Mese másképpen, saját álomért küzdő, szerelmes.

Ella, vagyis gyerekkori becenevén Hamupipőke szó nélkül vezeti a háztartást, és látja el a mostohája és annak lányai számára a cselédi teendőket. Ám most eljut arra a pontra, ahol be kell látnia: az asszony rosszat akar neki. Rájött, hogy elment a bálba, és ő az a lány, akibe a herceg beleszeretett. A lány kénytelen összetörni az üvegcipőt, hogy ne használhassák azt a herceg ellen. Majd menekülnie kell – a mostohája eladja egy lánykereskedőnek. A kutyájával, otthon és álmok nélkül a városban egy fiatal varrónő megsajnálja, és magával viszi a kastélyba. Szerencséje lesz, a király nővére éppen itt van, és minden cselédet elüldöz. Felveszik Hamupipőkét mellé, aki így a herceget is láthatja, bár tudja, egyszerű cselédként a fiatalember rá sem ismer. Nem is ez a célja: állandó állást szerezni, és valamiképpen segíteni a tündéreknek, akiket a főtanácsos miatt elüldöztek a királyságból.

A harmadik kötete a Disney Sorsfordító történeteinek. Mulan és a Jégvarázs után a Hamupipőke lett elmesélve némileg megváltozva. A szerző különben ugyanaz az írónő, aki Mulan történetét is átírta. Jól sikerült neki Hamupipőke adaptálása is, annyira, hogy a sorozat három része közül ez lett a kedvencem.

Határozottan tudtam értékelni, hogy nagyon hozzá mert nyúlni az eredeti meséhez. A végét teljesen megváltoztatja, és ezzel egy másik történetet indít el. Ugyan volt, ami azért mesében is erős: a mostoha eladja a lányt, mint egy rabszolgát? Ok, feudális viszonyok között járunk egy kitalált európai királyságban, de eladni valakit? Érthetővé tette a menekülést, de egy fantasy meseregényben azért túlzó elemnek éreztem így is. (Pláne, hogy van célozgatás arra a sorok között, hogy a vételárát a hátán dolgoztatnák le a lánnyal. Nekem ok, de ez elvileg gyerekkönyv. Vagy a kisebbeknek még nem esik le az utalás?)

Majd jön a kastély, és Hamupipőke modern hősnővé érik. Már nem a herceget várja, és azt is felméri, hogy egy tánc és egy kis beszélgetés után nem hiheti, hogy ez a nagybetűs szerelem. Olyan célokat tűz ki, amelyeket szorgos munkával elérhet, és maga lesz a szerencséjének kovácsa. Dolgozik, és szabad idejében magán túlmutatóan a tündérek kapcsán nyomoz. Igen, közben megint képbe kerül a herceg – hiszen mégiscsak Disney az alap…

De Lim próbálja megmutatni, hogy több alakul közöttük, mint a bál és a tánc és a pillanatnyi vonzalom. Megvannak a közös pontjaik, mint az anyáik tragikus elvesztése. Mindketten az ország javát akarják. Hasonló az ízlésük, kijönnek, és még tetszenek is egymásnak. Hogy a címre utaljak, ez már inkább szerelem.

Lim még egy ponton hozzáad az eredeti meséhez, egy hiányosságot pótolva: itt téma lesz, hogy a herceg elvehet-e egy polgárlányt. Nem olyan sima az út, mint a mesében. De a társadalmi kérdés különben is fontos a mondanivalóban.

Ott a tündérek kérdése, ami látszólag fantasy elem és olvasható annak is. A mágiát száműzték. Csakhogy, miért? Mert egy fejes úgy gondolta, a tündérek segítsége és a mágia csak a gazdagoknak és nemeseknek járhatna, míg a tündérek az emberek értékeit, és nem a születését vizsgálták. Így tulajdonképpen a magánéleti szálon túl arról mesél ez a regény, hogy az a jó társadalom, amelyben mindenki felemelkedhet és van lehetőség a társadalmi hierarchiában feljebb emelkedni. Ezzel a szórakoztató cselekményen túl tartam is került a kötetbe.

Van benne humor is, és élénk mellékszereplők. A király testvére kifejezetten szerethető karakter lett, aki feldobta a történetet. Az egyik kedvenc jelenetem lett, ahogy megmentette Brúnót, Hamupipőke kutyáját a személyzettől.

Szerettem ezt a regényt, csak egyet nem tudok megbocsátani. A Disney élőszereplős film neveit vették át, így a Károlyt is. Borzalom! Az KIT volt, nem Károly. Itt van nyomorult hercegnek 3 keresztneve, a másik 2 sokkal jobb. Miért kellett Károly hercegezni?!?

Lim. Ez hát a szerelem – Mint meseregény: 95% ötletesen hozzá mert nyúlni az eredeti meséhez, és Lim maivá faragta.

Szubjektíven: 90% nem fogom tudni megbocsátani a fordítónak a herceg nevét. Különben ok.