Fülszöveg: 

Ebben a mélyen megindító és figyelemre méltó könyvben Hayley Campbell újságíró a társadalom halálhoz való viszonyát, és azok életére gyakorolt hatását vizsgálja, akiknek munkája a halálhoz kapcsolódik. Ha rájuk ruházzuk át ezt a terhet, mert nekünk túl sok lenne – teszi fel a kérdést a szerző –, ők hogyan birkóznak meg vele? Vajon a halállal való közvetlen szembenézés csökkentené a félelmünket?
A szerző gyerekkori kíváncsiságából merítve találkozik balzsamozókkal és egy egykor a halálsoron dolgozó hóhérral, tömeges halálesetekkel foglalkozó nyomozóval és egy gyászkezelő bábával. Beszél sírásókkal, akik már saját sírjukat is megásták, és interjút készít egy férfival, akinek a munkája megtisztítani a bűnügyi helyszíneket.
Campbell éleslátó és őszinte interjúiban olyan dolgozóknak teszi fel a kérdést, akiknek mestersége a halál: vajon megváltoztatja az embert a halállal való napi kapcsolat? És vajon nem veszítünk-e el valami létfontosságút azáltal, hogy a halált rejtve hagyjuk?

Szerintem: 

Nem is tudom, mire számítottam. Azért nem bűnügyi történetre, de valami másra. Ez a kötet… érdekes, de nem nagyon tudom még, milyen előjellel.

Személyes történettel indul. A szerző, Hayley Campbell miképpen találkozott a

halállal. Ezzel kapcsolatban elgondolkozik azon, hogy általánosságban az emberek miképpen állnak a halállal vagy annak tudatával.

Ebből építi fel interjúk sorát. Pontosabban, interjúk alapján írt ismertetőket. Konkrét, mai emberekkel dolgozott együtt. Röviden őket ismerjük meg és a munkájukat. Ami a halálról az ember eszébe jut, azzal kapcsolatban létezik szakma, akkor nagy valószínűséggel ebben a kötetben találunk olyan szereplőt, aki abban dolgozik. Még olyasmik is előkerülnek, ami eszembe nem jutott volna. Mert az, hogy korboncnokkal vagy hóhérral beszél a szerző egy ilyen kötet kapcsán, nem meglepő. Még az sem nagy agymunka, inkább érdekesség olyan embert találni, aki halotti maszkokat készít.
De, ebben a kötetben ismerünk meg bábát is. Annyira másnak tűnik az a szakma – életet a világra segíteni. De itt az is felmerül, hogy nem minden szülés sikerül. Bizony, létezik a halva születés is, vagy a csecsemőhalál is. Talán nem véletlen, hogy ez az egyik utolsó részbe került be, annyira depresszív.

De a kötet különben egyáltalán nem az. Simán embereket ismerünk meg, akik együtt élnek a halállal. Más is a hozzáállásuk és ebből nyújt egy kis kóstolót a könyv. Talán úgy fogalmaznám meg, hogy közelebb hozza az olvasóhoz a véget is, amitől nem félni kell vagy rettegni. Elkerülhetetlen, az élet része és nem horror.
Azért azt nem mondanám, hogy el is hozza a békét és belenyugvást, de ad egy lökést, hogy másképpen is lehet nézni.

Rájöttem, mi hiányzik! A történet, történelem, ismeretterjesztés. Ez nagyon napjainkra és a mi világunkra koncentrál. Előzetesen azt hittem, hogy az egyes szakmák történetét is megismerhetem. De nem, ennek egészen más a tematikája.
Mert van neki és gondos szerkesztése is. Szépen össze van rakva ez a kötet, ha nem is azt tartalmazza, amit előzetesen gondoltam róla.

Olvasható, érdekes és ami ilyesmi esetében fontos, érthető is. Nem magyaráz oldalakon át, nem vált át tudományos szövegbe, de bemutatja a szakmákat, az alanyait és fel lehet fogni, miről van szó. Van egy eltalált hangja anekdota és ismertetés között.

A maga nemében érdekes és ötletes könyv, és még csak nem is morbid. Emberien, személyesen és mondhatni, egyszerűen hozza közelebb a témáját.

Idézet: 

De ott, a sötétben rátaláltam valami másra is. Akárcsak a búvárórákon és a gyermekszobák csillagokkal telefestett mennyezete esetén, le kell kapcsolnod a villanyt, hogy meglásd a ragyogást.