Táboros, eltűnést felderíteni akaró, múlttal szembenéző.

Emma a húszas éveiben járó festő, aki éppen az első kiállítását tartja. Erdőt fest, mindent elnyelő fákat. Csak a legjobb barátja tudja, hogy mindig ugyanazt a gyerekkori traumát festi – a három lányt, akik eltűntek egy közös táborozás alkalmával. A portréik, melyekre ráfesti a fákat, növényeket, indákat. A tábor egykori vezetője, a gazdag Franny is eljön, és egy ajánlatot is tesz: 15 év után újra megnyitja a tábort, és szeretné, ha Emma tanítana a lányoknak festést. A nő elfogadja az ajánlatot némi dilemma után, de nem tud ellenállni a lehetőségnek, hogy az eltűnt szobatársnői nyomába eredjen 15 évvel később. A helyszín, a régi ismerősök visszahozzák az emlékeket, Emma bőszen kutakodik és dőlnek a hazugságok.

Riley Sager is azon szerzők közé tartozik már, akiknek megveszem úgy a könyvét, hogy a fülszöveget se olvasom el. Ezzel a kötettel eddig 3-ból 3 az arány. Az Akarsz velem játszani is egy izgalmas, letehetetlen thriller, amit valósággal faltam.

A történet kezdetén már adott a rejtély: mi történt a három lánnyal? Ugyanakkor a kiemelt hősnő, Emma is őrzi a maga titkát. Kezdetektől tudjuk, hogy ő sem mondott el dolgokat, és az olvasók, előttünk elől is vannak titkai. Utalások vannak, hogy hazudott és elhallgatott dolgokat – de hogy mit, és ez hogyan tesz hozzá az eltűnések megoldásához? Ahhoz olvasni kell, figyelni, és kis részenként egyre több mindent tudunk meg.

Olvastatja a kettő idősík. A jelenben Emma visszamegy a táborba, szembesül sok-sok régi ismerőssel, emlékkel. Párhuzamosan kibontja, hogy mi is történt pontosan a múltban, mit tett és mit látott Emma 13 évesen. A kettő a nagy leleplezésre ér össze, nem egy meglepetést tartogatva. Sager még azzal is tudja fokozni a hangulatot, hogy Emma messze nem mindentudó. Az elbeszélőben ösztönösen bízunk, de Emma téved – így még jobban meglepődhetünk, amikor Emma is rádöbben, mennyi minden volt más, mint aminek ő látta.

Emma idegállapota beránt és érzelmileg a történetben tart. Nagy nyomás alatt van, és különben is tele van bűntudattal. Egyszerre erős és törékeny, egyszerre lehet együttérezni vele, míg más dolgai miatt csóváltam a fejem. Összetett figura, aki inkább jó, mint rossz alak – de azért ennél árnyaltabb a kép. Megvannak a bűnei, a vágyai, hibái és nagy tettei is.

Sok-sok szereplő jól kidolgozott, és a regény értelmesen is mozgatja őket. Kiemelkedik Vivian, aki az a méhkirálynő, akit egyszerre imádsz és gyűlölsz. Egyszerre áldozat és bűnös, egyszerre zseniális és gyerekes. Bár Emma a tényleges főszereplő, Vivian minden eredője.

A regény szereplőivel kapcsolatban talán csak egy olyan dolog van, ami idegesített. Theo és Emma kettőse. Szerelmi szálnak túlzás lenne hívni, de egyik síkon hihetetlenebb a vonzalmuk, mint a másikon. Egy 19 évesnek mi tetszene egy 13 éves lányon? A jelenben: Emma olyan poklot szabadított annak idején a családra, hogy hihetetlen, hogy Theo olyan könnyen megbocsátana. (Chet reakciója sokkal hihetőbb volt, minden téren.)

A lányok közti dinamika viszont izgalmas és hihető mindegyik csapatban. A méhkirálynő Vivian és udvartartása, ahogy a kiskamasz Emma a bűvkörébe kerül. A túlélők és a módok, ahogy igyekeztek túllépni a traumán. Az új kamaszok, és annak a jelensége, hogy van, ami soha nem változik. Az emberi viselkedés ugyanazokat a mintákat produkálja akkor és most.

Sager sok rudat tart a tűzben, és végig vezet minket, mondhatni vakon. Amikor mindenre fény derül, akkor pörgött vissza az agyamba, hogy igen, ott volt. Akár ki is lehetett volna találni, de engem most sikerült más vágányon tartania a szerzőnek, és meglepett a végjáték. Ez már ritka élmény, így külön is élveztem, hogy most megvolt.

Azt a majdnem szerelmi szálat leszámítva abszolút szerettem: a karaktereit, a cselekményt és a fordulatait is. Ahogy már írtam, 3-ból 3 regény tetszett eddig a szerzőtől. Jöhet a negyedik!

Sager: Akarsz velem játszani? - Mint thriller: 95% feszültséggel teli, fordulatos. Egyaránt működik a kamasz- és felnőtt szint.

Szubjektíven: 90% meglepett a vége. Bár végig ott voltak a darabkák, logikus. Csak Theo…