Fülszöveg: 

Hogy ​megmentsék királynőjük és születendő gyermeke életét, a hűséges alattvalók mindenfelé keresik a gyógyító erejű Aranyvirágot… ehelyett azonban véletlenül a Holdvirágot viszik el a palotába. A csillogó virág meggyógyítja a királynőt, aki egészséges lánygyermeknek ad életet. A kislány haja ezüst, mint a fényesen világító hold. Ám ezüst hajának veszélyes varázsereje van: gyógyítás helyett kárt tesz másokban. A királyság biztonsága érdekében Rapunzel hercegnőt egy nagytudású boszorkány, Gothel asszony gondjaira bízzák, és egy toronyba zárva éli az életét.
Rapunzel tizenkilenc évet tölt a torony falai között. Elfogadja, hogy az embereket meg kell védeni mágikus hajától. Amikor végül úgy dönt, hogy elhagyja az egyetlen otthont, amit valaha ismert – hogy láthassa a lebegő fényeket, melyek minden évben megjelennek az égen a születésnapján –, két tolvaj társaságában váratlan kalandokba keveredik. Az egyikük Gina, a feltörekvő törvényen kívüli, a másik pedig Flynn Rider, a körözött bűnöző. Rapunzel ráébred, hogy a története, a mágikus haja és a jövője sokkal több meglepetést tartogat, mint azt valaha képzelte.

Szerintem:

A sorozat egyik legszerethetőbb darabja, méghozzá azért, mert

ebben bőven volt ötlet. Ez úgy tudta megtartani a Disney-mese sok elemét és üzenetét, hogy valóban csavart egyet a történetén. Nem állítom, hogy minden tetszett ebből, de akkor is értékeltem, ahogy össze lett rakva.

Kalandosabb lett, mint az eredeti. A szereplők több kalandon mennek keresztül, és többet is kell harcolniuk. Mivel a keret szerint egy történelem után érdeklődő kisfiú meséli újra, olyan alakok is megjelennek benne, mint a vérben fürdő Báthory grófnő. (Ok, magyar aggyal tudnám sérelmezni, hogy szegény grófnő még mesében is gonosz karakter lett, de tény, hogy erről ismert világszinten, ha igaz volt, ha nem.) Van benne várostrom, emberrablás és sokféle mágia is.

Kevesebb a szerelmi szál is, ami szintén jót tett neki. Éppen csak annyi van, hogy a végére az ex-tolvaj és a hercegnő egymásra találhasson, de kevés ilyen jelenet van benne, és leginkább kimerül abban, hogy észre sem veszik, hogy egymást nézik, majd amikor rájönnek, elkapják a tekintetük. Így a mese nem sérült, de a kalandok maradtak a lényeg, nem a szerelmi szál.

Azt viszont sérelmezem, hogy mennyire fel lett turbózva az új. Mert most a királyné nem az aranyvirág, hanem az ezüstvirágból készült főzetet itta meg, és Aranyhaj igazából Ezüsthaj. Az is lehetett volna, ami eredetileg tűnt, hogy az aranyhaj gyógyít, míg az ezüst öl. Csak éppen a történet során kiderül, hogy a Hold fázisának megfelelően mást tud a lány varázsolni. Ő is gyógyíthat, de ezen felül kicsinyít/nagyít, testet változtat, gyógyít és igen, ölni is tud vele. Ez túl extrém. Ilyen szemmel nézve az aranyvirág nem ér semmit, annyival többre képes az ezüst. Egyben minden – túl kényelmes megoldás. Valahol az is zavart, hogy ebből adódóan itt nem is kell feláldozni a mágiát. Minek, ha mindent meg lehet vele oldani?

Megmaradt, sőt, fokozva lett, hogy ez egy feminista történet. Bár a történetben a keretben levő kislány sérelmezi, hogy a bátyja fiúsan mesél, ez egyáltalán nem igaz. Egyrészt, kibővítette Rider és Rapunzel duóját trióvá egy Gina nevű lánnyal. A főellenség már nem csak Gothel, hanem érkezett mellé az erőszakos és kegyetlen Báthory grófnő. Több szerepe és hangja van a királynénak, és a csapat segítője is nő lesz, Gina boszorkány nevelőanyja. A lányok megmentik magukat, bátrak és harcosak, Rapunzel belső monológot is kap arról, hogy ő erős és tehetséges fiatal nő, megteheti, amit csak szeretne. Szóval, a lehető leginkább girl power mese lett belőle.
Ezt nem is tudom, hogy mennyire tetszett. Átjön az üzenet, de talán egy kicsit túl hangsúlyos is. Éppen csak nem esett át a ló túloldalára.

A szereplők alap tulajdonságokkal rendelkeznek, és a konfliktusok is egyszerűek. Gothel számára ez a verzió leépülés is – itt simán pénzért gonoszkodik. A gaz nemesek pedig több hatalmat akarnak. A hősök meg keresik az otthont, boldogságot, kalandot.
Mese, legyen. Így a kisebb olvasóknak is könnyen érthető és követhető. Helyenként naiv is. Annyira, hogy pl. az egyébként intelligensnek ábrázolt/írt Rapunzel, amikor szembesül azzal, hogy licitálni lehet rá, előbb gyanakodnak a szüleire, mint a nevelőanyjára, akiről akkor már tudja, mennyit is hazudott neki egész életében.

Van humora, kedves kis mese, gyorsan olvasható. A fejezetek is úgy vannak szerkesztve, hogy gyorsan olvashatók, ne túl hosszúak legyenek. Gyerekbarát.

A keret pedig akkor érdekes, ha elolvassuk a végén Braswell sorait, aki elmondja, hogy a nővére betegsége hogyan hatott rá. Így visszaköszön a keretben a beteg testvérének mesélő gyermek alakja, és magyarázza, miért a 'hajas' hercegnő története a kedvenc. Mert a kemón az bizony kihullik…

Mindennel együtt meseregénynek szerettem, ez egy szépen átdolgozott Disney-történet.

Idézet:

– Igen, hát, nem ismered az anyámat – mondta mosolyogva Gina. – Ha nem akarja, hogy megtalálják, akkor tényleg nem akarja, hogy megtalálják. Ráadásul lehet, hogy Rapunzel hajügyében is tud segíteni.
– Miért, fodrász? – kérdezte Flynn a szemét forgatva.
– Nem – válaszolva Gina vigyorogva. – Boszorkány.

[…] inkább lennék útközben éhes, mint jóllakottan a trónon.