Kamaszos, álomba ragadott, túlélésért küzdő.

Jamie figyeli a kísérletet, ahogy kisiklott, és egyre biztosabb benne, hogy a kutatók tévednek. Szerintük a hat kamasz nem álmodik, vegetatív állapotban vannak, amiből vissza kell őket hozni. Jamie az értékeikből, egy-egy elejtett mondatból viszont hiszi, hogy valamiképpen együtt vannak egy rémálomban, és segíteni kell rajtuk, mielőtt az álom végezne velük. Lassan be kell látnia, hogy magának kell intézkednie, mert nem hisznek neki. A srácok élete pedig rajta múlik. A még élő fiatalok pedig egyre több mintát felismernek. A pihenő idejük egyre csökken, miközben egyre több időt kell a rémálmokban túlélniük. Cata a régi házukba, az apjához rémálmodja maguk. Hangya iskolai terrort, egy vidámparki rémmenetet szabadít rájuk. De akad itt véres polgárháború, szellemek is. Hiába kaptak kintről annyi információt, hogy az egyikük egy pszichopata, nem tudják ki az. Ami bizonyos, egyedül nem élik túl, egymásba kell kapaszkodniuk, ha az egyikük áruló is.

Nem mostanában jelent meg az Álomcsapda. Ki emlékszik még pontosan az abban történtekre? Szerencsére az Álomfogó úgy van megírva, hogy gyorsan átvegyük az alapokat. Milyen kísérletben vannak benne a kamaszok, mi történt és kit mi kínoz. Jamie alakja azért is kell, mert kívülről ő hozzáfűzhet sok mindent, elmélkedik, és összefogja az olvasóknak a sztorit és a korábbi eseményeket.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy vele ki van pipálva az első rész, inkább annyit, hogy aki olvasta azt is – és mivel folytatólagos a regény, érdemes azzal kezdeni – annak hamar visszahozza az emlékeit és lehet tovább haladni.

Alapvetően három zsánere elemeit keveri a szerző. Ifjúsági regény marad, hiszen a főszereplői 17-18 évesek, és az idősebb jóakaró, Jamie is fiatal egyetemista, éppen csak idősebb náluk. Ugyan az átlag kamaszoknál súlyosabb gondjaik vannak, de az üzenet nagyon is ifjúságiba illő: szembe kell nézni a gondokkal, és a megoldás belülről. Az összes rémálom legyőzésének az a kulcsa, hogy felismerjük, mitől félünk és nemet mondjunk neki. Kicsit túlzásnak is éreztem, ahogy a sok szenvedés után olyan egyszerűnek tűnik a megoldás.

Szerelmi szál szerencsére nincs, inkább a barátság és a család kérdései kerülnek terítékre ebben a történetben. Van benne tolerancia: Hangya aspergeres, és sokat szenvedett a többi gyerektől. Pedig egy nagyon szerethető, okos karakter, és Plum megvilágítja, mennyire zseniális, miképpen gondolkodik másként, de ez nem rossz. Ok, azért Hangya nem egy sima eset, mert savant szindrómás… szóval zseni. Az nem az átlag autista. De attól még nem veszik el az üzenet, a tolerancia hangja.

Mindezek mellett ez egy thriller is, némi orvosi színezettel és egy pszichopatával. Sajnáltam is, hogy Jamie révén mi az elejétől tudjuk, melyik kamasz a kakukktojás. Szívesebben találgattam volna, de így belülről láthatjuk, hogy az a szereplő hogyan kavarja az eseményeket és milyen játszmái vannak. Mivel ő az egyetlen, aki nem lesz elbeszélő, még plusz csavar is akad, amikor lelepleződik, és meglátjuk, miket művelt a háttérben.

Végül horror is. Mivel ifjúsági, nem olyan véres és rettenetes, de bizony vannak benne ijesztő elemek és szerencsére elég ötletes kötet is. Nagy kedvencem volt a vérre szomjazó ház, de a horror filmekből összeálló rémálom világ is tetszett.

A karakterei szerethetőek, és megnyugtató a lezárása is.

Kellemes kikapcsolódás volt, és éppen elég a két kötet – díjazom, hogy nincs elnyújtva.

Mint YA horror: 85% ijesztő, de nem vérengző. Ötletes, érdekes, szimpatikus karakterekkel.

Szubjektíven: 75% szerettem a cselekményét, a rémálmokat, még a stílusát is. Korrekt.