát találnak, az elkövető sehol. A fiatalabb, Jack, nagyon ki akarja deríteni, mi történt. Sorra hallgatják ki az egykori túszokat, miközben minden egyre zavarosabb. Közben bepillantást nyerünk sebzett családokba, a szétesés szélén járó házasságba, az anyaságtól félő nő lelki világába, és mindazokba a hétköznapi szorongásokba, amelyek fojtogatnak bankrablás nélkül is.

S skandinávok nem csak krimiben jók. Egyedi hangú komédiákat is szállítanak, és tőlük kapta a világ Fredrik Backman írót is. Nehéz megfogni, mi is az, amit ő csinál. Egyrészt, mai történeteket mesél el, gyakran rámutat civilizációnk és a mai emberek problémáira. Akad bűnügy, de nem krimi. Akad romantika, de nem szerelmes. Legszívesebben dramedynek, mondanám a könyveit, amelyek tele van bölcsességekkel és emberszeretettel.

A Hétköznapi szorongások sem kivétel ez alól. Az alap látszólag egy krimi: egy bankrablás elkövetője menekül, eltűnik és a rendőrség meg akarja találni. Ám, ahogy belecsöppenünk a történetben, nagyon hamar kiderül, hogy ez nem bűnügyi történet, valami egészen más.

Backman szabályosan játszik velünk, ahogy a függő végekkel mindig csavar egyet a történeten és a karaktereken. Mindig megvillant egy kis történetszálat, amire a fejezet végén ráhúz egy csavart. Egyet már ellőttem, hogy az ügyön dolgozó Jim és Jack apa és fia, de ennél sokkal ravaszabb húzások vannak ebben a történetben.

Nagyon húzott is magával, hogy mi lesz az, amire végül ki fogunk lyukadni. Mivel mindig jöttek az új részletek a szereplőkről, a történetről, mindig más a történet és mást mutat magából. Mint az a régi játék, ahol csavartam egyet a hengeren, és a csőben egy egészen más képet láttam.

Hamar kiderül, hogy cseppet sem a bűnügy, a félresikerült rablás lesz a lényeg, hanem az emberek, akik belekeveredtek az eseményekbe, és akik között olyan szálak feszülnek, amelyekről még sejtelmük sincsen. Hiszen egyesek életei már érintették egymást, és ahogy megyünk előre, erről is egyre többet megtudunk.

Hétköznapi, normális embereket mutat be Backman. Portrékat olyanokról, akik mi is lehetnénk. Mindenkinek megvan a maga érzelmi kínja, sokféle és mindennapi, így az olvasók nagy eséllyel találnak olyat, ami leköti őket, amivel tudnak azonosulni, vagy ami ismerős a saját kis hétköznapjainkból. Tele van a kötet fájdalmakkal, fájó dilemmákkal és veszteségekkel, de nem húz bele a tragédiák fájdalmába, mert mindig a megoldás felé haladunk.

Ezek a karakterek leckét kapnak abból, hogy tudni kell segítséget kérni, kommunikálni, figyelni egymásra és akkor megoldhatóak a gondok. Tele van emberszeretettel a könyv, és biztos kézzel vezeti a hősöket a nem mesés happy end, de a boldogabb és megvalósíthatóan jobb élet felé.

Közben bölcs ez a könyv, sok megfontolandó sorral és gondolattal.

Még szinte kommunikál is velünk Backman – lebontja a negyedik falat és behúzott.

Backman: Hétköznapi szorongások - Mint kortárs: 100% nincs mibe belekötni. Játékos, modern, csavaros és nagyon emberi.

Szubjektíven: 95% húzott a szerkezet, szerettem a csavarjait, és a bölcsességeit is.