Nyomozós, testvérrel összefogó, lánymentő.
Enola Holmes pontosan tudja, mit nem akar az életével. Annak a lánynak lenni, akinek Mycroft akarja látni. Akinek annyi az összes ambíciója, hogy férjhez menjen és gyereket szüljön. Ő azt az utat akarja járni, amit a másik bátyja, Sherlock. Csak éppen a legutóbbi eset miatt Sherlock már sokat tud róla, és Enola nem meri továbbra is 
ugyanazokat az álcákat hordani. A magánnyomozói irodát pedig nőként nem vezetheti. Unalmas eseteket kap, amikor véletlenül összetalálkozik lady Cecilyvel, akit egyszer már megmentett. Egymásra ismernek, és a lány a legyezőjével üzeni meg, hogy megint segítségre van szüksége. Enola rájön, férjhez akarják kényszeríteni. Balszerencséjére Sherlock is a lady nyomában jár, ő az édesanya megbízásából. Össze tud vajon dolgozni fivér és húga?
Emlékszem, a legutóbbi kötetnél – a 3-nál – feltettem azt a kérdést, milyen témát tud még Springer behozni, ami kifejezetten női. Megkaptam a választ: a legyezőknek is megvan a maguk nyelve. Jót mosolyogtam ezen, és annak is örültem, hogy most nem a virágok titkos jelentése van a középpontban.
Az már kevésbé tetszett, hogy megint lady Cecily kerül elő. Négy részből kettőben ugyanaz szorul Enola segítségére? Ötlettelenségre vallana, pedig még nem erről van szó. A történet akkor is működne ugyanígy, ha nem Cecily, a balkezes lány lenne az, akinek Enola segít. Talán a krimi megírását kicsit nehezebbé tette volna, ha azt is meg kell tudnia Enolának, amit így előismeretként tud – Cecily családi helyzete, hozzáállása a társadalom elvárta női szerephez -, de szerintem megérte volna.
Ha krimiként olvasom, akkor ugyanazt hozza, amit a sorozat összes eddigi kötete. Enola kétségkívül rendelkezik nyomozói adottságokkal, jók a megérzései is és kreatívan áll hozzá, hogy megszerezze a neki kellő információkat. Álcákat ölt, a napilapokból is le tuja vonni a megfelelő következtetéseket, nyomot lel a szinte semmiből. Itt is. De tény, hogy ugyanúgy nagy a szerencséje még mindig. Véletlenül, pont akkor megy ki a nyilvános illemhelyre, amikor oda viszik be Cecily-t is… Még mindig úgy érzem, hogy kriminek könnyű, egyszerű a megoldás is, de gyerekkönyvbe ez elég is. A célkorosztálynak pont megfelelő.
Most is megkapjuk, hogy a nők milyen hátrányokat szenvednek el a puszta nemük miatt. Enola szabadságát korlátozná a bátyja, Cecily apja nyomására férjhez kellene menjen. Nem dönthetnek magukról, mert a férfi – apa, idősebb testvér – dönt róluk. Vannak még ma is ilyen társadalmak, de a nyugati civilizációban is meg lehet találni a kapcsolatot. Továbbra is megvan a feminista olvasata a sorozatnak.
Az ügyek közül továbbra a halálos virágcsokor a kedvenc, de ez eddig leghumorosabb rész a legyezőé. Ami annak köszönhető, hogy aktív szereplőként érkezik Sherlock Holmes, aki most együtt fog dolgozni a húgával. Keverednek együtt jópofa helyzetekbe. De amitől igazán működik, hogy Sherlock elkezd változtatni a hozzáállásán. Már nem csak egy vadócot lát a húgában, akit féltenie és védenie kell, hanem elkezdi a partnert meglátni benne. Egy embert, aki képes vigyázni magára és aki hasznos sok tekintetben.
Könnyen olvasható, érthető a kötet. Nem okoz gondot követni az eseményeket, és megérteni a korszakot. Bár nem történelmi regény, mert se egy híres személyiség, se történelmi esemény nem bukkan fel benne, a társadalom női részét szépen megfogja és aktív háttér a korszak, nem csak egy jellegtelen díszlet.
Az üzenet egyelőre változatlan, de már ez is védjegy. Ha akarod, elérheted a célod.
Négy rész után már tudom, melyek a visszatérő elemek. Viszont, még plusz dolgokat is hoz, mint itt a testvéri együttműködés. Lekötött, most is.
Springer: A rózsaszín papírlegyező esete – Springer: A rózsaszín papírlegyező esete – Mint gyerekkönyv. 70% Enola hű magához, az eset újfent női ügy, és Sherlock hoz humort.
Szubjektíven: 75% nagy Sherlock Holmes fan vagyok, az ő több szereplése simán eladta.
