Fülszöveg: 

Leo ​július végén kel életre az Atlanti-óceán háborgó vizén, nagyjából háromszázötven kilométerrel nyugatra a Zöld-foki-szigetektől. Szeszélyesen viselkedik, halálosan veszedelmes, és előbb trópusi viharrá minősítik, majd mire eléri a floridai partok közelében lévő Camino-szigetet, irtózatos erejű hurrikán lesz belőle.
A térségből igyekeznek evakuálni az ott lakókat, a többség csomagol is, hogy a szárazföldön vészelje át Leo tombolását. A legelszántabbak azonban maradnak. Köztük van Bruce Cable, a sziget híres könyvesboltja, a Bay Books tulajdonosa is. Amikor Leo végre kitombolja magát, előmerészkednek a túlélők, és megérkeznek a mentőalakulatok. Mindannyiukat megdöbbenti az ítéletidő minden képzeletet felülmúló pusztítása, a letarolt növényzet, a porig rombolt épületek látványa, de leginkább az emberáldozatok. Arra azonban senki sem számított, hogy Bruce barátját, a politikai krimi műfajában hangos sikereket elérő Nelson Kerrt feltehetően nem a hurrikán ölte meg. De vajon kinek állt érdekében a halála? A természeti csapást követően lesz-e szándék és energia arra, hogy kiderüljön, ki vagy kik állnak a bűntény mögött? Bruce úgy véli, egyedül a barátja készülő regényének kézirata adhat fogódzókat a nyomozásban. És nem is sejti, hogy a kézirat megszerzése és megismerése milyen fenyegetéseket rejthet számára.

Szerintem: 

Grisham nevéről elsősorban komoly, tárgyilagos tárgyalótermi krimik ugranak be. Másodsorban könnyed komédiák, amelyben gyorsan karácsonyi puccba kell vágni a házat, vagy egy focista kezdi újra más országban.

Ehhez képest a Vihar a Camino-szigeten más. Egyáltalán

nincs benne tárgyalótermi rész. A könnyedség, humor valamennyire jelen van, de nem egy komédia. Inkább egy cozy mystery, amit felidéz bennem. Krimi, sok különc figura, nem hivatásos személyek nyomozása egy gyilkosság után. Ami szerintük gyilkosság volt, nem baleset a hurrikán alatt, bármit is mond a rendőrség.

Ami nagyon ügyes benne, hogy több ügyet is sikerül egyfonni. Az áldozat egy író, aki egy olyan cégről írt, amely kvázi biztosítási csalást követett el az idősek otthonában. Kvázi vegetáló demensek életét hosszabbították meg egy illegális gyógyszerrel, aminek rettenetes mellékhatásai vannak, pl. megvakít. De a szívet mozgásban tartja. Így a kis csapat nem csak a gyilkost keresi, de gyanítják, hogy ebben a regényben van valami, amiért meg kellett halnia a férfinak, ezért a könyv alapján keresik a simlis kórházakat, otthonokat és azt a gyógyszert. Szépen van vezetve ez a szál is, nekem az is eszembe jutott, hogy a megszületett, de még nem kiadott regény egészen olyan, mint egy klasszikus Grisham-könyv: egy olyan ügyvéd a főszereplő, akinek az anyját így tartanak életben egy otthonban. Amikor a férfi rájön, a karrierjét is feladja, hogy a bíróságon igazságot szolgáltasson a céggel és a gyógyszerrel szemben. De ez a nyomozgatás és a trükközés könyve, mert nem csak a kis csapat tevékenykedik – felbérelnek egy ügyintéző céget is, hogy megszerezzék a gyógyszert.

De a krimi mellett végig ott a humor elem is. Mit lehetne arra mondani, hogy az írót megölő bérgyilkos páros egyik tagja másik munka után leesik a fáról, és kitöri a nyakát? A társa meg nem segít neki, hanem fejbe lövi. Így amikor a rendőrök és mentők megmentik, a maradék idejét örömmel használja arra, hogy mindenkit bemártson. Nem igazán fekete humor, de majdnem. Jár a Darwin-díj. Vagy az csak akkor járna, ha bele is halna a nyaka kitörésébe? Mindegy, nem is ez a lényeg.

Másik plusz színt ad a regénynek, hogy az egész bűnügy csak egy része a cselekménynek. Megismerteti a Camino-szigetet, a közösséget, és Bruce közösségét, ténykedését is. Ebben benne van a könyvkiadás, olvasó estek, mindenféle író kezelése. A férfi kapcsolata Noelle-lel, ami egyszerre nagy szerelem és odáig vannak egymásért 20 éve, ugyanakkor egy nyitott kapcsolat is. Noelle-nek Franciaországban van egy állandó barátja, míg Bruce a fiatal írónőkkel keveredik viszonyokba.

Talán kicsit a gyengéje is, hogy ennyiféle a mixtúra. Nem krimi, de mégis. Nem komédia, de helyenként vicces is. Nem kisvárosi életkép sok különccel, de az is. Nincs egységes kép, mit olvasunk. Nekem a krimi és a nyomozás mókásabb elemei vitték a prímet, de szívesen olvastam a könyves szakmáról is. Azt viszont el tudom képzelni, hogy másnak csak egyik-egyik elem kellett volna, nem a vegyesfelvágott, amit kaptunk.

A szerzőre jellemző tárgyilagosság, ridegebb stílus most is megvan. A tárgyalótermi krimiknek nagyon jól áll, a krimis részeknél, a csalás feltárásánál is jól működött. A kedélyesebb részeknél kevésbé, de igazán nem zavart.

Érdekes egy könyv volt ez a szerzőtől, nem a legnagyobb sikerei nyomában jár. De ezt tudtam értékelni akkor is, ha azért Bruce magánélete nem kötött le, vagy éppen nem értettem, miért annyira a gyengéje Noelle.