Szerelmes, gyászfeldolgozó, újrakezdő.

Margot eddig nem volt szerencsés a szerelemben. A legutóbbi barátja szakított vele, és azóta fiatalabbnál fiatalabb libákat szed fel. Egy este mégis megjelenik a nőnél, és megkéri a kezét. Margot nem ad azonnal választ, erre a férfi egy másik nőhöz szalad és Margot máris máson látja a gyűrűt, ami neki lett felajánlva. Kiborul, jelenetet rendez és az anyja nyomatékosan megkéri, addig hagyja el a várost, amíg elcsitulnak a kedélyek. Margot így elvállal egy PR munkát vidéken. Egy biofarm népszerűsítése lenne a feladat. Két testvér üzemelteti – az egyik a háborús veterán Jack, aki még nem heverte ki a felesége 3 évvel korábbi halálát. Undok, megkeseredett ember lett belőle, aki mindenkit elűz. Margot és Jack között azonnal szikrázni kezd a levegő, de vajon a férfi képes elfogadni a lány szerelmét és az újrakezdés esélyét?

A romantikus regények egy része kimerül annyiban, hogy kapunk két szép, dögös főszereplőt, akik egymás mellé sodródnak, olthatatlan szenvedélyre lobbannak, és valamilyen konfliktus leküzdése után elnyerik a romantikus regények nagy happy endjét.

Melanie Harlow ezen regénye is ilyen. Ugyan a Mindig van tovább egy sorozat második kötete, magyarul az első nem jelent meg, így mi ezzel kezdhetjük Harlow munkásságának a megismerését. Hamar el kell azonban mondani, hogy ez is egy olyan sorozat, amiben tulajdonképpen külön történetek kapnak helyet, legfeljebb a szereplők ismerik egymást, és ez teremti meg köztük a kohéziót. Így az olvasás során nem jelentkezett hiányérzetem, hogy valamit tudnom kellene, de nem tudom.

A történet sajnos nem nyűgözött le. A kezdés pedig ígéretes volt. Engem érdekel a PR, és szívesen olvasok olyanokról, hogy egy terméket hogyan népszerűsítenek és tesznek márkává. Az egyik Coco Chanel kötetben is az volt az egyik kedvencem, hogy milyen marketinggel keltették fel a figyelmet a NO.5-re és lett belőle az okos stratégiának is köszönhetően világmárka, melyet máig jegyeznek. Itt viszont ilyesmi nincs, nagyon ritkán kerül szóba Margot munkája és abból is alig kapunk valamit, hogyan végzi itt a feladatát.

Helyette az volt mellszélességgel, hogy milyen elemi a vonzalom közte és Jack között. Tulajdonképpen elsőre egymás torkának ugranak, mert a férfi még azt is nehezen viseli, hogy a halott feleségén kívül más is bejöhet neki. Szinte azonnal ki is robbannak az indulatok, és még rendesen beszélni se beszéltek egymással, de már egymásról szaggatják a ruhát az erdőben.

Az egész kötetre jellemző, hogy ez a kettős szexuálisan mennyire egymásra kattan. Azt gond nélkül el is hittem, hogy a vonzás megvan, de azt nem tudta a könyv elhitetni, hogy ez mély szerelemmé mélyül köztük. Talán egy-egy ponton, ahogy Margot feszegeti, hogy Jack kezdjen el tovább lépni – de érzelmileg nem találtam meg benne, amit a felek között erotikában beletett a szerző. Annak a tipikus esete, amikor a szexualitás és a szerelem annyira össze van mosva, hogy nem érzem jól magam a regényben. Nagyon nem bírom, amikor kiteszik az egyenlőségjelet a szexuális vágy és a szerelem közé.

Elvben humoros részek is vannak a kötetben, de ezek nem dominálnak, és nem is igazán viccesek. Azon is inkább csak meglepődtem, amikor Margot felmászik egy fára, hogy meglesse a fürdő Jacket. A fa ága meg letörik, és ott találja magát a férfi előtt… Elvileg felnőtt emberek, de ez annyira… kamaszoktól várna az ember ilyet egy Amerikai pitében.

Vagyis, ez most nem az én könyvem volt. Egyszerű, cselekményszegény, erotikára alapoz.

Harlow: Mindig van tovább - Mint romantikus: 45% kevés szereplő, nagyon Margot és Jack viszonyára van kihegyezve.

Szubjektíven: 35% az egész kapcsolat túlzottan hirtelen, és érzelmileg hitelesnek se éreztem.