Megcsalós, gyilkosságra készülő, rosszat visszakapó.

Frank csavargó életet él, és szereti is. Időnként valahol megáll dolgozni, aztán halad tovább. Nick egy útszéli büfét vezet, és kellene neki egy segéd. Frank szimpatikus neki, fel akarja fogadni dolgozni. Frank már éppen nemet mondani, amikor megpillantja a férfi fiatal, csinos feleségét. Cora miatt marad, és az asszonynak is szimpatikusabb a sármos fiatalember, mint görög férje, akitől legszívesebben menekülne. Viszonyuk lesz, és tervezni kezdik, hogyan végezzenek a nő férjével. A tervbe azonban hiba csúszik, és visszakoznak. Frank el is megy, de egy nap Nick újra rátalál. A sors ad még egy esélyt, és a páros hamarosan ugyanabban a helyzetben találja magát, mint hónapokkal korábban.

Címről ismertem már korábban is ezt a történetet, de még a filmet se láttam, és a regényt se olvastam. A filmhez nem is jött meg a kedvem, de a regény lekötött és tetszett annak ellenére, hogy egy olyan téma van a középpontjában, ami ki szokott akasztani.

Ez egy csalás története, nem kevés gyilkos szándékkal mögötte. Frank és Cora Nick háta mögött összeszűrik a levet, és nem csak házasságtörőkké válnak, de gyilkosokká is válnának. Erkölcsileg nem lehet nekik drukkolni, pláne, hogy Nick rendes ember. Becsületesen dolgozik, jóindulatú és szereti a feleségét is. Cora az, aki soha nem szerette, és menekülésre használta, hogy kitörhessen a bűnös életből, amibe belekeveredett Los Angelesben, miután színésznőnek nem kellett. Nick elfogadta a múltjával együtt, adott neki egy új életet. Cora elégedetlenségének igazság szerint annyi oka van, hogy Nick görög származású, olyan munkát végez, ami mocsokkal jár, és a nőt fizikailag kezdi el taszítani.

Mégis, ahogy mentem előre a történetben, még szinte drukkolni is kezdetem nekik, pedig abszolút ez a páros a rossz a történetben. Csalnak, és egy jobb ember életére törnek. A szokott bajom is megvan: nem is ismerik egymást, sima fizikai vonzalom van közöttük, és Cora esetében még az is ott van, hogy ehhez ért. Felszed egy férfit, hogy jobb életet teremtsen neki, mint amiben éppen van.

Cain fordulatokkal színezi a történetet, és nagyon ki van találva, hogyan követik benne az események egymást. Ahogy a két bűneset követi egymást, ahogy ismétli magát a helyzet. Még a tárgyalótermi kitérő is tetszett, ha nem is volt túlságosan elegáns, ahogy első körben szabadultak a börtönből és kaptak egy esélyt élni tovább.

Pszichésen izgalmas, amit a helyzet tett velük. Alakul Frank és Cora jelleme is, a kapcsolatuk pedig még annál is jobban. Benne van annak is az esélye, hogy meg tudják valósítani a hagyományos értelemben vett jó életet, csak a karma visszavág. Van abban valami sorsszerű, ami történik velük.

A szerzőnek van annyi igazságérzete, hogy hiába hozza közel a szereplőket, egy percre sem felejti el, hogy mindketten bűnösök. Gyilkosok, csalók. Nem fér bele a világrendbe, hogy mindezt büntetlenül megússzák, és az élet úgy is alakul, hogy megkapják a tettükért a büntetést. Így áll helyre a világ rendje, és a történet kap egy frappáns csattanót a végére.

Olvasmányos, könnyen befogadható és szórakoztató a szöveg is. Azt külön díjaztam, hogy nyelvében is megkülönbözteti a karaktereket. A leginkább Nick esetében venni ezt észre, aki bevándorlóként akcentussal beszél.

Van benne feszültség, van tanulsága. Ha a világ bűnös is, a nagyobb rendben van igazság is.

Mai szereposztással, egy remake megnézésére filmen is vevő lennék. A sztori ugyanis jó.

Cain: A postás mindig kétszer csenget - Mint krimi: 80% gondosan szerkesztett, okosan építkező történet, aminek tanulsága is akadt.

Szubjektíven: 75% bár antihősök vannak, meg lehetett őket kedvelni. Jó a történet dinamikája.