Hisz Gandhi-ji is megmondta: A szemet szemért elv csak oda vezet, hogy az egész világ megvakul. (Joshi: A hennaművész)

De tudjátok-e, nemes urak, miről ismerszik meg, hogy az idők történelmiek? Hát arról, hogy sok minden történik és gyorsan. (Sapkowski: Narrenturm)

– A víz alatt? – vonta fel a szemöldökét. – Egy ember?
– És ha azt mondom – húzta elő titkos aduját Agroinna –, félig sellő?
– Azok félig nők, félig halak, amennyire én tudom, felség… Ez meg teljesen férfi volt. Ha félig sellő, jól álcázta. (Winney: Sellők, hollók és csodalámpák)

„Vérszomjas természetünk – írja Edward O. Wilson biológus egy évszázaddal később – mélyen gyökerezik bennünk, mert a csoport csoport ellen az alapvető hajtóerő, amely azzá tett minket, akik vagyunk.” Úgy tűnik, az emberi természet alapvető része, hogy „az emberek kényszert éreznek, hogy egy csoporthoz tartozzanak, és miután csatlakoztak hozzá, felsőbbrendűnek érzik a többi, versengő csoportnál.” (Sands: Kelet-nyugati utca)

Mi azzal a gond, ha más vagy, mint a többiek? (McGarry: Vágyálmok)

– Majd szólok, ha szükségem lesz a segítségedre. Felfogtad? Ez az én életem.
– Jól fog majd hangozni a temetéseden. (Campbell: Idegen a parton)

Te csak sakkozz. Ott minden a gusztusod szerint lesz. Ez fekete, amaz fehér, és mindegyik mező négyszögletű. (Sapkowski: Narrenturm)

– Ő Muszti! A háziállatom!
Zajnór csalódottan nézte, amint fia a vállára teszi kiszemelt zsákmányát, az pedig izgatottan gazdája fején ugrál.
– Egy patkány a háziállatod? Azt hittem, te olyan kutyás fajta vagy… (Winney: Sellők, hollók és csodalámpák)