Középiskolás, jogokért kiálló, csajos.

Vivian Carter texasi középiskolás, akinek lassan elege lesz az iskolájából. Azt kell látnia nap mint nap, hogy a focistáknak mindent szabad, míg a lányoknak semmit. Az anyja kamaszként egy lánybanda tagja volt, és tőlük merít ötletet Vivi: kitalálja a Moxie lányokat, akik szóvá merik tenni, mi nem stimmel az iskolában. Névtelenül terjeszti a lapot, és maga is meglepődik, hogy milyen visszhangot kelt. Amikor a fiúk számonkérés nélkül tapogathatják a lányokat, beszólhatnak, újabb szám érkezik – már matricákkal, amit a zaklatókra lehet ragasztani. Az iskola igyekszik megállítani a magazint, de a lányok csatlakoznak, maguk is szerveznek akciókat és már nem tűrnek szó nélkül. Közben Vivi életében feltűnik Seth is, az új diák, aki fiú létére a lányok ügye mellé áll és egyre több alakul kettejük között, mint barátság.

Van pár divattéma napjainkban. A COVID, a Black lives mather, de a feminizmus is ilyen. A Moxie az utóbbi körébe tartozik, és már most hallani róla, hogy Amy Poehler nagyon szereti a sztorit, és lehet, hogy filmesítik. (Lehet, hogy Poehler lenne Vivi anyja?) De addig is, a regényt olvashatjuk magyarul, és érdemes is betervezni, még akár fiúknak is.

Mert okosan nyúl a témához, több szinten is. Először is, nem esik át a ló túloldalára. Kiáll azért, hogy a lányokat kezeljék egyenlően. Kiáll a bántalmazások ellen. Kiáll a női társaságok, törekvések mellett. Ugyanakkor nem tesz egyenlőségjelet a férfiak és a rosszak közé. Vannak a történetben pozitív férfi hősök, Vivi is megtalálja a szerelmet és ezek a lányok nem férfigyűlölők. Csak azt akarják, hogy ne bánthassák őket büntetlenül, és ne legyen kivételezés. Sajnos sok történet túlmegy ezen, és egyenlőség helyett női uralom felé, a másik nem demonizálása irányába leng ki nem is kicsit. Itt nem ez van.

Ezen túl Mathieu érzékletesen megmutatja a folyamatot, hogy miképpen alakul ki az erőszak. Ha szabad beszólni, elkezdenek tárgyiasítani. Ha már tárgy vagy, elkezdenek tapogatni és nem meghallani a nemet. Innen már csak egy lépés az erőszak. Nem csak az itt bemutatott zaklatás receptje ez, de a gyilkosságé és a bűnözésé is. Ezért pedig érdemes lehet nemtől függetlenül elolvasni ezt a könyvet, mert megismerjük belőle a tüneteket, elgondolkoztat, és segíthet, hogy lépjünk, ha az életben is találkozunk hasonlóval.

Ugyanakkor ez egy szórakoztató történet is egy vagány hősnővel, akit nagyon könnyen meg lehet kedvelni. Egy hétköznapi, normális lány, aki elég erőt talál magában kiállni az igazáért. Ez pedig nem egy könnyű feladat. Vivi ki mer lépni a komfort zónából, én ezért szerettem.

Mellette sok mellékszereplő is van, akik hasonlóan egyéniségek tudnak lenni. Seth ellenpontozza a fiukat, akik ellen a lányok fellépnek. Főleg Mitchellt, aki éppen annyira negatív, amennyire Seth pozitív figura.  A barátnők között akad félénkebb, nyitottabb, de az ügy közösségé formálja őket. A kedvencem különben a minta diák lett köztük, Emma. Aki elsőre úgy tűnik, hogy elvan a maga kis burkában, és nem vállal semmilyen közösséget a lányokkal. Akit a rendszer a lázadók ellen használ – de elkezdünk belátni a maszk mögé, és egy karakán lányt találunk, akinek jó ötletei vannak, aki szerethető és Vivi példáját követve bátran ki mer állni. Amikor a végén ő megindul a tüntetésre, az szintén bátor dolog.

Talán maga a Moxie magazin nem tetszett annyira – amilyen forradalminak élik meg a lányok, nem éreztem ugyanazt. A matricák és a köpeny jó húzás, a többi szimplább.

De a regénynek korrekt cselekménye van, szórakoztató és mozgalmas, fontos üzenettel.

Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak - Mint ifjúsági: 75% fiatalos, csajos, átérezhető problémákról. Feminista, de nem femináci.

Szubjektíven: 70% bár a magazin nem tetszett, bírtam a szereplőket és az üzenetét is.