Korrupciós, nyomozós, gyilkost kereső, családi titkos.

Nell Flynn FBI ügynök egy temetésre érkezik haza, az apja halt meg egy balesetben. Míg otthon van, az apja legutolsó társa, Lee bevonja egy gyilkossági ügybe. Egy prostituált tűnik el, majd kerül elő a holtteste, olyan módszerrel, ahogy évekkel korábban is történt már. Egy sorozatgyilkos szedné az áldozatait? Mivel a prostituáltak a társadalom peremén állnak, nem csinálnak belőle nagy ügyet. Nell azonban beleveti magát az esetbe, és egy korrupciós ügyre bukkan – rendőrök is érintettek egy mocskos hálózat működtetésében. Amikor kiderül, hogy az apja is játékban volt, és a halála sem biztos, hogy baleset volt, már nem tud kiszállni, akkor sem, ha veszélyben az élete. Ez már nem csak egy munka a sok közül, hanem családi ügy is, ami régi sebeket tép fel.

Az előző Alger-kötet tetszett, így most kissé csalódott vagyok. Többet vártam. Izgalmasabb sztorit, nagyobb csavart, sodróbb sztorit. Kriminek korrekt, de nem tudott magával ragadni.

A krimi elemek szépen a helyén vannak benne. Alger okosan felépít nekünk egy bűnügyet, ami nem pont az, aminek elsőre látszott. Így vannak fordulatok a nyomozásban, amit Nell logikusan és következetesen végigvisz. Elsősorban a kutatás, az emberekkel való beszélgetés dominál, és a végére némi akciót is kapunk, amikor már lebuktatni kell a rosszfiúkat.
Alger még szimpatikus szereplőt is meg mer ölni, és ez jót tesz a feszültségnek. Senki nincs biztonságban, és sokan őriznek titkokat. Nem is lehet rájönni, hogy ki lesz Nell igazi segítője, míg mások a maguk érdekében képesek elárulni és hátba döfni. Főbb és mellékszereplők is okoznak meglepetéseket, egészen a történet végéig. (Van is benne olyan csavar, igazi személyazonosság, ami annyira a semmiből jött, hogy az zavart. Pedig különben logikusan halad a szerző, így duplán fájnak az ilyen semmiből jött szálak.)

Az ügy nem az a popcorn véres szórakoztatás, amit szerettem volna. A borító jól visszaadja a regény hangulatát. Sivár, vigasztalan, szürke. Az ügy is mocskos, hétköznapi és reális. Van, amikor kifejezetten szeretem az ilyen krimiket, de most nem ilyen napom volt. Ha még egy kicsit sivárabb lenne, akkor azt is leírnám, hogy közel áll a skandináv krimikhez. Hiszen a hangulata és a világképe nyomott, a hősnőnk jó nyomozó, de a magánéletében elég nyomorult. Még kis társadalmi üzenet is van benne. Talán csak az ügy nem elég véres és brutális, de nem is minden skandináv krimi az, inkább sokkolnak. Ez nem.
Hiányoltam egy kis szenvedélyt belőle, bármilyen irányba. Nell szenvedhetett volna, megszállottan kereshette volna a gyilkost, csak lett volna erősebb érzelmi hatás a történetben és a karakterben! Megvan a maga motivációja, de valahogy unottnak éreztem a nőt végig. Mivel ő az elbeszélő is, így a történet sem tudott beszippantani.

Nell különben olyan hősnő, akivel lehet azonosulni. Megvannak a maga démonjai, nem egy hibátlan ember. Még etnikai kérdéseket is sikerül mellékvágányon beletenni, hiszen Nell az anyja révén félig mexikói. A bőrén érzi, ami a lányokat sújtja: társadalmi lenézés miatt senkit nem érdekel, mi történik velük, ideális áldozatok. Pedig ők is csak lányok, nők, mint bárki más. (A cím tetszett is, jól visszaadja a regény egy mélyebb gondolatát.)

Gyorsan olvasható, értelmes és logikus, reális a története. Olyan hősnője van, akivel lehet azonosulni. A nyomozás korrekt, és mellette társadalmi kérdéseket is feszeget kicsit. Más hangulatomban olvasva biztosan többre értékelem – nekem most lehúzta, hogy szenvtelennek éreztem, és nagyon lehangoló a sztori. Nem szórakoztatott, letört.

Alger: Lányok, mint mi - Mint krimi: 70% logikusan végigvitt cselekmény, átható és lehangoló hangulat, erős hősnő.

Szubjektíven: 50% lehangolóan szürke a világa, Nellt nem szerettem meg, szenvtelen a sztori.