Küldetést teljesítő, emberként boldoguló, istenes.

Apollón is tudja, hogy hibázott, de Zeusz büntetését túlzásnak gondolja: nem elég, hogy emberré tette, ráadásul egy pattanásos kamasszá, minden isteni erejétől megfosztva? A helyzetet súlyosbítja, hogy az érkezését követően szinte azonnal huligánok támadnak rá, és a különös félisten, Meg, aki megmenti, a szolgájává teszi. Apollón egyetlen esélye, ha eljutnak a Félvér Táborba, de ehhez segítséget kell találnia. Szerencsére Poszeidón fia, Percy Jackson a közelben lakik, csak éppen vizsgákra tanul. Azért annyi segítséget tud nyújtani, hogy már eljussanak a táborba. Ott aztán újabb sokk jön: a jósdák nem üzemelnek, a félistenek eltűnnek az erdőben. Apollón sejteni kezdi, hogy a vezeklése a jósdák visszafoglalása lesz, ha ezért szembe is kell néznie egy őrült Triumvirátussal és egyik ősellenségével. Már csak elég bátorságot kellene lelnie magában a kalandhoz…

Ha egy biznisz egyszer beindul… Napjainkban nagy üzlet, ha valakinek van egy sikeres sorozata, és azt minél jobban képes bővíteni. George R. R. Martin is ezt teszi a Trónok harcával, Rowling is nekikezdett a Harry Potterrel, arról nem is beszélve, az Árnyvadászok milyen regényvilágot tudnak már maguk mögött. Azért Rick Riordan sem az a szerző, aki panaszkodhat. Ha jól számolom, ez már a 3. Félvér regény sorozata, de ezen kívül is bővíti a félvér univerzumot – van skandináv és egyiptomi leágazás, az ismeretterjesztő kötetekről vagy a képregényekről nem is beszélve.

Az Apollón próbái egyszerre folytatás és egy új kezdet. A világ, a visszatérő szereplők benne vannak a régi olvasók örömére – én pl. mindig örülök, ha Percy és az eredeti csapat színre lép – de annyira új is, hogy könnyeden bele lehessen csatlakozni. Az elején átveszi a világ szabályait, és új hősökkel nyitunk, így könnyű felvenni a fonalat.

Amiben más a történet, hogy teljesen új hőst köszönthetünk. Jászon és Percy más személyiségek, de abban nagyon megegyeznek, hogy főisten felelősségteljes fiai, a maguk nemében a legjobbak. Önfeláldozóak, bátrak, felvállalják a harcokat és nyerni is szoktak. Apollón is főisten fia, de egyben isten is, évezredekkel maga mögött. Megszokta, hogy félisteneket ugráltathat, és az isteni ereje megoldja a dolgokat. Most viszont emberként kell boldogulnia, és a félistenekkel ellentétben ő a képességeire sem hagyatkozhat, hiszen azokat is elvesztette. Mondjuk, azért van, amit megold így is: hogyan lesz harci fegyver egy pengetős hangszer? Vagy az éneklés? Az emberré lett költészet és zene istene majd itt bemutatja.

Apollón nagyképű, öntelt és sok tekintetben gyáva is. Ez egy út is neki, ami során felfedezheti magában a hőst, valami emberibbet, mint istenként. Igaz barátságokat köthet, kötődhet a halandókhoz, jobban átérezheti a világ sorsát. Az, hogy mennyire más a szemlélete, néha antihősnek is elmenne, feldobja a narrációt, és lehetőséget nyújt a fejlődésre. Az eddigi főszereplők közül az istenség ellenére ő a leginkább gyenge láncszem.

Megint van egy nagy kaland, és éppen annyira merülünk bele, hogy lehessen látni, milyen lesz ez a sorozat. Melyik kötetben mit kell visszafoglalni, mi lesz a fő ellenség és milyen visszatérő szereplők bukkannak fel majd az úton. Van mágia, kalandok és humor benne.

Ahogy megszokhattuk, vicces helyzet és mókás beszólások bőven akadnak. Az, ahogy Apollón isteni szemmel most emberként próbálkozik és véleményez, szintén vicces.

Riordan még bőven bírja ötlettel, és ha attól nem is feltétlen vagyok elájulva, hogy kik az aktuális főellenségek, már alig várom, hogy érkezzen Apollón második próbája.

Riordan: Az elrejtett orákulum – Mint gyerekkönyv: 100% új típusú hős és ellenségek, de továbbra is csupa kaland és ötlet.

Szubjektíven: 100% elvakult rajongó tudok lenni, tény. De akkor is kalandos, humoros, jó!