Egyetemi, szerelmes, viszonyos.

Allie maga alatt van. Szakított a barátjával, megint. De ismeri magát, tudja, milyen könnyen visszakozna, amit nem akar. Így a barátokat kéri meg, hogy akadályozzák meg, ha így tenne. Csak éppen elutaznak, és egyedül marad a hokisok egyik sztárjával, Deannel. Dean, aki helyes és nagyon gazdag, ráadásul az egyéjszakás kalandok királya. Allie is kapott már ajánlatot tőle. Most azonban kettesben vannak, előkerül az alkohol, és egymás mellett ébrednek. Allie elfelejtené az egészet, de Dean nem akarja hagyni. Allie ugyanis bejön neki, és hiába próbálkozna mással, kicsi Dean csak Allie látványára hajlandó keményedni.

Próbálkozom megbarátkozni ezzel a sorozattal, de még most sem akar menni. Azt ugyan értem, miért van akkora rajongótábora Elle Kennedynek, de attól tartok, én nem fogok csatlakozni a klubhoz. Nekem annyira egyforma minden sztorija…

Ha jól számolom, ez a negyedik kötet a szerzőtől, amit olvastam. Észre lehet venni, hogy összetartoznak. Nagyon egységes a stílusa, azt hozza hangulatban, szövegben, amit korábban is. Vagyis, akinek egy tetszett, fog a többi is.
Újfent olyan hősei vannak, akik illenek a sorba. Dögös, rosszfiús srác, aki találkozik a megfelelő lánnyal és megjavul, szerelmes lesz. A magabiztos, csinos lány, aki beadja a derekát. Egyik sem hibátlan hős, hibáik is vannak, amiért lehet velük azonosulni, de eközben azért álomalakok is. Szebbek, sikeresebbek, mint az átlagember.
Alapvetően a szerelmi tematika uralkodik, és a fő konfliktus az, hogy Dean meg tudja-e hódítani a lányt és van-e jövője a kapcsolatuknak. Közben bőven van erotika is. De Kennedy mást is tesz be a sztoriba. Mindketten az útjuk keresik, és próbálnak szembeszállni az elvárásokkal. A szülőknek megvan a maga nyomása, de tényleg azzal akarják tölteni az életük, amit szánnak nekik? Vagy mernek másba fogni?
Ehhez hozzájön, hogy Kennedy nagyon egyben tartja a regényei világát. A szereplők átjárnak egymás történeteibe, és úgy összetartja őket, hogy mindegyik külön történet, értelmesek csak azt olvasva is, de együtt is. (Dean húgának történetét már olvastam, ami elvileg két kötettel későbbi. Abszolút működött ilyen kevert olvasással is.)

Vagyis, pontokba összeszedve, amit Kennedy stabilan hoz:
1: pimasz, egyedi stílus. 2: romantikus történet erotikus betétekkel és egy komolyabb témával mellékszálon. 3: tipikus, egyszerre álombéli és hihető karakterek. 4: a történetek közti kapocs az azonos szereplők színre lépésével.

De akkor nézzük azt is, melyikkel mi a személyes bajom, ami miatt nem leszek Kennedy-fan.
1: a stílusában sok a trágár elem. Egyszerűen nem értem, több szereplőnek is miért olyan mocskos a szája. Nem érzem, hogy lenne bármilyen funkciója.
2: a romantikus szál abszolút tipikus. Már az elején tudod, mi lesz a vége, meglepetés nincs.
3: nagyon sémába illenek a karakterek. Nekem már össze is mosódnak a srácok a fejemben, lényegében minden srác és lány ugyanolyan a szériában.
4: ok, átlépnek egymás történeteibe a szereplők, de lényeges szerepük nincs. Beszélgetőtársak ugyan, de nem több. A történet ettől még kétszereplős marad, itt éppen Allie és Dean körül forog minden.

Ugyanazt megkaptam, amit eddig is a sorozattól. A zsánerében ok, de nem az én világom továbbra sem.

Kennedy: A pont – Mint new adult: 70% rutinosan hozza a zsáner kötelező elemeit, miközben megvan a stílusa.

Szubjektíven: 50% nem fáj, de nem is szeretem. Ismerős sztori, karakterek és káromkodások.