Fülszöveg: 

Shiori'anma, Kiata hercegnője titkot őriz. Tiltott varázserőt birtokol. Rejtett képességére az eljegyzési ünnepség reggelén derül fény, mikor elveszíti az uralmát felette. Eleinte úgy tűnik, a véletlen a kezére játszik, hiszen lemondják az esküvőt, amit sosem akart, ám egyúttal magára vonja mostohaanyja, Raikama figyelmét is.
Raikama, aki ugyancsak varázserővel bír, Shiroi bátyjait darumadárrá változtatja, s megtiltja a lánynak, hogy bárkinek is szóljon erről; ha csak egy szó is elhagyja a száját, egy testvére meghal.
Shiroi magára maradva, némán és nincstelenül bátyjai felkutatására indul, s eközben fényt derít az összeesküvésre, amely a trónt fenyegeti. Csakis ő mentheti meg a királyságot, ám ehhez meg kell ajándékoznia bizalmával egy papírmadarat, egy szeszélyes sárkányt és a fiút, akivel frigyre kellett volna lépnie. És ez még nem elég: varázserejét, amelyet egész életében titkolt, fel kell szítania, bármibe is kerül…

Szerintem: 

A jó meseregényekből nehéz kinőni. A mai napig inkább

elszórakoztat egy mesés környezetbe helyezett, varázslattal és hősökkel elmesélt gyerekeknek/kamaszoknak szánt történet, mint a felnőtteknek írt erotikus romantikus mesék, mert kb. azokat is ’mesének’ tartom, csak felnőtt mesének.

Ha ezen túl egy ismert mese kap valami más, izgalmas színt, pláne érdekelni tud a történet. A Hat bíborszín darumadár keleti történetbe helyezi a nálunk Tizenhárom hattyúként ismert népmesét. Még egy utalás is van benne a nyugati változatra: amikor Shiori lázadna az átok ellen, megszólal, hat hattyú hull holtan le az égből. Végső figyelmeztetés neki: legközelebb tényleg a bátyjai hallhatnak meg miatta, valamint nekünk felidézi az eredeti, hattyúkkal elmesélt mesét.

Az különben jó ötlet, hogy az elátkozott hercegek darabszáma csökkent. Még hatan is sokan vannak ahhoz, hogy mindenkit meg lehessen jegyezni és egyedi jellemzőt kapjon. Kb. annyi maradhat meg, ki a legidősebbként az örökös és melyik kedves, jólelkű báty a hercegnő kedvence. Gyakorlatban azért is jobb így, mert nem kell annyira nagyon más életkorban lennie a szereplőknek. Ha 13 báty lenne, a legidősebb minimum 29 kellene legyen, amikor már rég saját családja és akár társuralkodói pozíciója is lehetne. Vagyis, a hatos egy működőképes szám.

Tetszett az elrendezett házasság vonala is. Szintén, ismerős mesei elem, hogy hercegnőnk tiltakozik a neki szánt herceg ellen, aztán amikor álruhásan megismeri, beleszeret, és már bánhatja, korábban hogyan bánt vele. Ezt Lim olyan mesteri szinten fokozza, hogy az elküldött, de el nem olvasott levelekkel egészen megsajnáltam a jegyese alakját. Ha Shiori olvassa a leveleket, másképpen alakul a történet, kevesebb a bonyodalom. A fiúval igazságosabb. De akkor miről szólna a mese? Így drámaibb, mesésebb, és van egy lírai plusz adalék is.

Valóban hősies szereplőkről olvashatunk. Jólelkűek, küzdenek, nemes céljaik vannak. Shiori talán kezdetben nem ilyen, egy elkényeztetett kislány, aki lázad a sorsa ellen, noha mindent megkapott, amiről mások csak álmodhatnak. De ő maga sem volt tisztában azzal, hogy mire képes igazán. Mennyire erős, határozott és jó tud lenni, amikor esélyt kap rá. Ahogy a bátyjai viselik a sorsuk és küzdenek, ahogy Takkan keresi a menyasszonyát, aki eddig kifejezetten bántón viselkedett vele. Még a mostoha alakja is hősies színeket kap, ezzel egy plusz csavart a történetbe téve. Mert nem az a gonosz, aki elsőre annak tűnik.

Nagyobb lesz a mese kerete, mint egy szerelmi történet és a hercegek megmentése, az átok megtörése. A Birodalomban olyan gonosz él, amelyet bezárva kell tartani. Mágikus lények vannak köröttük, és olyan szigorú szabályok, amelyek okát már maguk sem tudhatják. Volt is egy olyan érzésem, hogy Shiori most megtanult harcolni, és meglátta a nagyobb célt. Mielőtt személyes boldogságot lelhetne, még tennie kell a Birodalomért is. Az lesz a 2. rész.

A keleti elemeket már emlegettem. A császárság, a szokások, az origami, a darvak és a sárkányok is mind keleti színezetet szolgáltatnak. De az is mutatja egy mese jóságát, hogy könnyen áttehető más kultúrkörbe is. Kitalált országban játszódik a mese, Kiata a neve, de ettől függetlenül szerintem nem csak én képzelem inkább Ázsiába, mint a középkori Francia Királyságba. A történet működik így is, és nincs benne olyan elem, amit ne lehetett volna megérteni.

Vagyis, nyelvileg is inkább fantasy alapú mese. Nincs idegen szó dömping, ahogy a történet is teljesen követhető és köznyelven lett megírva is.

Kalandos, mágikus mese, némi személyiségfejlődéssel és csavarral. A folytatása különben hamarosan érkezik magyarul is, az már inkább saját történetnek tűnik, de majd kiderül.

Idézet:

–A vipera mérges, akár akarja, akár nem.
– De nem minden méreg rossz. Néha gyógyszer álruhában.