Fülszöveg: 

„Arra ​viszont Markó sem számított, hogy az egykor tengerészgyalogosként is szolgáló nyomozó a földön haldokolva, utolsó erejét összeszedve is képes tökéletesen célozni. Háromszor lőtt, az egyik lövedék Markó fején ment át. A magyar gengszter hatalmas, izmos teste zsákként dőlt el az étterem ajtaja előtt.”

Dezső András a történeti levéltárban porosodó, egykoron szigorúan titkos rendőrségi és állambiztonsági dossziék, periratok, korabeli újságcikkek százain rágta át magát, öreg zsiványokkal, volt rendőrökkel ült le beszélni. A tények, nem a mítoszok érdekelték. Könyvében a magyarországi szervezett bűnözés kialakulásának és fejlődésének történetét meséli el, eddig soha nem publikált, csak kevesek által ismert epizódokat is feltárva.

A sztorit olvasva a hetvenes évek hírhedt kasszafúróitól a Los Angeles-i magyar maffia támogatását élvező budapesti betörőeliten át megismerkedhetünk az alvilág kultikus, sokszor tragikus sorsú figuráival is. Ki volt a hetvenes évek legendás gengsztere, a Los Angelesben agyonlőtt Markó Béla? Mivel kezdte karrierjét Vizó, a diszkópápa? Honnan indult az 1996-ban meggyilkolt dúsgazdag vállalkozó, Prisztás József? Miből szerezte első millióit a luxus Bentleyében agyonlőtt Seres Zoltán? Kik azok a túlélők, akik évtizedeken át meghatározói szereplői voltak ennek a körnek?

Szerintem: 

Számomra sok mindenre magyarázatot adott ez a kötet. Gyerek- és kamaszkoromból megvannak olyan kifejezések, mint az olajszőkítés, vagy rémlik a szamurájkardos merénylet is. De hogy

mi is történt, vagy mit jelenet az a szőkítés, nem tudtam. Most már igen.

Dezső András elvitt egy időutazásra és alaposan végigvezetett a magyar bűnözés történetén szocializmustól a rendszerváltáson át a 21. századig. Nagyon alapos és érződik benne az a sok munka, amit ennek az összegyűjtése, rendezése jelenthetett. Szinte, mint egy krónika, nagyon sok nevet, helyszínt és elméletet mutat be.
Ahogy már említettem, nekem sok mindent meg is magyarázott, amit korábban hallottam, de nem értettem vagy akkoriban nem érdekelt. Mert ismeretterjesztő munka is, nem is gondolná az ember, mit meg nem lehet belőle tanulni. Akár átverésről, akár egy kis kémiát.

Szimpatikussá teszi, hogy még olvasmányosra is sikerült. Vesz egy bűnözési formát vagy egy csoportot vagy egy ismert alakot, és felépíti a történetét. Ezeket össze is tudja kötni egymással. Így nem csak ömlesztve kapunk sok mindent, hanem történeteket és szinte regényeket a köteten belül. Azt is mondhatnám. karrier- és bukás történetek ezek, bár a hivatásszerű bűnözést nem szívesen hívom karriernek.
Jók az utalások, összekötések. Ahogy a több mindenben benne levő személyek több helyen megjelennek és ahogy volt energia arra, hogy emlékeztessen, ki ő, mit tudtunk meg róla korábban és hogyan halad tovább a története.

Ha valamiben kötekedni fogok, az leginkább az, hogy a témából adódóan nagyon sok név, szereplő és üzlet/bolt/bár stb. van benne. Ugyan segítségként a végén vagy egy névgyűjtemény, de akkor is kemény munka követni ki-kicsoda és honnan kellene emlékezni rá. Ha a személyekre koncentrálok, könnyen el is veszhettem volna benne, de én inkább a történeteket kezeltem külön egységként. Az olajszőkítés, a páncélkocsi-feltörők, a valutázók, stb.

Végül, kellően sokkoló tudott lenni a kötet. Eszméletlen, milyen vagyonok és nagyságrendek szerepelnek ebben a kötetben. Sose szerettem belegondolni abba, milyen is a világunk, és ez is csak aláhúzta a meggyőződésem, hogy az emberiség megérett a kihalásra.